MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Ami nekünk, mohákkal foglalkozó szakembereknek, azaz mohászoknak, természetes a mohák gyűjtésével, vagy a herbáriumba helyezésével, tágabb értelemben a gyűjteményezésével kapcsolatban, az egyáltalán nem olyan egyértelmű és világos mások számára. Így határoztam el, hogy írok a mohagyűjteményben folyó munkákról. Az első részben a gyűjtésről volt szó, ebben a részben a további teendőkről olvashatnak.

Szerző: Papp Beáta (Mohagyűjtemény)

Három moha egy-egy levele mikroszkópban. A levelek alakja és mérete, a sejtek alakja és mérete általában fontos határozóbélyeg. (balról jobbra: ezüst körtemoha, hegyes szakállkamoha, pusztai hosszúcsőrűmoha)

Határozás

A mohák határozásához sztereomikroszkópra és fénymikroszkópra is szükség van, ezen kívül finom, órások által is használt csipeszre, lándzsatűre, bonctűre, zsilettpengére, valamint tárgy- és fedőlemezekre. A határozáshoz a gyepek kis részét felvizezzük, a sztereomikroszkóp alatt leveleket, hajtás darabokat választunk le és a tárgylemezen vízcseppbe helyezzük, majd fedőlemezzel lefedve helyezzük a fénymikroszkópba. A levelek alakja és mérete, a sejtek alakja és mérete általában fontos határozóbélyeg. Gyakran kell levelekből, szárból, telepből (telepes májmohák esetében) keresztmetszetet is készíteni. Mindez igen aprólékos, kézügyességet is igénylő munka. Májmohákat érdemes minél előbb, még a teljes kiszárításuk előtt meghatározni, mert sejtjeikben könnyen lebomló olajtestek találhatók, amelyek mérete, alakja, színe sok esetben fontos határozóbélyegek. Sok mohász a májmohákat gyűjtés után még nedves állapotban, hűtőszekrényben tárolja, így akár hetekig is megőrződnek az olajtestek. A határozáshoz használt hajtás vagy telep darabkát a legtöbben külön kis papírcsíkból hajtogatott tasakba helyezik, hogy egy esetleges későbbi ellenőrzés során ugyanazt a részt vizsgálhassák. Határozás során a gyűjtőkapszulára ráírjuk a meghatározott fajok nevét, és ha egy kapszulába több fajt gyűjtöttünk, akkor érdemes őket már a határozás során szétválogatni és kisebb tasakokba helyezni.

Adatbázisba vitel és cédulázás

Ha készen vagyunk a határozással jöhet a következő munkafázis az adatbázisba vitel és a cédulázás. Manapság, amikor már szinte mindent számítógépes adatbázisokban rögzítünk, érdemes az adatbázis építést és a cédulázást összevonni. A gyűjtőnaplóban vagy a gyűjtőkapszulán szereplő adatokat adatbázisba rögzítjük. A minimálisan rögzítendő adatok a következők: fajnév, ország, gyűjtőhely (nagyobb földrajzi egység, település, a gyűjtőhely neve, ha nagyobb akkor azt is, hogy mely részén (pl. hegy É-i oldala), földrajzi koordináta, aljzat (szubsztrát), tengerszintfeletti magasság, gyűjtés időpontja, gyűjtő neve, határozó neve. A cédulára ezeket az információkat nyomtatjuk, valamint a gyűjtemény nevét és azt is, hogy melyik intézményben található. A cédulákat vagy úgy nyomtatjuk, hogy az A4-es papírból a az előző blogcikkünkben ismertetett módon kapszulát hajtogathassunk, vagy külön hajtogatunk kapszulát és a nyomtatott cédulát ráragasztjuk. Az így elkészített kapszulába áthelyezzük a száraz, meghatározott mohát. A jelenleg használt kapszulák mérete kb. 10 × 15 cm.

Mielőtt elhelyeznénk a gyűjteményben még kap egy egyedi azonosítót. Ez lehet sima sorszám, betű-szám kombinációja, vonalkód, de akár QR-kód is. Az MTM Mohagyűjteményében a lombosmohák esetében sorszámot, a tőzegmohák esetében a sorszám után a „/S” (Sphagnum – a tőzegmoha nemzetség latin neve), a májmohák esetében a „/H” (Hepaticae – májmohák latin neve) jelölést alkalmazzuk. A kiosztott számot bevezetjük az erre a célra szolgáló Gyűjteményi vagy Nyilvántartási naplóba, így mindenki, aki a gyűjteményben dolgozik tudja, hogy mi volt az utolsó kiosztott azonosító. Természetesen az adatbázisban is rögzíteni kell a példányhoz tartozó egyedi azonosítót. Miután végeztünk minden adminisztrációval az immáron teljesen elkészített mohapéldányt be lehet osztani a gyűjteménybe.

Gyűjteménybe tehető kész példány kívülről

Gyűjteménybe tehető kész példány belülről

A mohagyűjtemény felépítése

A mohákat tűz- és porálló alumínium gyűjteményi szekrényekben tároljuk, egy-egy ajtó mögött 12 polc található. A polcokon kihúzható kemény kartonlapokon (dekliken) vannak a kezelhető nagyságú kötegek (puslik), amelyeken belül nagy lapokon vannak elfektetve a mohakapszulák. Normál méretű kapszulából nyolc darab fér el ezeken a lapokon, de a régi gyűjtések kapszulái igen változatos nagyságúak, így egy-egy lapon is változó számú kapszula van elhelyezve.

Gyűjteményi tároló szekrény kívülről

Gyűjteményi tároló szekrény belülről

A példányok kezelhető kötegekben (pusliban) vannak elhelyezve

Különböző méretű példányok a pusli egy lapján

A Mohagyűjtemény szekrénykataszteri nyilvántartású gyűjtemény. A mohanemzetségek ún. Düll szerinti sorrendben vannak, Ruprecht Düll, német kutató, Európai moha checklist-jeit követve. A fajok nemzetségen belül betűrendben követik egymást. Fajon belül indokolt esetben infraspecifikus taxonok, azaz alfajok, variánsok, is külön vannak választva. A fajokon belül nagymennyiségű anyag esetében területi felosztás is van; pl. Hungarica, Balcanica, Carpatica, non Carpatica. Ezen belül további osztás lehetséges pl. Hungarica-n belül Hungarica occidentalis (Dunántúl), Hungarica septemtrionalis (Északi-Középhegység), vagy Carpatican belül hasonlóan Carpatica septemtrionalis (Slovacica et Polonica), Carpatica septemtrionali-orientalis (Ucrainica) stb. Habár ez a rendszer már régi és kissé elavult, ekkora gyűjteménynél a fajok estében lehetetlen követni a folytonos nevezéktani (nomenklatúrai) változásokat. Így gyakran előfordul, hogy a jelenleg érvényes fajnév szerepel a kapszulán, de a régi név szerint találjuk meg a szekrényekben. A lényeg miden jól rendezett gyűjtemény esetében az, hogy egy fajt (taxont) egy helyen találjunk meg.

Mohagyűjteményben külön szekrényekben vannak elhelyezve a típuspéldányok, azok a példányok, amelyekről egy-egy taxont leírtak a tudomány számára. Voltaképpen ez a gyűjtemény legértékesebb része. Ezen kívül a gyűjteménynek további 4 nagyobb alegysége van: (1) Májmoha (Hepatica) gyűjtemény, (2) Tőzegmoha (Sphagnum) gyűjtemény, (3) Lombosmoha (Musci) gyűjtemény és (4) az Európán kívüli gyűjtemény. Az első három gyűjteményrésznél külön kezeljük a törzsgyűjteményt és Boros Ádám gyűjteményét. Boros Ádám (1900-1973) neves magyar botanikus és moha kutató volt. A 84000 példányos mohagyűjteményét végrendeletileg a Magyar Természettudományi Múzeumnak adományozta, amely ma is a mohagyűjtemény csaknem 1/3-át teszi ki és a Kárpát-medence mohaflórájára vonatkozóan az egy legfontosabb referencia gyűjtemény.

Gyűjtemény gyarapítás egyéb lehetőségei

A gyűjteményekbe, így a Mohagyűjteménybe sem csak saját gyűjtéssel kerülnek újabb példányok. Gyakran más gyűjtők ajándékoznak példányokat a Múzeumnak, vagy publikált anyagaikat olyan gyűjteményekben helyezik el, ami bárki számára hozzáférhető. A kis magángyűjtemények kutathatósága sokkal nehézkesebb, mint a nagy állami gyűjteményeké. Ezenkívül lehetőség van más kutatókkal, intézményekkel cserélni. Saját gyűjtéseink során, mivel terepen sok faj nem határozható meg egyértelműen, gyakran begyűjtjük többször is ugyanazt a fajt. Ezeket a fölösleges számban lévő példányokat természetesen nem dobjuk ki, hanem csereanyagként hasznosíthatjuk. Ezen kívül hagyatéki anyagok is kerülhetnek a gyűjteményekbe. Ma már ennek kisebb a jelentősége, az utolsó nagy hagyatéki anyag az 1970-es években került a Mohagyűjteménybe, ez volt Boros Ádám hatalmas és igen jelentős gyűjteménye. Természetesen ezeket az eseményeket is részletesen adminisztráljuk. Különböző szerződések készítése mellett bevezetjük ezeket a példányokat a megfelelő naplókba, rögzítjük az adatbázisban az adataikat, megkapják egyedi azonosítójukat és csak ezután kerülnek beosztásra.

Egyéb feladatok a gyűjteményben

A gyűjteményekben, így a Mohagyűjteményben is számos egyéb feladat van. Gyakran érkeznek kölcsönzési kérelmek. Ilyenkor a kurátor megnézi, hogy van-e a kért anyagból, ha igen akkor egyezteti a kölcsönzővel, hogy pontosan mely példányokra lenne szüksége. A kölcsönzési okmányok kitöltése, aláírása, engedélyezése után lehet elküldeni az anyagot. Természetesen minden kölcsönzési eseményt a kölcsönzési naplóban is rögzíteni kell. A kölcsönzésről visszaérkező anyagot ki kell vezetni a Kölcsönzési naplóból és visszaosztani helyére. A kölcsönzések általában szakmai revíziót is jelentenek a példányon. A kölcsönző specialista általában újrahatározza a kért példányokat. A revízió vagy megerősíti a korábbi határozást, vagy új fajnevet állapít meg. Az is gyakori esemény, hogy egy korábbi fajt szétbontanak több fajra vagy fajalatti taxonra (alfaj, variáns), a revízió gyakran erre irányul. Revízió során mindig elhelyeznek, ráragasztanak a kapszulára egy kis cetlit, amelyen szerepel a revideáló neve, a revideálás időpontja és az, hogy a revideáló szerint mi a helyes fajnév. A revízió eredményét rögzíteni kell az adatbázisban is. Ha kiderül, hogy több fajt is tartalmaz az eredeti kapszula, akkor szét kell választani a példányt. Az új példánynak el kell készíteni a céduláját, adatbázisba kell vinni az adatait és egyedi azonosítóval kell ellátni, végül be kell vezetni a Gyűjteményi naplóba. Ha ezzel mind megvagyunk, akkor lehet beosztani a gyűjteménybe a revideált példányt. Természetesen revíziót végezhet a gyűjtemény kurátora vagy a gyűjteményben dolgozó más muzeológus is.

Egy Kolozsvárról csereként kapott példány revideálása során kiderült, hogy az négy fajt tartalmaz. A revideálás muzeológiai feldolgozása után készült egy revideáló cédulával ellátott régi és három új példány. A kapszulában lévő faj pirossal aláhúzva.

A legtöbb szervesanyagot tartalmazó gyűjteményben igen fontos feladat a fertőtlenítés, mérgezés. A Mohagyűjtemény ebből a szempontból eltérő, mivel nem igényel mérgezést. Amíg a begyűjtött, kiszárított mohákat nem éri nedvesség, addig nincs különösebb feladat az állagvédelemmel kapcsolatban.

A leírtak alapján látható, hogy a Mohagyűjteményben is, mint minden gyűjteményben igen sokrétű munka zajlik. Egy-egy mohapéldány elkészítése, kezelése rengeteg aprólékos, egymásra épülő tevékenységet igényel. A feladatok, folyamatok elsajátítása hosszú évek munkája során alakul ki.