szerzők: Bálint Zsolt, Katona Gergely
A Koy-gyűjtemény sikeresen átvészelte a II. világháborús bombázásokat és a frontot. Ám 1956 októberében, amikor az Állattár Baross utcai épülete is súlyosan megrongálódott a környéken zajló heves harcok alatt, ezt a gyűjteményt is károk érték.
Koy Tóbiás udvari kincstárnok (1757-1829) híres lepkegyűjteményét gazdája halála után Frivaldszky Imre vásárolta meg. Nem tudni, hogyan került a Királyi József Műegyetemre, ahonnan 1909-ben szállították a Magyar Nemzeti Múzeumba. Az egyenként, külön-külön kis üvegskatulyákba zárt lepkéket díszes, berakásos cseresznyefa szekrény őrizte, 52 nagy tárlófiókban, amelyeknek szélessége 50 cm, mélysége pedig 35 cm volt.
A fiókok tartalmáról tudomásunk szerint nem maradt fenn semmiféle leltár. Annyi bizonyos, hogy az eredeti tulajdonos elsősorban Pest-Buda környéki és magyarországi lepkéket őrzött a szekrényében, köztük a híres magyar lepke, a Valeria orbiculosa típuspéldányát. De a fennmaradt gyűjtemény alapján feltételezhető, hogy Koy nemcsak európai, hanem trópusi lepkéket is cserélt. Az is nyilvánvaló, hogy Koy gyűjteményét Frivaldszky Imre (1799-1870) „folytatta”, mivel számos, már Koy halála után a Balkánon általa felfedezett lepkefajt is tartalmaznak a skatulyácskák.
Ez a gyűjtemény sikeresen átvészelte a II. világháborús bombázásokat, frontot, az üvegskatulyákba zárt lepkék "túlélték" a viszontagságokat. De 1956 októberében, amikor az Állattár Baross utcai épülete is súlyosan megrongálódott a környéken zajló heves harcok alatt, a Koy-gyűjteményt is károk érték. Az akkori főigazgató Boros István beszámolója szerint 400 példány megsemmisült. Nem említi, hogy a műtárgyként is értékes cseresznyefa szekrény ugyancsak elégett.
A gyűjtemény egy részét sikerült megmenteni: ez összesen 935 darab üvegskatulyácska, amit jelenleg 25 szabványméretű múzeumi tárlóban őrzünk, külön szekrényben. A fennmaradt kis dobozokon jól látni a tűz, majd a későbbi oltás nyomait. Sok dobozkán még ott a korom, egyik-másik üveglap a hőtől megrepedezve, az üveglapokat összetartó eredeti zöld ragasztócsíkok sok esetben leáztak. A külső oldalakra ragadt cédulácskák leégtek vagy felismerhetetlenségig megkormozódtak.
A gyűjteményt restaurálása folyamatban van, és a katalógus is hamar elkészül. Bízunk benne, hogy a megmentett Koy-gyűjtemény nem válik az idők martalékává, hanem a Magyar Természettudományi Múzeum féltve őrzött kincsei között marad, amíg világ a világ.
A galériát feltétlenül nézd meg!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.