szerző: Fuisz Tibor István
Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája 10 éves, 6 milliárd kilométeres hihetetlen utazás után túlélve a –273 Celsius fokos hidegben eltöltött évtizedet, pályára állította landoló egységét, a „Philae”-t, ami 2014. November 13-án siekresen landolt a –Csurjumov-Geraszimenko üstökös felszínén. A leszállóegység panoráma képet közvetítet a Földtől csaknem 837 millió kilométerre száguldó üstökös felszínéről. A tíz éve magyar részvétellel indult program fényes sikert aratott.
Persze a dolog nem ment ilyen egyszerűen, hiszen a leszállóegység az első érintkezés után 13:35-kor az oldalára fordulva érkezett az üstökösre. Sajnos a sima landolást és dokkolást elősegítő rakétahajtóművek és szigonyok sem működtek, ezért az üstökös rendkívül kicsi gravitációs terében a leszállás lendületétől azonnal visszapattant, és csaknem két óráig tartó újabb 1 km-es repülés után ért csak talajt. Egy újabb elpattanás után harmadszor végül biztonságosan talajt fogott 17:33 perckor. Az űrszonda azonban ennek ellenére sikeresen képeket küldött az űrközpontba, amiből a kutatók úgy vélik, hogy a szonda az oldalán landolt. A darmstadti irányítóközpont szakemberei a szonda horgonyzására szolgáló szigonyokat nem merik kilőni, mivel attól tartanak, hogy ez ismét a levegőbe emelné a szerkezetet. Így a mintavételre szolgáló fúrót sem merik elindítani
Súlyosbítja a helyzetet, hogy valószínűleg egy kráter peremén egy nagy szikla árnyákéban hever a szonda, és így oldalán fekve a napelem felületek töredéke képes csak áramtermelésre, ami nem lesz elegendő a szonda műszereinek tartós üzemeltetésére. Így ha a szonda kezdeti töltése elfogy, az akkumulátorok újratöltésre nem lesz mód, és a szonda péntek délután és szombat között kikapcsol.
Remélhetőleg az elkövetkező órákban-napokban az akkumulátorokban rendelkezésre álló energia lehetővé teszi a PHILAE szonda kedvezőbb helyzetben történő elmozdítását és rögzítést. Az összes rendelkezésre álló energiát az adatgyűjtésre és adatok sugárzására fordítják, majd az akkumulátorok tartalékainak végső bevetésével a fúró elindításával megpróbálják két lábáról normál pozícióba állítani a szondát.
Bárhogy alakuljon is a leszállóegység sorsa, a Rosetta program az űrkutatás fényes sikerei közé soroltatik.
Száraz tények a Rosetta űrszondáról:
Indítás: 2004. március 2.
Hordozóeszköze: Ariane–5
Indítás helyszíne Francia Guayana
Tervezett üstökös befogás: 2014. május
A Philae leszállóegység tömege: 100 kg
Az űreszköz számos berendezését magyar kutatók fejlesztették:
1. KFKI RMKI és SGF Kft: a Philae leszállóegység hibatűrő fedélzeti vezérlő és adatgyűjtő számítógépének fejlesztése
KFKI RMKI: öt különböző mérőberendezést tartalmazó plazma-mérőrendszer fejlesztésében való részvétel, amely a Rosetta orbiter műszere
KFKI AEKI: a Philae leszállóegység két tudományos műszer tervezése és elkészítése
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem: a Philae leszállóegység fedélzeti energiaellátó és -elosztó rendszer tervezése
A Rosetta programról, a szonda újraélesztéséről, és a fedélzetén található magyar fejlesztésű eszközökről a Magyar Természettudományi Múzeumban tegnap tudományos előadóülés zajlott. A konferencia rendezői: Brockhasuser Barbara, Homolya Emsese Pázmándi Tamás, és Szántó Péter az Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjának munkatársai a Rosetta program valamennyi fontos magyar résztvevőjének képviselőit meghívták az előadóülésre. A megjelentek érdekes előadásokat hallhattak arról, milyen kihívásokkal kell szembenézni az űrszondának, amelyet útja során többször hibernáltak energiatakarékosság céljából, majd többször, pl. 2008-ban, újra felébresztették, mikor 800 km távolságban elrepült a „2867 Šteins” kisbolygó mellett. Az űreszközöknek minimális méretek, és a lehető legkisebb energiafelhasználás mellett megbízhatóan kell működniük a világűr hidegében, és a tervezett üstökös landolás megrázkódtatásai után is.
A Magyar Természettudományi Múzeumban a Rosetta program fontos eseményeiről további rendezvényeken tájékoztatják a közönséget, és egy időszaki kiállításon megtekinthetők a következő magyar fejlesztésű eszközök:
BME: akkumulátor egység (50x30x20 cm)
közös elektronikai egység (20x20x20 cm + 10x3 cm)
WFK: lander makett 1:100 (21x21 cm)
egy-két processzor kártya közös elektronikai egység laborpéldánya
EK: DIM érzékelő (10x10x10 cm) + fényképek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
