Írta: Vas Zoltán, Hártyásszárnyúak gyűjteménye
A papírgyártásról sokunknak csak a préshengerekről lomhán hömpölygő, hófehér papírtekercsek jutnak eszünkbe. Pedig a természet futószalagján változatos színű és formájú papírkészítmények születnek péppé rágcsált farostokból - amelyek ráadásul tele vannak élettel.
A papírgyártás története legalább 2-3 ezer éves múltra tekint vissza. A pépesre puhított növényi rostok lepréselésével majd kiszárításával rendkívül sokoldalúan felhasználható anyaghoz jutott az emberiség, így a gyártási technológia viszonylag rövid idő alatt világszerte elterjedt. A régészeti bizonyítékok alapján a papírgyártás feltalálói az ókori kínaiak voltak, amiről az i.e. 8. századból fennmaradt papírmaradványok is árulkodnak.
A kínaiak elsőbbsége azonban rögtön megdőlne, ha a „világ első papírkészítői” címért folyó versenybe az emberen kívül más fajokat is hagynánk benevezni. Vannak ugyanis, akik megelőzték őket, méghozzá évmilliókkal. Nagyjából 100 millió évvel ezelőtt a mi cickányszerű őseink még éjszakai rovarvadászatokra jártak, a nappalt pedig a dinoszauruszok uralták. Ekkortájt jelentek meg az első papírgyártók az élet színpadán: a társas redősszárnyú darazsak (Vespidae).
Déli papírdarázs (Polistes dominula) (fotó: Dóra Dániel)
A modern papírgyártási technológia és e darazsak ősi módszerének alapanyaga egyaránt a fa. A fészeképítést elkezdő királynő, majd a munkálatokat folytató dolgozók fakéregről, deszkakerítésekről erős rágóikkal rostokat fejtenek le, amiket nyállal átnedvesítve vékony, formálható papírréteggé alakítanak. Kiszáradás után kész is a darázspapír: jobbára szürkés vagy barnás, kartonszerű, nagyon könnyű, mégis ellenálló fészekanyag. A papírgyártás azonban csak egyike a darázs építészek merész újításainak: számunkra oly szokatlan módon felülről lefelé, a tetőzettel kezdve építik a fészket. Elsőként a felső lépet felfüggesztő nyél készül el. A vízszintesen tájolt lépet hatszögletű sejtek alkotják, amelyek szintén felülről lefelé néznek. A hatszögletes elrendezés hely- és építőanyag-takarékosság szempontjából is a legoptimálisabb megoldás (a darazsaktól függetlenül ugyanerre a megoldásra jutottak a viaszból építkező háziméhek (Apis mellifera) és közeli rokonaik is).
Lódarázs fészkének bejárata, építés alatt álló léppel (fotó: Dr. Móczár László)
A papírdarazsak (Polistes fajok) fészkét egyetlen lép alkotja, nem borítja be kívülről védőburok, így szabadon függ. Padlásokon, ereszek, párkányok, ritkán használt kerti asztalok alatt leggyakrabban e fajok fészkeit láthatjuk. A lódarázs és más darázsfajok (Vespa, Vespula és Dolichovespula fajok) fészkét kívülről többrétegű papír védőburok veszi körül, és belül több sorban egymás alatt sorakoznak a lépek. Az egyetlen ki- és bejárat a fészek alján lévő röpnyílás. A többrétegű külső burok légkamrákat zár magába, ami kiváló hőszigetelést biztosít. A „klimatizált” fészekben a hűvösebb nyári napokon is 30°C körüli a hőmérséklet. A túlhevülés ellen pedig kétféle módon is védekeznek: a szárnyak rezgetésével ventilálják a levegőt, vagy vizet hordanak a fészekre, hogy a párolgás hőelvonó hatását kihasználják.
Déli papírdarazsak egylépes, nyitott fészkükön (fotó: Dr. Móczár László)
A darázsfészkek vízhatlansága azonban korántsem ilyen jó. A papír könnyen átázik, és vizesen gyengül a szerkezete, ugyanakkor nő a tömege, így egy-egy nagyobb eső romba is dönthetne egy városállamot. Az építkezésbe fogó királynők tehát esőtől védett helyen rakják le városuk alapkövét. A papírdarázsfajok és a lódarázs (Vespa crabro) előszeretettel fészkelnek padlásokon, természetes vagy mesterséges odvakban. Más fajok, például a német darázs (Vespula germanica) és kecskedarázs (Vespula vulgaris) akár focilabdányi méretű fészküket gyakran a föld alá építik. Az ősszel kipusztuló kolónia megüresedett lakhelyét, bárhol is épült, a nyirkos téli idő általában tönkreteszi. Az egy szezonon át már használt fészek sosem népesül be újra, tavasszal a fiatal királynők mindig új papírvárosok építésébe fognak.
Kecskedarázs többlépes fészke, egyik oldalon kibontott külső burokkal (fotó: Richerman, Wikimedia Commons)
A hónap műtárgya - egy lódarázsfészek - egész júniusban megtekinthető a múzeum Ludovika téri épületében, a Kupolacsarnokban.
Fotó: Kovács Eszter (MTM)
Fotó: Kovács Eszter (MTM)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
