MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

írta: Angyal Dorottya

képek: Angyal Dorottya, Balázs Gergely, Forró László, Amphora Búvárklub, Lubomir Kováč, Bai Tamás

„Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt világörökség barlangjainak kezelése” témában egy hosszú távú, komplex kutatás vette kezdetét, mely a karsztrendszer hidrológiai és geológiai viszonyainak feltárásán és a védelmi törekvések kidolgozásán túl a barlangok zoológiai kutatását is magában foglalja. A Baradla-barlang, a Vass Imre-barlang és a Kossuth-barlang gerinctelen faunájának vizsgálatában az MTM Állattárának taxonómusai, az ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének és az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének kutatói, valamint szlovák zoológusok is részt vesznek. Márciusban kétszer három napot töltöttünk az Aggteleki-karszt barlangjaiban, ezekről a gyűjtő utakról szól írásom első része. 

A hazai barlangi gerinctelen zoológiai kutatások az utóbbi évtizedekben jelentősen háttérbe szorultak. Az MTM Állattárának néhány munkatársát évek óta foglalkoztatja a zooszpeleológiai kutatások újjáélesztésének gondolata, ezért volt nagy öröm számunkra, hogy az evezőlábú rákok (Copepoda), a vakbolharákok (Niphargus), a kaszáspókok (Opiliones), a bogarak (Coleoptera) és az atkák (Acari) szakértőiként felkértek minket az említett három barlang felmérésére. A Vass Imre- és a Kossuth-barlang állatvilágáról igen kevés adat áll rendelkezésre, ezért is szükséges e barlangok alapos vizsgálata. A Baradla-barlangot ezzel ellentétben a múlt század első felében alaposan kutatták barlangzoológiai szempontból. Dudich Endre 1932-re már 262 állatfajt mutatott ki a barlangból. Ez a szám később egyre magasabbá vált, a 70-es években már 435 fajt említenek, melybe az egysejtűek is beletartoznak. Az időközben alkalmazott átalakítások, új feltárások, turisták általi nagyfokú látogatottság miatt azonban mindenképp szükséges a Baradla-barlang ismételt taxonómiai és konzervációbiológiai szempontú kutatása.

A barlangi fauna legérdekesebb képviselői talán a „valódi barlanglakó” (troglobiont) fajok, melyek alaktani és élettani sajátosságaikban is alkalmazkodtak a barlangi körülményekhez, tehát a fény hiányához, az állandó hőmérséklethez és magas páratartalomhoz, valamint az állandó alacsony mennyiségű táplálékhoz. Az általunk kutatott csoportok több ilyen fajjal képviseltetik magukat. Az aggteleki vakbolharák (Niphargus aggtelekiensis) a Baradla-barlang tipikus troglobiont faja, a barlangi környezethez való alkalmazkodás (troglomorfózis) az ő esetében a szemek hiányában, a kültakaró elszíntelenedésében és a függelékek meghosszabbodásában nyilvánul meg.

Kevésbé feltűnőek és kevésbé ismertek – mikroszkopikus méretük miatt – az evezőlábú rákok a barlangi (és más felszín alatti) vizekben, holott számos ezekhez az élőhelyekhez alkalmazkodott fajuk fordul itt élő.

A korábbi kutatások során a hazai barlangokból is kerültek már elő a tudomány számára is új fajok. Változatos, korábban nem alkalmazott gyűjtő eszközöket is használunk a mikroszkopikus rákfauna feltárására.

A barlang ugróvillás faunájának részét képezi a szintén troglobiont Pseudosinella aggtelekiensis, a bogarak közül pedig – ritkasága révén - kiemelkedő jelentőségű az Aggteleki-karszt barlangjainak bennszülött bogárfaja, a magyar vakfutrinka (Duvalius hungaricus). A barlangi szálfarkút (Eukoenenia spelaea) korábban csak a Baradla-barlangból, a Meteor-barlangból és a Szabadság-barlangból mutatták ki.

Pseudosinella aggtelekiensis (Stach, 1929) Domica Cave, Slovak Karst. Photo: Ľ. Kováč and P. Ľuptáčik.	Eukoenenia spelaea (Peyerimhoff, 1902) Ardovská Cave, Slovak Karst. Photo: Ľ. Kováč and V. Kóňa.

Első kiszállásunk (március 5-7) célja a barlangok bejárása, a vizsgált csoportok gyűjtése és stacionárius megfigyelőhelyek kiépítése volt. Ez utóbbi a felszínről a barlangba juttatott, sterilizált szerves anyagot (pl. avar, fakéreg, deszka) jelent, mely odavonzza a talajállatokat (pl. ugróvillások, ikerszelvényesek) és az őket ragadozó állatokat (pl. futóbogarak). A viszonylag hosszú idő alatt lebomló szerves anyag ily módon alkalmas megfigyelőhelyet nyújthat mind a biológusok, mind az érdeklődő turisták számára. Első utunk a Baradla-barlangba vezetett, ahol bejártuk a Styx-ág első szakaszát, a Róka-ágat és a főágat az aggteleki bejárattól a Törökmecset-ágig. A gerinctelenek gyűjtését főként egyeléses technikával végeztük, ennek lényege az aktuálisan észlelt példányok begyűjtése lágycsipesz, ecset, háló, vagy akár rovarszippantó segítségével.

 egyelés hálóval

Az evezőlábú rákok szakértője, Forró László planktonháló alkalmazásával is gyűjtött vízmintát, a módszer velejárója, hogy laboratóriumi feldolgozást igényel. A szárazföldi gerinctelenek kimutatására egy másik módszert, a futtatást is alkalmaztuk, melynek során a barlangból gyűjtött szerves törmelék vagy denevér-guanó minták – illetve a bennük megbúvó gerinctelenek - egy tölcsérből, rácsból és gyűjtőedényből álló berendezésbe helyezve hetek alatt „kifutnak”.

 Forró László az Állattár igazgatója, muzeológusa planktonháló alkalmazásával is gyűjtött vízmintát

Legextrémebb futtatni való mintánk egy pár erősen bomlásban lévő kesztyű volt, amit a Baradla-barlangban nagy mennyiségben előforduló szemercsés vakászkarákok (Mesoniscus graniger) fogyasztottak nagy előszeretettel. Másodikként a Baradla Rövid-Alsó-barlangba látogattunk, ahol rábukkantunk a barlang híres bennszülött gilisztafajára, a Helodrilus mozsaryorum fajra. Különös, hogy az 1974-ben a búvár Mozsáry testvérpár által gyűjtött és Zicsi András által tudományra újként leírt gilisztafaj mindeddig nem került elő a barlangrendszer többi pontjáról. A Vass Imre-barlangban újabb meglepetés fogadott minket, a Felfedező-ág első szakaszában egy kő alatt megpillantottuk a barlangi szálfarkú (Eukoenenia spelaea) egy példányát, melyet megpróbáltunk lencsevégre kapni.

A második gyűjtőút (március 26-28) során bejártuk a Baradla-barlang teljes főági szakaszát, a Kossuth-barlangot, a Vass Imre-barlangot és a Baradla Rövid-Alsó-barlangot. A gyűjtések során talajcsapdák és vízi palackcsapdák elhelyezésére is sort kerítettünk. A talajcsapda a barlangi kitöltésbe ágyazott gyűjtőpohár, mely ölőfolyadékkal, például 96%-os etanollal van töltve. Ennek egy másik változata a csalétkes csapda, amikor a pohárban egy csalétkes gyűjtőcsövet is elhelyezünk. Az óvatlan barlangi talajállat a táplálékot szeretné megkaparintani, miközben belepottyan a pohárban lévő folyadékba. Csalétekként csirkehúst, disznósajtot és sört alkalmaztunk.

Dányi László a Kossuth-barlangban kifejlesztette a világ első „feszített víztükrös vízi talajcsapdáját”, nagy reményeket fűz ugyanis ahhoz, hogy érdekes vízfelszíni ugróvillás fajokat foghat így. A palackcsapda varsaként működik , lényege, hogy a palack nyakát levágjuk és visszafordítjuk az üveg belsejébe. Itt is csalétket alkalmazunk, ily módon ragadozó vízi gerincteleneket, például vakbolharákokat gyűjthetünk.

Dányi László, Angyal Dorottya és a feszített víztükrös vízi talajcsapda

A Baradla-barlang patakjában szemcsék közti (intersticiális) mintavételt is végeztünk, ennek lényege a patak partján ásott lyukban lassan felgyülemlő víz megszűrése, mely az eltérő jellegű élőhelynek köszönhetően specializált kisrákfaunát rejthet. A barlang karsztosodó kőzetének repedéshálózatán keresztül szivárgó-csepegő vizeket egy tölcsérből és gyűjtőedényből álló berendezés segítségével gyűjtöttük. Az edények tartalmát a következő kiszállás során begyűjtjük, hogy a víz átszűrése után kimutathassuk az esetleges epikarszt-lakó gerincteleneket.

az edények tartalmát a következő kiszállás során gyűjtik be

További két „mini expedíciót” tervezünk áprilisban, közben megkezdtük a gyűjtött anyag feldolgozását, kiértékelését. A továbbiakban szeretnék majd beszámolni a project eredményeiről és a további célkitűzésekről. Számomra jó érzés, hogy ismét fellendülőben van a hazai barlangzoológia, emlékszem, a doktori kutatásom kezdetekor még igen egyedül dolgoztam ebben a témában. Jó volt átélni azt a közös izgalmat és elmélyülést, amit leginkább Balázs Gergő fotójával tudok érzékeltetni.

 Kattints a képekért a galériára, érdemes!