A tengerimalacot mindenki ismeri, ugye? Most képzeljük el ezt a kedves jószágot tízkilósan, félelmetes, narancsszínű metszőfogakkal.
Írta: Görföl Tamás
A pettyes paka a rágcsálók közé tartozó növényevő, amely a dél- és közép-amerikai esőerdők lakója. Előfordul nyíltabb területeken is, de mindig vizek közelében tanyázik. Elsősorban fák gyümölcseivel és – akár rendkívül kemény – magvaival táplálkozik. Ezt robusztus koponyája és erőteljes fogai teszik lehetővé, de a legfeltűnőbb jellegzetessége mégis a széles, megnagyobbodott járomív. Ez a páros csont az emlősök között egyedülálló módon, hangerősítő üregként szolgál.
A pettyes paka (Cuniculus paca) koponyája (fotó: Antal Tamás)
A pettyes paka testhossza a 70 centimétert is meghaladhatja, míg magassága 32–34 cm, tömege 6–14 kg, ezzel Dél-Amerika harmadik legnagyobb rágcsálója a kapibara (Hydrochoerus hydrochaeris) és a pakarána (Dinomys branickii) után. Az ekkora méretű állat már komoly mennyiségű húst jelent, így nem csoda, hogy előszeretettel vadásznak rá, sőt, táplálkozási céllal félig háziasított formában tenyésztik is.
A rágcsálók sokfélesége
A ma élő emlősök több mint 40 százaléka, mintegy 2250 faj tartozik a rágcsálók (Rodentia) közé. Tudományos nevük a latin „rodere”, azaz rágcsálni szóból ered, és az egyik legjellegzetesebb tulajdonságuk is ehhez a tevékenységhez kapcsolódik. Fogazatuk legfeltűnőbb része az egy pár metszőfog, mely nyílt gyökerű, így növekedése folyamatos. Ha az állat valamilyen oknál fogva nem tudja koptatni a metszőfogait, az szélsőséges esetben akár a koponyájába is belenőhet.
A nagy fajgazdagság szinte minden területen hihetetlen sokféleséggel párosul. Elég csak az egyik legkisebb rágcsáló, a mindössze 3 grammos törpeegér és a legnagyobb, több mint 60 kilogrammot is elérő kapibara méretkülönbségére gondolnunk. Természetesen a meghódított élőhelyek tekintetében is igen sokfélék a rágcsálók: a sivatagban élő, vizet csak a táplálékukkal együtt felvevő versenyegerek mellett a vízi életmódhoz jól alkalmazkodott, úszóhártyás lábú pézsmapockok és a mérnöki pontosságú vízszabályozásra is képes hódok is előfordulnak. A bozontos farkú, mellső és hátsó lábaik között szőrös bőrhártyát feszítő repülőmókusok szinte kizárólag a fákon élnek, a teljesen vak földikutyák pedig alig jönnek elő a talajból. A legtöbb faj magvakkal és más növényi részekkel táplálkozik, de vannak szinte csak ízeltlábúakat fogyasztó rágcsálók is.
A rágcsálók több faja ügyesen fordítja saját hasznára az emberi környezet előnyeit, gondoljunk csak a házi egérre vagy a vándorpatkányra. A mezőgazdasági területeken, raktárakban élő rágcsálók sok esetben igen komoly problémát okozhatnak az embereknek, hiszen a termés jelentékeny részét elfogyaszthatják, illetve ürülékükkel, vizeletükkel szennyezhetik. A rágcsálók betegségeket is terjesztenek, a nagy pestisjárványokban például mintegy 25 millió ember lelte halálát.
Ugyanakkor meg kell említeni, hogy sok rágcsáló az emberek számára hasznot is hajt. Ilyenek a gyógyászatban és egyéb laboratóriumi kísérletekben felhasznált egerek és patkányok. Táplálékként – inkább a régebbi időkben – fogyasztott rágcsálók például Afrikában a nádipatkányok, Dél-Amerikában a tengerimalacok vagy Dél-Európában a nagy pele. Házikedvencként is sokféle (és napjainkban egyre több) rágcsálót tartanak, gondoljunk csak a különböző hörcsögökre, mókusokra és tengerimalacokra.
Pettyes paka (Cuniculus paca)
A novemberben kiállított pakakoponya az Magyar Természettudományi Múzeum és egy mexikói kutatóintézet közötti együttműködés keretében, csereként került a Múzeum Emlősgyűjteményébe. A tárgy november végéig megtekinthető a múzeum Kupolacsarnokában.
A pakakoponya a kiállításban (Fotó: Kovács Eszter)
A pakakoponya a kiállításban (Fotó: Kovács Eszter)
A pakakoponya a kiállításban (Fotó: Kovács Eszter)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
