Vajon milyenek voltak elődeink? Mivel foglalkoztak? Hogyan éltek? Hasonló betegségekkel küszködtek, mint mi vagy másféle nyavalyák gyötörték őket? Mit tudhat meg az antropológus egy temetőfeltárásból, egy röntgenképből vagy egy koponya alapján elkészített arcrekonstrukcióból? Milyen eredmények születhetnek a vizsgálatokból, melyek a ma emberére is hatással vannak?
A megnyitón dr. Medzihradszky Zsófia, általános és közművelődési főigazgató-helyettes köszöntötte az érdeklődőket. A kiállítást Dr. habil. Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezetője nyitotta meg.
dr. Medzihradszky Zsófia és Dr. habil. Pálfi György
A Szóra bírt csontjaink kiállításban a történelemben kalandozunk. A Magyarország területén élt elődeink arcvonásait, betegségeit, jó és rossz szokásait, biológiai jellemzőit vesszük nagyító alá. Ön meg tudná becsülni egy medencecsontból a valaha élt embertársunk nemét és korát? Próbálja ki! A kiállításban Dr. Csont segítségével az embertani kutatásokban is részt vehet.
Ha a csontok nem is szólalnak meg, a régészeti ásatások hiteles leletei az embertan művelői, az antropológus szakemberek munkája révén mégis szóra bírhatók. A történeti embertani kutatások eredményeként képet alkothatunk azokról az emberekről, akiknek csontvázai ránk maradtak, s akiknek az életét, kultúráját a régészet kutatja.
A kivételes utazásban a régészeti feltárások, ásatások során napvilágra került, a múzeum antropológiai gyűjteményében őrzött leletanyag, másolatok, arcrekonstrukciók, in situ bemutatott sírfeltárások kísérnek bennünket. Azt is megtudhatjuk, hogy mi történik a begyűjtött csontmaradványokkal, milyen eszközöket, módszereket használnak a kutatók, hogy meghatározzák egy lelet korát, nemét, magasságát betegségeit, következtessenek életmódjukra. Első lépésként egy insitu sír kerül bemutatásra, majd a becsomagolt csontok egy virtuális mosáson, szárításon keresztül egy preparátor műhely asztalára kerülnek. A gyűjteménybe kerülés előtt a csontokat nyilvántartásba veszik, ezt szemlélteti egy leltárkönyv, amibe a látogató is bele lapozhat. A következő lépések: a restaurálás, preparálás, tudományos feldolgozás.
A biológiai rekonstrukció segítségével újrateremthetjük a régen élt emberek életét. Azonosítani tudjuk az életmód és a táplálkozás több részletét. A csontvázak mérésével, statisztikai elemzésével különbséget tehetünk a régen élt emberek csoportjai között, történeti következtetéseket vonhatunk le vándorlásaik irányára, az emberi közösségek kialakulására. Igazolni tudunk az egy-egy népcsoportra vagy kultúrára vonatkozó elméletet, és a velünk együttműködésben dolgozó régészeknek és nyelvészeknek új megközelítési módokat kínálhatunk egy-egy probléma megoldására.
„Agyafúrt” eleink
Honfoglaló őseink mesterien űzték a koponyalékelés, az ún. trepanáció tudományát a traumás sérülések ápolására. Az eljárás során a koponyatető felnyitásával próbálták a sérülés során bejutott csonttörmeléket eltávolítani. A beavatkozást sok esetben a beteg túlélte, ezt mutatják az újra növekedésnek indult csontszélek. A gyakorlott sebészek jó higiénés körülmények között, csekély szöveti roncsolódást előidézve végezték műtétjeiket. Az Embertani tárban őrzött, e korból származó koponyákon azonban a jelképes vagy szimbolikus koponyalékelés nyomait is megfigyelhetjük. Ilyenkor a koponyatető külső rétegének kicsi, kör alakú darabkáját távolították csak el, ezzel megkönnyítve az égiekkel való kapcsolatteremtést. „Agyafúrt” szavunk vélhetően innen származik. 
Bujakór, TBC, nyitott gerinc, tyúkmellűség, fogszuvasodás, fogínysorvadás
Némely szó csak a régmúltból, vagy a történelem és biológia órákról ismert. Ezek a betegségek is eredményezhetnek olyan csontelváltozásokat, melyeket az antropológusok vizsgálnak. A leletek épségét nem károsító, úgynevezett non-invazív technikai eszközök, a hagyományos röntgen, a computer tomográfia (CT) és az endoszkópos vizsgálatok segítségével beleláthatunk a múltban éltek testébe, és szabad szemmel nem észlelhető csontbetegségeket is kimutathatunk. Lehetőség nyílik a régi maradványokból több ezer évvel ezelőtti kórokozók genetikai anyagát vagy fehérjemaradványait kivonni. Ezzel nem csak arra adhatunk választ, hogy sok ezer évvel ezelőtt volt-e tuberkulózis, lepra vagy éppen szifilisz, hanem ki lehet mutatni a kórokozót.
Súlyos gerinctuberkolózis Pott-féle púppal
Éles fegyvertől, talán szablyától származó vágás a homlokcsonton, illetve vágások sokasága a koponya hátsó felén
CELEBEK A KÖZÉPKORBÓL…..
Néha eltűnődünk egy-egy koponya láttán: milyen lehetett az egykor eleven emberi arc? Különös érzés belegondolni, hogy a csontváz egykor élt tulajdonosa valaha mozgott, falatozott, szeretett. A tudomány segítségével ma már bármely ép koponyára visszavarázsolható az „eredeti” arc.
Az arcrekonstrukció első lépéseként gipszmásolat készül a koponyáról. Erre épül vissza a már hiányzó lágyszövet. Az arc húsos részét meghatározó helyekre (a koponya 45 pontjára) a lágyrészek vastagságát jelölő töviseket rögzít a szakember. Minél érdesebb, fejlettebb a csont izomtapadási felszíne, annál vastagabbak a rajta eredő, illetve tapadó izmok. A szemzugokat, a szájszögletet, a száj záródási vonalát és a szájat formáló mimikai izmok eredési helyét hosszú tűkkel jelölik meg. A befejező szakasz az izmok beborítása „bőrrel” és az arc formáinak harmonizálása. A haj, a szakáll, a bajusz és a szemöldök rekonstrukciója a történeti kor és a népcsoport divatjának, szokásainak
megfelelően készül.
Az arcrekonstrukció készítés fázisait egy híres hominida lelet, az Australopithecus africanus (közismert nevén Lucy) koponyáján mutatjuk be.
A kiállítás megeleveníti különböző történelmi személyiségek – köztük királyok, illetve a királyi családhoz tartozó előkelők – arcát. Szent László (1046-1095), III. Béla (1148-1196) és felesége Châtillon Anna (1154 – 1184), Janus Pannonius (1434-1472), Rotterdami Erasmus (1466-1536), Dobó István (1502-1572) arcát is megláthatják a látogatók.
Kiállítjuk a hominid evolúció magyarországi leleteit a Homo erectus és Homo neanderthalensis maradványok alapján (koponyamásolatok és arcrekonstrukciók) segítségével.
A kiállításban láthatók a különböző történeti korokból (népvándorláskor, avar-, honfoglalás és Árpád-kor, újkor) származó koponyák alapján elődeinkről készített arcrekonstrukciók.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
