A Szent István Egyetem biológus hallgatóinak rendezett terepgyakorlatok helyszíne hagyományosan a Börzsöny, ahol a DINPI királyréti kutatóházának vendégszeretetét élvezhetik a résztvevők.
Az egyhetes terepgyakorlat szakmai programjának gerincét Szél Győző (Bogárgyűjtemény) és Rácz Róbert kollégáink szakavatott vezetése mellett rendezett gyűjtőutak és kirándulások alkotják. A halak elektromos befogása, talajcsapdázás, fűhálózás, kisemlős-csapdázás, rovaregyelés, kopogtatás, lámpázás egyaránt szerepel a bemutatott módszerek között. A gerincesek befogásának módszereit és egy kis fajismereti frissítést adandó, az Állattár három kollégája (Csorba Gábor, Emlősgyűjtemény, Fuisz Tibor, Madárgyűjtemény, Vas Zoltán, Hártyásszárnyúak gyűjteménye) egy napra csatlakozott a csapathoz.
Orgonasípok: a terepgyakorlat szigorú vezetői Vas Zoltán, Szél Győző, Rácz Róbert
Csorba Gábor
2013. július 2-án este a Bajdázó-tó mellett esti fényekben állítottunk hálót a tóhoz inni és vadászni járó denevéreknek. Szürkület után nem sokkal már a hálóba akadt az első zsákmányunk: egy szőröskarú koraidenevér. Már javában ragyogtak a csillagok, mire két újabb fajjal és összesen hat egyeddel később a hálókat lebontottuk. 11 óráig gyorsan repült az idő, hiszen Csorba Gábor a fajismereti anyag mellett a texasi egyetlen barlangból milliószámra kirepülő szelindekdenevérekről, a legkifinomultabb echolokációs és vadászati stratégiákról és a denevérek étlapján szereplő olyan megdöbbentő zsákmányokról is mesélt, mint az éjszaka vonuló énekesmadarak vagy a tengeri halak.
A három óra alvás után nagyon korainak tűnt a hajnali négykor megszólaló ébresztő. A Bajdázó-tó mellett a mocsárszagú vízben cuppogó csizmával gázolva 4:45-re már felállítottuk a 12 méteres hálót, de az előző nap látott jégmadár az egy évvel korábbinál okosabb (vagy tapasztaltabb) volt, mert nem akadt a fogóeszközbe. A hálóinkat ezután áthelyeztük egy kis hegyi patak mellé és egy elhagyatott parkolóba, és ezután már öt énekesmadárral és egy közép fakopánccsal ajándékozott meg minket és a hallgatókat a kora reggeli élénkülő madárforgalom. A madár faj-, ivar- és korhatározás módszereit és bélyegeit Vas Zoltán a gyűrűzés során mutatta be, és nagyon hangulatos volt az is, hogy miközben az asztal körül összegyűlt diákok a szárnyformulák, vedlés, vonulás részleteiről hallhattak érdekes adatokat, a fejünk felette egy házi rozsdafarkú szorgalmasan etette a még tokos szárnytollaikkal szorgalmasan hadonászó, hangosan kéregető fiókáit.
A fogott fajok listája:
Denevérek: szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri), vízi denevér (Myotis daubentonii), barna hosszúfülű-denevér (Plecotus auritus)
Madarak: csiplcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), kék cinege (Parus caeruleus), széncinege (Parus major), örvös légykapó (Ficedula albicollis), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), hegyi billegető (Motacilla cinerea)
vízi denevér
barna hosszúfülű-denevér
szőröskarú koraidenevér
csilpcsalpfüzike
Csilpcsalp számtan: Az evezőtollak szűkítései és bemetszései gyakran a madarak fajhatározó bélyegei.
éhes punkok
arcvonások
csőrzúgok
közép fakopáncs
vidám figurák
örvös légykapó
Szerző és képek: Fuisz Tibor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
