Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Írta: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum, Bogárgyűjtemény)

Ilyen bogaras könyveket kell írni. És így.

Aki újvilági lemezescsápú bogarakkal foglalkozik, biztosan találkozott már Brett C. Ratcliffe nevével. A University of Nebraska State Museum kurátorának munkássága megkerülhetetlen. Valódi iskolateremtő bogarász; tanítványai, követői, kollégái a Team Scarab nevű csapatba szerveződnek, melynek publikációi alapművek a Scarabaeoidea családsorozatot illetően.

Három vaskos, teljességre törekvő – és a törekvést maradéktalanul meg is valósító – kötet tárgyalja Közép-Amerika orrszarvúbogarait, másnéven óriásbogarait (Dynastinae). (Egyik magyar név sem pontos, mert az alcsaládnak nem minden faja visel orrszarvat, és nem mindegyik óriási.) A Costa Rica és Panama faunájáról szóló művet 2003-ban adták ki, ezt követte 2006-ban Honduras, Nicaragua és El Salvador feldolgozása; 2013-ban pedig megjelent a sorozat legnagyobb terjedelmű tagja Mexikó, Guatemala és Belize fajairól. Természetesen az orrszarvúbogarak elterjedése nincs tekintettel az országhatárokra, ezért az egyes kötetekben szereplő fajok listájában nagy az átfedés. Mégis szükséges volt ez a mesterséges felosztás, mert így lehetett célzottabban támogatást szerezni a kutatáshoz és a publikációhoz. Ráadásul a határozás is egyszerűbb így, hiszen az adott országból származó példányok azonosításakor nem kell a teljes közép-amerikai fajkészletet figyelembe venni.

A bevezető oldalak megismertetnek a témával kapcsolatos főbb irodalmi forrásokkal, a gyűjtőmódszerekkel, a leírásokban és a határozókulcsokban használt kifejezések magyarázatával, illetve a vizsgálatok anyagával. A szerzők munkája 67 390 példányon alapul, melyeket intézményi vagy magángyűjteményekből határoztak meg, illetve 1970 óta számos expedíció során gyűjtöttek. Minden jelentős mexikói és guatemalai gyűjtemény anyaga átment a kezükön (Belize-ben sem intézményi, sem magángyűjtemény nincs), valamint minden fontosabb kanadai és Egyesült Államok-beli gyűjteményé is (a 68 gyűjteményt felsoroló listában négy európai múzeum is szerepel: Berlin, Budapest, London és Párizs). Mindhárom ország esetében rövid, de nagyon informatív áttekintés olvasható az élőhelytípusokról, a paleobiogeográfiáról, a topográfiáról, az éghajlatról, a növényzetről, a természetvédelemről és a gyűjtések történetéről.

Minden egyes fajnál szerepel a leírás (tömören, de minden lényeges bélyegre kitérve), az általános elterjedés, a lelőhelyek, a rajzási idő, a diagnózis (tehát hogy az adott faj miről ismerhető fel a legkönnyebben, illetve mely fajokhoz hasonlít leginkább), valamint az életmódadatok (ha léteznek egyáltalán). Minden fajról szerepel legalább egy színes fénykép, rajz a hímivarszervről, és elterjedési ponttérkép a három országra vonatkozóan.

Brett Ratcliffe-től mi sem áll távolabb, mint az elefántcsonttornyok lakóinak homlokráncolása és karótnyeltsége. Nagydumájú, extrovertált társasági ember (Budapesten is járt). Akár az új fajainak leírásába is igyekszik becsempészni valamit a bogarakon kívüli világból, és minden alkalmat megragad, hogy kedvenc (és persze többnyire látványos) bogaraival kapcsolatban minél nagyobb legyen a public awareness.
Ezt a kötetet is jó értelemben vett lazaság hatja át. Az egyes fajok tárgyalása tömény, de tökéletesen áttekinthető. Még a fajleírások is emészthetőek, pedig azoknál borzasztóbb olvasmány a világon nincs. A szöveget váratlanul felbukkanó fotók színesítik üdítően, hol egy köderdei élőhelyről, hol az éjszakai lámpázást tágra nyílt szemmel figyelő guatemalai gyerekekről, másutt a mexikói gyűjtőről, kezében műanyagzacskóval, benne 5 liternyi (!) fénycsapdázott Cyclocephala sinaloae-val, vagy a kötet tudós szerzőiről, amint teli szájjal vigyorognak a tisztáson, fűhálóval a kezükben.

A könyv legnagyobb erénye a felhasználóbarát határozókulcsok. A rossz határozókulcsok (lásd lejjebb) annyira tömegesek – főleg a régebbi szakirodalomban –, hogy minden tiszteletet megérdemel az a szerző, akinek állításai a határozókulcsban kizárólagosak, és a bogarat csupán a kulcs – esetleg a csatolt ábrák – segítségével biztosan azonosítani lehet, referenciapéldányok nélkül is.

A most bemutatott kötet értékei – sajnos – azért is szembetűnőek, mert aki a művet kezébe veszi, óhatatlanul összehasonlítja azzal a könyvvel, melyet minden orrszarvúbogarász használ világszerte – ez pedig néhai kollégánk, Endrődi Sebő életműve, a "The Dynastinae of the world". Brett Ratcliffe kiemeli, hogy Endrődi monográfiája nélkülözhetetlen eszköz az orrszarvúbogarászok körében, hiszen ez az egyetlen olyan könyv, mely a Föld összes Dynastinae-faját tárgyalja, határozókulcsok formájában. Nem hallgatja el azonban a könyv komoly hiányosságait sem (ezekkel e sorok írója is szembesült, amikor 2012-ben kollégáival átrendezte a Magyar Természettudományi Múzeum Dynastinae-gyűjteményét). Az újvilági fajokkal kapcsolatos gondok közül többet felsorol 1989-es jegyzetében, de példamutatóan udvarias és tárgyszerű bíráló megjegyzéseit ebben a kötetben sem hallgatja el.

Brett C. Ratcliffe, Ronald D. Cave & Enio B. Cano 2013: The Dynastine Scarab Beetles of Mexico, Guatemala, and Belize (Coleoptera: Scarabaeidae: Dynastinae). – Bulletin of the University of Nebraska State Museum 27: i–vi+1–666, 867 ábra. ISSN 0093-6812

Elrettentő példák a hasznavehetetlen határozókulcsokra

1 (2) A hímek elülső lábszárán fog van.
2 (1) A hímek elülső lábszárán nincs fog.

(Az én bogaram lábszárán nincs fog. Akkor a második tétel igaz rá? Vagy nem is hím, hanem nőstény? Ha biztosan nőstény a példányom, akkor hogyan haladjak tovább? Persze az ilyen választási lehetőség megfelelő, ha a hímekről és a nőstényekről külön kulcs készült.)

3 (4) A szárnyfedők többnyire egyszínű feketék, csak ritkán sárga foltosak.
4 (3) A szárnyfedők többnyire sárgán foltosak, csak ritkán egyszínű feketék.

(Az én bogaram egyszínű fekete. Honnan tudjam, hogy a "többnyire feketék" egyikét tartom a kezemben, vagy egy "ritka feketét", ha csak egy példányom van?)

5 (6) A homlok erősebben domború.
6 (5) A homlok gyengébben domború.

(Egyetlen példányom van, mihez viszonyítsam?)

7 (8) A bursa copulatrix a nőstényben a vége felé elkeskenyedik.
8 (7) A bursa copulatrix a nőstényben a vége felé nem keskenyedik el.

(Megeshet, hogy két nagyon hasonló fajt csak a nehezen kiboncolható női ivarszervek vizsgálatával lehet biztosan azonosítani. Ha viszont egy határozókulcs rögtön ilyesmivel kezdődik, akkor a bogarakat mindörökre el lehet süllyeszteni a szekrény mélyére. Az a szerző, aki ezzel indítja egy sokfajos genusz kulcsát, az nem ismeri a user-friendly kifejezést.)