A legyek igen változatos élőlénycsoportot alkotnak, ami életmódjukban éppúgy megnyilvánul, mind küllemükben és méretükben. Nem is meglepő, hiszen a kétszárnyúak rendje a 150 ezer eddig ismert fajával az egyik legfajgazdagabb rovarcsoport. Írásunkban most a legyek legnagyobbjait állítjuk reflektorfénybe. Vajon mekkorák ezek a rekorderek?

Szerzők: Szöllősi-Tóth Petra (Kétszárnyúak gyűjteménye), Somogyi Anna Ágnes (Szipókás rovarok gyűjteménye), Szél Győző (Bogárgyűjtemény)

Régen úgy képzelték, hogy a legyek csak úgy maguktól teremnek a bomló ételmaradékokból vagy az oszlásnak indult tetemekből – népszerűtlenségük részben talán ebből a rég meghaladott, de máig ható elképzelésből fakad. Ha légyre gondolunk, akkor egy fél vagy maximum egy centiméteres kellemetlen rovar képe jelenik meg a képzeletünkben, amely ételünkre vagy éppen ránk száll. A legkisebb legyek azonban annyira aprók, hogy szabad szemmel szinte nem is látjuk őket. A gombostű fejénél is kisebb lények fotózása nem könnyű feladat, pedig drága és különleges kamerát használunk erre a célra. Ilyenkor előszedjük a legnagyobb nagyító lencséinket, dolgozunk a fények beállításán, és sajnos sokszor még így sem elég éles az elkészült kép, vagyis nem mutatja megfelelően a kutató számára a fontos határozóbélyeget.

Most azonban a legtermetesebb fajokról szólunk, amelyek nagyon is jól láthatók.

Darázsalakú rablólégy (Asilus crabroniformis). Az egyik legnagyobb hazai légyfajunk. Táplálékául főként ganéjtúrók (Scarabaeidae) és húslegyek (Sarcophagidae) szolgálnak. Fotó: Somogyi Anna Ágnes

Hazánkban, a kétszárnyúak (Diptera) rendjének egyik legfajgazdagabb családját 380 fajjal a zengőlegyek (Syrphidae) alkotják. Világviszonylatban sokkal több, megközelítőleg 6500 fajuk ismert. Beporzó tevékenységük jelentős. A ragadozók elleni védelmüket szolgálja, hogy megjelenésükben némileg a darazsakra és méhekre emlékeztetnek. A kétöves pihelégy (Volucella zonaria) a lódarazsat utánozza, barna-sárga sávot visel. Talán az egyik legnagyobb és leglátványosabb zengőlégyfajunk. Hazai viszonylatban akár a böglyöket is említhetjük a nagyobbak közül, vagy több rablólegyet is.

Kétöves pihelégy (Volucella zonaria). Fotó: Somogyi Anna Ágnes

A képzeletbeli küzdőtéren a világ legnagyobb legye címért két csoport tagjai versenyeznek. Az egyik a Midász-legyek (Mydidae), a másik az óriás falegyek (Pantophthalmidae) családjának tagjai. Midász a görög mitológia híres királya, akinek érintésére minden arannyá változott. A Midász-légy elnevezést Fabricius (1745-1808), dán entomológus, Linné tanítványa adta a rovar hasi oldalán található sárga foltok miatt. A dobogó harmadik fokára a rablólegyek (Asilidae) kerülhetnek – ebben a családban szintén nagyméretű fajok vannak.

A Midász-legyeket több mint 400 faj képviseli, míg a Pantophthalmidae családja – jelen ismereteink szerint – szerényebb, és mindössze 20 ismert faja van. Az előbbi család fajai kozmopoliták, utóbbié viszont neotrópikus elterjedésűek.

Nézzük először a Midász-legyeket! Méretük többnyire 8 és 60 mm között mozog, sok köztük a darázsutánzó faj is. Legtermetesebb fajuk az óriás Midász-légy (Gauromydas heros) dél-amerikai elterjedésű, és sokan ezt tartják a legnagyobb légynek a világon. Testhossza 7, szárnyfesztávolsága 10 cm, így a mi legnagyobb szitakötőinkkel vetekszik méretében. Darázsszerű kinézete ellenére teljesen ártalmatlan, nem szúr, nem csíp. Az imágóhoz hasonlóan a lárva is látványos, hossza elérheti a 4 cm-t. A lárvák levélvágóhangyák (Atta-fajok) fészkében élnek, és az ott élő bogárlárvákat (Coelosis-fajok) fogyasztják. A Midász-légy lárvák szaproxilofág (elhalt faanyaggal táplálkozó) bogarak lárváit (így pl. remetebogarak (Osmoderma-fajok), illetve cserebogarak (Phyllophaga-fajok) pajorjait) fogyasztják. A lárvák befúrják magukat a talajba, ahol bebábozódnak és innen kel ki a kifejlett rovar. A hímek viráglátogatók és nektárt, valamint pollent fogyasztanak, míg a nőstények nem táplálkoznak.

Óriás Midász-légy (Gauromydas heros).  Fotó: Paulo Henrique da Silva – néhány jog fenntartva (CC BY-NC)

A Magyar Természettudományi Múzeum Légygyűjteményében a délkelet-ázsiai (orientális) elterjedésű karcsú Midász-legyet (Nemomydas gruenbergi) őrizzük egyetlen példányban. Szárnyfesztávolsága megközelíti a 8,5 centimétert. Érdekességképpen megemlítjük a faj japán nevét: mushihiki-abu-modoki.

Karcsú Midász-légy (Nemomydas gruenbergi) múzeumi példánya. Fotó: Szöllősi-Tóth Petra

Az óriás falegyek (Pantophthalmidae) – nevükhöz méltóan igazán robusztus megjelenésűek. Testhosszuk 18 mm és 45 mm között mozog, de zömökségük folytán még nagyobbat mutatnak. Kevés példányt őriznek a világ természettudományi múzeumaiban. Elnevezésük (angolul: timber flies) onnan ered, hogy a lárvák fákban fejlődnek. A nőstény a fákra helyezi petéit, majd a kikelő lárvák berágják magukat a fába és abban fejlődnek. Rejtett életmódot folytatnak, a lárvák pontos étrendje nem ismert. Végül hosszú fejlődés után hatalmas imágóként bújnak elő. A kifejlett rovarok már nem táplálkoznak és pár hét után el is pusztulnak. Emlékeztetnek a böglyökre, de a Midász-legyekhez hasonlóan szintén ártalmatlanok.

Bögölyutánzó falégy (Pantophthalmus tabaninus). Fotó: Jared Shorma – néhány jog fenntartva (CC BY)

A rablólegyek vagy más néven farkaslegyek (Asilidae) családjába Magyarországon a becslések szerint 110 faj tartozik. Az 1956-os tűzvész során a gyűjtemény bizonyító példányai megsemmisültek, így jelenleg 72 faj hazai előfordulása tekinthető bizonyítottnak. A rablólegyek az egész világon elterjedtek, világszerte 5600 fajuk ismert, így a fajszámokat nézve a kétszárnyúakon belül az egyik legnagyobb csoport a lószúnyogok (Tipulidae), fürkészlegyek (Tachinidae) és zengőlegyek (Syrphidae) után. Felépítésük erőteljes, és hosszú szőrös vagy tüskézett lábaik vannak. Az imágók mérete 3 és 50 mm között mozog. Ragadozó életmódot folytatnak, igen jól repülnek, és szintén jól repülő legyekre és hártyásszárnyúakra vadásznak. Zsákmányukat rendszerint a levegőben kapják el és ott is kezdik elfogyasztani szuronyszerű szájszervükkel. „Csípésük” az embernek is fájdalmas lehet.

Néhány rablólégy a Léggyűjteményből a világ legkülönbözőbb részeiről, mint Ausztrália, Tajvan (régebben Formosa) és Észak-Amerika. Fotó: Szöllősi-Tóth Petra

 Apólégy (Eccritosia rubriventris) (A magyar nevet a rovar sajátos kinézete alapján adtuk). Az Eccritosia nemzetséget csupán hét faj képviseli a világon. Fotó: Szöllősi-Tóth Petra