Újra elkezdődött a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának gyurgyalag kutatása. A korábbi éveknél korábban kezdtük idén a gyurgyalagok vizsgálatát, így tanúi lehettünk a költési időszak kezdetén folyó, korábban eddig személyesen még nem tapasztalt eseményeknek is. Az első meglepetést az okozta, hogy a fal üregeit a mezei verebeken kívül ilyenkor még intenzíven használják a seregélyek is, és a gyurgyalagok szemmel láthatóan még csak bimbózó párkapcsolati terveinek bevezető lépései helyett ők már bizony nagy szorgalommal etetik a fiókáikat. Hihetetlen, hogy a csőrében egyszerre hogy tudja megtartani a már elfogott egyenesszárnyút, és még mellé egy-két hernyót is képes felcsípni. A hatalmas adag rovarrakomány pillanatok alatt eltűnt a csőrükből, elegánsan behajoltak az üreg bejáratához, és a párjuk máris visszazavarta őket vadászni. Az üregeket a mezei verebek is előszeretettel tanulmányozták, bár a szakirodalom szerint ilyenkor már ők is javában költenek, élelemhordást náluk nem figyeltünk meg.
seregély
A viszonylag későn, május első harmadában, esetleg csak közepén, érkező gyurgyalagok június elején bizony még a nászidőszak kezdeti, botladozó légibalettlépéseit teszik csak meg. A telepeken persze ilyenkor is óriási a jövés-menés, és a költőüreg előtt található ülőfákon rengeteg gyurgyalag gyülekezik, csivitel és tollászkodik, némelyik a csőrében táplálékkal bukkan fel. A táplálékkal érkező példányok a fal egyes üregei mellett aztán leülnek, és átadják a fogott rovart a párjuknak, és az az üregbe visszatérve hamarosan látványos porfelhőket kirúgva mélyíti tovább a költőkamrához vezető akár két méter hosszú járatot. Az idei friss üregek alatt néhol jól látható a frissen kikapart homok, ahogy lefolyik a bejárat alatt.
A költőüregekbe kerülő tojásokat persze meg is kell termékenyíteni, így a türelmes megfigyelő elragadó pillanatok tanúja lehet. A nászajándékba hozott táplálék mellett a csábítás, finom érintések és pózolás egész sorát vetik be a hímek, hogy párjukat rávegyék egy szerelmi légyottra. A párzás pillanatai után újabb 7-8 hétre hatalmas terhet vesznek a nyakukba, hiszen 20 napnyi kotlás után a fiókákat további harminc napig még etetni kell.
A gyurgyalagok megfigyelése mellett kis csapatunk ízeltlábúak mintavételezését is végezte, Kovács-Hostyánszki Anikó kolléganőnk méheket, Vas Zoltán kollégánk pedig fürkészdarazsakat gyűjtött. Elkísért minket két amerikai biológus is: Peter W. Houlihan bioakusztikával foglakozó kutató, és David I. King madárökológus is, akik magyarországi tanulmányútjukon hazánk madárközösségeivel és a hazai ornitológiai kutatásokkal ismerkednek.
Kép és szöveg: Dr. Fuisz Tibor István
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
