2025-ben a magyar szöcskeegér (Sicista trizona) lett az Év emlőse. A programsorozat jó alkalom arra, hogy az adott faj életmódjáról, a veszélyeztető tényezőkről és a védelmi intézkedésekről minél több ismeretet tegyünk közkinccsé. Jelen esetben még az a kérdés is felmerül, hogy füves pusztáink eme világritkaságát vajon miért hívjuk szöcskeegérnek, és egyáltalán, honnan származhat a nemzetség (Sicista) tudományos neve?

Szerzők: Cserkész Tamás (Emlősgyűjtemény)  és Csorba Gábor (Emlősgyűjtemény) 

A szöcskeegerek elsőként megismert faját Mus vagus néven Peter Simon Pallas írta le 1778-ban. A latin nevet egyszerűen „vándorló egérnek” fordíthatjuk és valószínűleg annak a feltételezésnek köszönhető, hogy ezek a rágcsálók vándorolnak az élőhelyek között. A szöcskeegereket John Edward Gray (1827) sorolta önálló nemzetségbe, a Sicista génuszba, illetve ő javasolta a vagus helyett a subtilis fajnevet. A latin „subtilis” szó a „sub” (alatt) és a „tela” (háló) szavak kombinációja, szó szerint „finoman szőtt” jelentéssel. A latin nyelvben finom, kifinomult értelemben is használták; ez a jelentés került át az ófrancia nyelvbe, majd végül az angolba (subtle) is.

Részletek J.E. Gray: A synopsis of the species of the class Mammalia. In: Cuvier B, ed. The animal kingdom arranged in conformity with its organization, by the Baron Cuvier, with additional descriptions of all the species hitherto named, and of many not before noticed című könyvéből.

A Sicista nemzetségnév eredetére viszont nem kapunk magyarázatot Gray-től, csak egy különös utalást egy bizonyos „Sikistan”-ra. Ez a szó utalhat földrajzi névre is, és valóban létezik egy terület a mai Irán és Afganisztán területén, amit egykor arab nyelven Sicistan-nak hívtak. Ismervén ugyanakkor a szöcskeegerek elterjedését, felmerül a kérdés, hogy miért épp egy olyan területről neveztek el egy emlőscsoportot, ahol az a jelenlegi tudásunk szerint nem is fordul elő? A biztos válaszhoz tehát mélyebbre kellett ásnunk a szakirodalomban és megkeresnünk Pallas (1778) eredeti, latin nyelvű leírását a Mus vagus-ról.

Balra: az egykori Sicistan földrajzi elhelyezkedése, piros oválissal jelölve (forrás: https://osmangercek.wordpress.com/tag/mace/), jobbra: részlet P.S. Pallas: Novae species qvadrvpedvm e glirivm ordine cvm illvstrationibvs variis complvrium című könyvéből

 Szerencsénkre PaIlas nem volt szűkszavú és részletesen leírta e különleges emlősfaj megtalálásának történetét, és megemlíti az állat helyi nevét, ami 1827-ben elnyerte Gray tetszését – és most, közel 200 évvel később, a miénket is. A szövegrész magyar fordítása: „Rizskov az én vezetésem alatt véghezvitt expedíciójáról vezetett Útinaplója 3. kötetének 15. lapján olvasható tatár elnevezést - "Dshilkis-Sitskan" ("csoportban élő egér") - ezen állatok tömeges sivatagi vándorlása megfigyeléséből eredezteti” (Mezősi Miklós fordítása). A sicista szó tehát jó eséllyel a tatár Sitskan szóból ered és– nem meglepő módon – egyfajta egérszerű állatot jelent. A magyar olvasónak persze a Sitskan szó hallatán a „cickány” név is eszébe jut. Vajon eredhet mindkét név, a Sicista és a cickány is, a tatár Sitskan szóból? A választ az Új magyar etimológiai szótárban találjuk meg:

Cickány: Jövevényszó, valószínűleg a németből (sic!). (tud.) dshilkissitskan ’vándoregér’, dschilkis-tsitskan ’nyúlfarkú pocok v. lemmingpocok’ [török eredetű; vö. csag. sičqan; kirg. sı̈škan; bar. cı̈ckan; stb.: ’egér’].

Több kérdésünk nincs.

Ha már a latin neveket ilyen sikeresen megfejtettük, térjünk ki a magyar nevek eredetére is. A korai időszakban (19. század) Petényi Salamon János „háromívű egérnek”, a 20. században Cerva Frigyes és Méhely Lajos „csíkosegérnek”, illetve „csíkos egérnek” nevezte. A 8/1964. (VII. 25.) FM rendelet 22. számú mellékletében a „Hasznos élő szervezetek” felsorolásban csikós egér néven jelenik meg. Az 1989-ben kiadott Vörös Könyv (Rakonczay & Nechay 1989) ötvözte a két nevet és háromcsíkos egér néven említi a fajt. Egyértelmű a csíkosegér név mögötti elgondolás, a nevezéktani ütközést a hátán szintén csíkot viselő pirók erdeiegérrel (Apodemus agrarius) a névadók úgy kezelték, hogy Petényi csíkosnak nevezte az agrarius-t és háromívűnek a subtilis-t, illetve később az agrarius megkapta a pirókegér nevet (utóbb pirók erdeieegér). 1981-ben Schmidt Egon a Kisemlősök c. ismeretterjesztő könyvecskében (5. ábra) széles olvasótábor számára tette ismertté a Sicista és a rokon nemzetségek összefoglaló elnevezéseként a szöcskeegér nevet, valószínűleg Brehm: Az állatok világa (1902) nyomán, ahol magyar nyelven a Zapodinae alcsalád a Szöcskeegér-formák nevet kapta (Zapodinae). Érdemes megjegyezni, hogy a szóban forgó második kötetet Méhely Lajos szerkesztette és „hazai viszonyokhoz alkalmazta”, tehát a szöcskeegér nevet is valószínűleg neki köszönhetjük, de fontos kiemelni, hogy itt még a Sicista-fajok nem a szöcskeegerek között szerepelnek, ez egyértelműen Schmidt Egon újítása volt.

Balra: részlet A. Brehm: Az állatok világa című könyvéből, ami Magyarországon Méhely Lajos szerkesztésében jelent meg először 1902-ben; jobbra: részlet Schmidt Egon: Kisemlősök című könyvéből

A csíkosegér név mindaddig általánosan elfogadott magyar név volt az európai Sicista-fajokra, ameddig a hazai emlőstani és ismeretterjesztő irodalomba is be nem került, hogy a Kaukázusban és az attól keletre fekvő hegyvidékeken közel rokon, ám csík nélküli fajok is élnek. A Sicista subtilis-re a szöcskeegér név először 1996-ban Természetkalauz-könyvsorozat Emlősök c. kötetében jelent meg, amit Schmidt András fordított, illetve szakmailag Csorba Gábor ellenőrzött. Ebben a könyvben már egységesen "szöcskeegér" néven kerül említésre minden faj, ami az akkori két közel rokon alcsaládban (Zapodinae és Sicistinae) ismert volt. Ez is része volt annak az egységességre törekvő névadási folyamatnak, amikor értelmes binomiális magyar nomenklatúrát vezettek be a világ emlőseinek köznapi neveire, reagálva arra a tényre, hogy az ismeretterjesztő könyvek piacán megjelentek az Európán kívüli fajok százait is bemutató könyvek. A neveket (és nem csak a hazai fajok esetében) átvette a hivatalos természetvédelem is,. a 13/2001 (V. 9.) KöM rendelet 4. számú mellékletében már a csíkos szöcskeegér név jelenik meg.

A névadás tehát nincs összefüggésben azzal, hogy a szöcskeegerek szöcske módjára ugranának (ami nem igaz), vagy szöcskével táplálkoznak (ami igaz), hanem a rokonságot fejezi ki a Zapodinae-alcsalád fajaival, egyben kezelve a csík nélküli hegyi szöcskeegerek névadási problémáját.

Köszönjük Magyar Gábornak, Schmidt Andrásnak és Váczi Olivérnek a magyar fajnevek tisztázásához nyújtott segítséget és Mezősi Miklósnak a latin fordítást.

Egy csíknélküli szöcskeegér, a zsetiszui-szöcskeegér Kazahsztánból

A kitartó olvasók számára, akik a cikk végére jutottak, egy rövid videót is bemutatunk egy hozzávetőlegesen 2 hónapos korú szöcskeegérről, amint szöcskét ropogtat. A videó címe: szöcskét ropogtató szöcskeegér-gyerek: