Szerzők: Szőke Viktória és Vörös Judit
Történetének legnagyobb vesztesége érte múzeumunkat 1956 őszén: tűzvész pusztított a kiállításban és az Állattárban. Több teljes gyűjtemény, köztük a 40 ezer példányt számláló Kétéltű- és Hüllőgyűjtemény is megsemmisült. Ám maradt néhány szerencsés hüllő és kétéltű a tragédia után hírmondóként a hajdani Herpetológiai Gyűjtemény gazdag faunájából.
A Magyar Természettudományi Múzeum egykor a Magyar Nemzeti Múzeum része volt. A múzeumon belül 1870-ben lett önálló az Állattári Osztály, amelyben ekkor a gerinces állatok nagyjából 68 ezres példányszámú gyűjteményrészt alkottak. A teljes állattani anyag gyorsan gyarapodott, egyre nagyobb helyre volt szüksége, míg végül a gyűjtemények kinőtték a nekik szánt teret. Így az Állattár 1926-ban a Szentkirályi utca 7-be, majd két évvel később – 1928-ban – mai helyére, a Baross utca 13-ba költözött. Az Állattár, amely Dudich Endre 1939-es megállapítása szerint a „nemzeti állatgyűjteményt” képviselte, szerencsésen megúszta a II. világháborút, azonban az 1956-os események nem kerülték el.
A Nemzeti Múzeum épületébe 1956. október 24-én gránát csapódott, és a találat miatt kialakult tűz megsemmisítette az Európa-szerte híres Afrika kiállítást. Számos, többek között Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond gyűjtéseiből származó példány veszett oda. A tűz az ugyanott található Ásványtárat és az Őslénytárat sem kímélte. Tetézve a néhány nappal korábbi drámát, 1956. november 5-én egy orosz gyújtóbomba eltalálta a Baross utcai épület bal szárnyának legfelső szintjét. Szerencsétlenség a szerencsétlenségben, hogy pont ott, az akkor még legfelső, harmadik emeleten volt a Halgyűjtemény, valamint a Kétéltűek és Hüllők Gyűjteménye. Az alkoholos preparátumokból álló gyűjteményi anyag azonnal lángra lobbant. A több tízezer liternyi gyúlékony folyadék tovább táplálta a tüzet, ezért rendkívül gyorsan terjedtek a lángok. A tűzvészben – és az oltóvíz károkozása miatt – a házban összesen 36 ezer madár, 22 ezer tojás, 40 ezer hüllő és kétéltű, 15 ezer hal, milliós nagyságrendű rovar, illetve más gerinctelen állat, valamint 100 ezer szakkönyv és különlenyomat semmisült meg. Használhatatlanná váltak a gyűjteményekben található gyűjtőeszközök, mikroszkópok is.
Nílusi krokodilos dioráma az épülő Afrika-kiállításban (forrás: MTM Fotótár)
Az Afrika-kiállítás oroszlános diorámája (forrás: MTM Fotótár)
A Kétéltű- és Hüllőgyűjtemény (más néven Herpetológiai Gyűjtemény), amely közvetlen találatot kapott, teljesen elpusztult. Közel 20 ezer Kárpát-medencei példány égett el, és még további 18–20 ezer, amelyek Európa távolabbi területeiről, vagy más kontinensekről kerültek a gyűjteménybe – közülük számos példány neves kutatók és gyűjtők (pl. Méhely Lajos, Bíró Lajos, Kittenberger Kálmán, Xántus János) által. Az elégett gyűjteményben típuspéldányok is voltak, amelyek azért számítottak kiemelkedően fontosnak, mert ezek alapján írtak le fajokat, állítottak fel rendszertani kategóriákat. A Herpetológiai Gyűjtemény pótolhatatlan típuspéldányainak egyike sem élte túl a tüzet. Ezeken kívül elégett a jelentős, közel 4000 darabból álló csontgyűjtemény, valamint a gyűjteményi könyvtár 2200 könyve és 500 különlenyomata is. Csupán néhány, kisebb-nagyobb mértékben károsodott példány maradt meg, mint például az Afrika-kiállításban bemutatott nílusi krokodilok.
A Baross utcai épület udvar felőli frontja a bombatámadást követően
(forrás: MTM Fotótár)
A romos állattári épület rekonstrukciós munkálataiba Boros István, akkori főigazgató roppant lelkesedéssel és hihetetlen munkabírással vágott bele. A korábban háromemeletes házra ekkor építették fel a negyedik szintet – itt kapott helyet a leendő Herpetológiai Gyűjtemény. A Kétéltűek és Hüllők Gyűjteményének újjáépítése Dely Olivér György áldozatos munkájának köszönhető, aki 1950 és 2003 között volt a múzeum herpetológusa.
Dely felbecsülhetetlen érdeme, hogy a semmiből közel 15 ezres példányszámú gyűjteményt hozott létre. Részt vett többek között az 1957-es egyiptomi expedíción, amelyről 350 hüllővel és kétéltűvel tért haza, de járt Algériában és Észak-Koreában is, hogy gyarapítsa a múzeumi példányok számát. Külföldi múzeumokkal is felvette a kapcsolatot, és szakkönyvekért, különlenyomatokért cserébe preparátumokat kapott. A múzeumban töltött bő 50 éve alatt látta hamuvá lenni, majd keze nyomán újjászületni a Herpetológiai Gyűjteményt.
A Herpetológiai Gyűjtemény a tűz után (forrás: MTM Fotótár) és jelenleg
Dely Olivér György 1956-ban kandidátusi disszertációján dolgozott, amelyben az alpesi gőtén (Ichthyosaura alpestris) végzett környezettani és rendszertani vizsgálatait taglalta. Munkájához Berlinből 300, a Bukaresti Egyetemtől pedig 150 alpesi gőte koponyát kölcsönzött. Sajnos a múzeum csontgyűjteménye mellett ezek is mind a Baross utcai épületben voltak a tűz napján, így Dely aktuális munkájával, tudományos dolgozatával együtt a lángtengerbe vesztek. Csupán néhány szénfeketévé vált koponya és csontdarab emlékeztet az egykori gyűjteményre – illetve pár megolvadt üvegfiola, amelyben az értékes csontok helyett ma már csak korom van.
A fekete csontok és fiolák mellett két másik túlélő tekinthető meg októberben a Ludovika téri Kupolacsarnokban: két repülőagáma (Draco volans), más néven repülősárkány. Xántus János gyűjtötte őket 1870-ben, Vietnámban. A Nemzeti Múzeum épületében, az Afrika-kiállítás feletti szinten voltak láthatóak egy kétéltűeket és hüllőket bemutató tárlaton az 1956-os tűz idején. A lángok ezt az emeletet sem kímélték, de szerencsére mégis fennmaradt néhány példány, hogy emlékeztessen minket az egykori gazdag Herpetológiai Gyűjteményre és a páratlan kiállításokra.
Fotó: Kovács Eszter
Fotó: Kovács Eszter
Fotó: Kovács Eszter
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
