MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Egy magyarországi bogárfajra általában két esetben mondjuk, hogy ritka. Akkor, ha bogarász ismerőseink közül egyik sem találkozott még vele, vagy pedig, ha kihúzzuk az elméletileg őt tartalmazó gyűjteményi fiókot, a névcédula mellett alig vagy egyáltalán nem találunk magyarországi példányt. Az odúlakó pattanó – Crepidophorus mutilatus (Rosenhauer, 1847) – mindkét kritériumnak megfelel.

A szakirodalom szerint egyetlen magyarországi példányát 1941 előtt fogták Kőszeg belvárosában, de ezt a példányt hiába keressük múzeumunk bogárgyűjteményében, sajnos nem mi őrizzük. A bő centiméteres, fekete, látványosnak egyáltalán nem mondható, ám faunisztikai szempontból annál érdekesebb bogár a velünk szomszédos országokban valamivel gyakoribb, és főként a hegyvidék öreg, hűvös klímájú bükköseiben fordul elő. Mivel nálunk kevés ilyen hely akad, érthető, hogy ritkán kerül szem elé. Ráadásul a többi bogárhoz képest, melyek általában több hétig, néha hónapig rajzanak, az odúlakó pattanó nagyon rövid, alig egyhetes időszakig aktív. Az a tény pedig, hogy a kifejlett bogár nem igazán hagyja el "odúbölcsőjét", és főként délután, sötétedés előtt tevékenykedik, tovább csökkenti az esélyét, hogy kopogtatóernyőbe vagy fűhálóba kerüljön.

Két évvel ezelőtt Kovács Tibor, a gyöngyösi Mátra Múzeum munkatársa más, szintén odvakban fejlődő bogarak után kutatva érdekes szárnyfedőt talált a Mátra egyik magasan fekvő bükkösében. A bogárgyűjteményben található, mindössze három külföldi eredetű példánnyal összehasonlítva kiderült, Tibor jól sejtette: a bő hetven éve nem fogott odúlakó pattanó maradványait találta meg. A területet jobban bejárva kiderült, hogy számos, a bogár számára ideális faodú található az árnyas és szokatlanul hűvös erdőben. A nyár folyamán, múzeumi kollégákkal, a Bükki Nemzeti Park munkatársaival és amatőr bogarászok segítségével több kísérletet tettünk az állat megtalálására, majd ősszel a további maradványok, és rég elpusztult egyedek tetemei mellett élő lárvákat is sikerült találni. Ám az igazi siker 2012. júniusáig váratott magára. Ekkor ugyanis a meredek hegyoldal bükkösét sokadik alkalommal megmászva, többórányi keresés, és néhány szárnyfedő megtalálása után egy nedves bükkodú rejtekéből gyanús pattanóbogárbáb került elő. A sérülékeny báb nevelőedénybe került, és egy hét múlva, óriási szerencsével sikerült kinevelni belőle az eddig még sosem látott bogarat, az odúlakó pattanót. Ez után egy bogarász már csak annyit kívánhat, hogy a szabadban, élő bogarakkal találkozhasson, és ott is megfigyelhesse e különleges fajt.

szerző, képek: Németh Tamás