MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A terepjáró meredeken kapaszkodott felfelé a hepehupás, agyagos földúton, de aztán végre lekanyarodtunk egy lágyabban ringató szakaszra. Az út szélén frissen vágott farakás fehérlett. Rosszat sejtve szálltunk ki a járműből.

Írta: Kutasi Csaba (Az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma)

Elkéstünk? Semmi baj – reménykedtünk –, csak az elegyfajokat veszik ki a tölgyesből. Persze ez sem jó hír, mivel a biológiai sokféleség (biodiverzitás) megőrzése egyik alapvető feladatunk, ehhez pedig az is kell, hogy az erdő ne csak egyféle fafajból álljon. Ám amikor egy egykori odvat sejtető tuskóra pillantottam, láttam, hogy az idősebb, száradó és odvas tölgyeket is kitermelték. Na, ezzel úgy tűnt, befellegzett a kék pattanó (Limoniscus violaceus) monitorozásának, amiért a helyszínre mentünk. Ennek a közösségi jelentőségű, vagyis Natura 2000-es jelölőfajnak az előkerülése ekkor még elég valószínűtlennek tűnt, mivel előfordulását a Balaton-felvidéken még senki sem ismerte.

Ritkított tölgyes a Balaton-felvidéken (fotó: Kutasi Csaba)

Kivágott, odvas fa (fotó: Kutasi Csaba)

Miért keresünk jelölőfajokat?

A történet egy évvel ezelőtt kezdődött. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság 2016-ban megkereste a Bakonyi Természettudományi Múzeumot, hogy járuljon hozzá azoknak a fenntartási terveknek az elkészítéséhez, amelyek a balaton-felvidéki Natura 2000-es területek idősebb tölgyeseinek megőrzését célozzák. Ehhez a mintegy 60 négyzetkilométernyi terület közösségi jelentőségű és védett bogárfajairól, valamint zuzmóiról kellett háttéradatokat gyűjteni. A Nyugat-Európában már megritkult bogárfajok állományainak adatai adják a gerincét az idős erdőállományok védelmének. Szűkebb szakterületem a futóbogarak (Carabidae) szép és változatos faunája, ha tehetem, ennek vizsgálatát részesítem előnyben, de most elsősorban a közösségi jelentőségű fajokra kellett koncentrálnunk.

Monitorozás csapdával

A feladat teljesítése érdekében a védett és közösségi jelentőségű fajok életnyomainak és maradványainak megtalálása mellett két csapdatípust is alkalmaztunk. Az egyiket a lombkoronaszintbe helyeztük, ez az ott tartózkodó és a fák kicsurgó nedvével táplálkozó bogárfajok jelenlétét bizonyítja. A csapdákba helyezett vörösbor és banán illatának a szarvasbogáron (Lucanus cervus) és a nagy hőscincéren (Cerambyx cerdo) kívül számos más bogár (főként cincérek, virágbogarak) sem tud ellenállni.

Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), amely az év rovara 2017-ben

A másik csapdatípus a talajcsapda. Ez a pereméig a talajba ásott pohár, mely a talajszinten mozgó rovarok kimutatására szolgál. Vizsgált területeinken számos erdőhöz kötődő ragadozó futrinkafaj fordul elő, fajszámuk fontos megerősítő adat az erdőállományok védelméhez.

Vannak olyan fontos jelölőfajok, melyeket egyik típusú csapdával sem tudunk kimutatni. Ilyen például a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), melyeket nem túl régen kidőlt fák kérge alatt lehet megtalálni. A nagyon lapos, mindössze 1 mm vastag bogárral csak ritkán találkozunk, szerencsére lárvája gyakoribb, és kis gyakorlattal jól azonosítható.

Skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus)

Rajzásidőben kell keresnünk két leglátványosabb cincérünket, a fekete páncélos gyászcincért és a hamvaskék havasi cincért. A vizsgálatunk évében a balatonparti hegyek déli lejtőin a néhány éve kivágott tölgytuskókon már április végén megjelentek a gyászcincérek (Morimus funereus). A bogarak akár szeptemberig is láthatók, azonban május első felében érdemes keresnünk őket. A tuskókon kívül legkönnyebben farakásokon pillanthatjuk meg a gyászcincéreket, egyébként derékba tört vagy kiszáradt fák tövénél is sikerrel járhatunk.

Gyászcincér (Morimus funereus) (fotó: Kutasi Csaba)

Az elsősorban bükkfában fejlődő havasi cincér (Rosalia alpina) nem kifejezetten a Balaton-felvidék jellemző állata, ennek ellenére a hűvös völgyekben még ezen a tájegységen is megtalálható. Bár itt inkább juharfajok a tápnövényei, ennek a szép bogárnak a kidőlt fákon futkározó vagy napfürdőző egyedeit június végétől érdemes keresnünk.

Havasi cincér (Rosalia alpina) (fotó: Kutasi Csaba)

Az egyik legnehezebben megtalálható közösségi jelentőségű fajunk a kék pattanó, amely talajjal érintkező faodvakban él. Németh Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményének pattanóbogár-specialistája ismeri legjobban a faj életmódját, így a kék pattanó megtalálásához az ő szakértelmét is igénybe vettük. Segítségével a Balaton-felvidék több pontjáról is kimutattuk ezt a ritka fajt. Noha a terület alapvetően száraz erdeiben nem tűnt valószínűnek a rejtett életmódot folytató bogár előkerülése, a kitartó keresésnek meg lett az eredménye. Kiderült, a környéken akad néhány élőhely, ahol a kék pattanó előfordul, így a jelenlétét illető óvatos feltételezések végül bebizonyosodtak.

A kék pattanó (Limoniscus violaceus) szinte kizárólag a földdel érintkező odvakban fejlődik (fotó: Németh Tamás)

Kék pattanó keresése korhadékban (fotó: Németh Tamás)

A kék pattanó (Limoniscus violaceus) először került elő a Balaton-felvidékről

Kék pattanó (Limoniscus violaceus) (fotó: Németh Tamás)

Érdekességek és eredmények

A vizsgálataink során kimutatott egyik legérdekesebb faj a szil-fürkészcincér (Necydalis ulmi) volt. A hosszúkás bogár szárnyfedője jócskán megrövidült, a hártyás szárnya így szinte szabadon áll – nevéhez híven fürkészdarázsra hasonlít. Életének jelentős részét faodvakban tölti, és csak ritkán kerül a szemünk elé.

Szil-fürkészcincér (Necydalis ulmi) (fotó: Kutasi Csaba)

Összességében sikeresen zártuk az egy évig tartó vizsgálati időszakot: hat Natura 2000-es jelölőfajt és további 42 védett bogárfajt sikerült kimutatni a kijelölt területekről. Munkánk nyomán összesen 48 védett bogárfaj 1370 regisztrált adata segíti a természetvédelmi szakembereket a területek kezelési terveinek elkészítésében.