Három évvel ezelőtt született e bejegyzés első része, amelyet eredetileg nem terveztem többrészesre. Az azóta eltelt idő során azonban némi tapasztalatra tettem szert a beporzó- és állatbarát kerttel kapcsolatban, amit (a teljesség igénye nélkül) megosztásra érdemesnek találtam. Részben azért, mert bőven akad olyasmi, amiről senki sem beszél – aminek van színe, annak van fonákja is.
Írta és fényképezte: Szőke Viktória (Kisebb rovarrendek gyűjteménye)
Az előző részben a virágzó növényeken kialakuló átmeneti rovarközösség sokszínűségén és annak megfigyelésén kívül szó esett a beporzók és a beporzás jelentőségéről, valamint érintettük a „mit tehetünk értük” kérdéskört. Sok helyen lehet olvasni, tájékozódni a különféle lehetőségekről, amivel elősegíthetjük kertünk flórájának és faunájának gazdagodását. Ki ne látna szívesen színes virágokat, zümmögő rovarokat, daloló rigókat és mindenféle madárfiókákat vagy naplemente után szimatoló, motoszkáló sünöket a kertjében? Egy próbát megér.
MI (NEM) NŐ A VADVIRÁG-DZSUNGELBEN?
Sokféle virágmagkeverék kapható, amelyek olyan egynyári növények magjait tartalmazzák (jó esetben őshonos lágyszárúakét), amelyek elvetésével kedvezhetünk viráglátogató rovarismerőseinknek, hogy sűrű(bbe)n jöjjenek vendégségbe hozzánk. Már amennyiben kikelnek a magok és virágoznak a növények. Kipróbáltuk.
Talán a nem megfelelő talaj az oka, ki tudja, de többszöri próbálkozás után is csak az eredetileg előforduló növények nőnek és virágoznak a vadvirágos rét helyett – amire tekinthetnénk csalódásként, vagy elfogadhatjuk, hogy a kert eredeti vadvirág-dzsungele is kiváló az ott élő rovarok számára, ha hagyjuk nőni és érvényesülni ezeket a növényeket. Természetesen érdemes tájékozódni, hogy ne valamilyen inváziós növényt szaporítsunk a kertünkben (például itt és itt)!
Bármily hihetetlennek tűnik, de az, hogy mi nő a kertünkben (főleg, hogy mi marad meg tartósan), nemcsak a mi döntésünk. A kert elhelyezkedése, a talaj szerkezete és kémiai sajátosságai, a vízháztartás, a fényviszonyok, a kitettség bizony meghatározó tényezők. Ezért ne csodálkozzunk azon, ha nagyon oda nem való növények megtelepítése terén esetleg nem járunk sikerrel. Kétségtelenül azért a kertünk, udvarunk növényzetének kialakításában a legmeghatározóbb elem mégis mi vagyunk. A gyep vagy a fákkal, bokrokkal tarkított ház körüli élőhely kezelése – azaz a fűnyírás, sarlózás, kaszálás megfelelő kivitelezése – sokat javíthat vonzerején, különösen a várva várt vendégek szemszögéből. A fűnyírás, kaszálás esetében például bizonyosan jó döntés, ha ezt nem egyszerre mindenhol, hanem több részletben, néhány hét különbséggel végezzük el. Gondoljunk csak bele, hogy mit szólhatnak egy sebtiben elvégzett fűnyíráshoz a magasabb füvet kedvelő rovarfajok, vagy akár a kertek többségében virító fehér és réti here virágain nektárt szívogató hártyásszárnyú vendégeink. Kis odafigyeléssel – például a mozaikos kaszálás miniben való megvalósításával, vagy akár virágos gyepfoltok hosszabbtávú meghagyásával – kertünk, udvarunk természetes sokféleségének gazdagításán túl a tágabb térség élővilágáért is tettünk egy kisebb lépést.
Mielőtt az álszentség vádjával illetnének, nálunk is van a kertben például orgona (ami alig délre tőlünk, pl. Szerbiában már őshonos, így nem jelent nagy bajt), vagy az előbbi dzsungel fajaira visszatérve, gyakori az egynyári seprence. De ha megismerjük ezeket a növényeket, utánanézünk, hogy milyen veszélyeket jelenthetnek az őshonos élővilágra vagy akár ránk (!), illetve tudjuk azt is, hogy könnyen a „fejünkre nőhetnek”, és épp ezért foglalkozunk a terjedésük megakadályozásával, akkor akár juthat belőlük az éhes vendégeinknek is. Vannak teljesen veszélytelen, nálunk nem őshonos (úgynevezett idegenhonos) növényfajok, de vannak olyanok, amelyek komoly veszélyt jelentenek a kerten kívül is. Fontos, hogy tájékozódjunk, legyünk résen, hogy mi bont még szirmot a vadmurok, a mezei katáng, a cickafark, a gyermekláncfű vagy a zamatos turbolya stb. mellett! Egy régen fennálló, már-már stabilizálódott udvari gyepben nem ritkán 20-30 vadon élő virágos növényfaj is megjelenhet.
Viráglátogató rovarok és egy csiga a vadvirág-dzsungelből
A vadvirágok vetésének kudarca mellett azonban akadt sikerélmény is: a zöld menta és a szurokfű (a konyhában fűszerként használt, erősebb zamatú görög oregánó közeli, bátran fogyasztható rokona) kifejezetten jól érzi magát, virágzataikon pedig előszeretettel sürgölődik sokféle rovar. Az a gyakorlat is bevált, hogy fűnyíráskor nagyobb gyepfoltok megtartásával kapnak teret a „dzsungelnövények” – e magas növényzetű foltokban többféle állat is búvóhelyet talál, nem utolsó sorban pedig kevesebb helyen tud parlagfű nőni.
A zöld menta virágait látogató darazsak, legyek és lepkék
Szurokfű virágait látogató méhek, darazsak és lepkék
Életkép a nyüzsgésről
VADUL A VADON
Ha természetes valójában hagyjuk növekedni a kerti vadont, esetleg még pár praktikával is élünk, hogy állatokat csábítsunk be, nem is fognak tétovázni a „meghívottak”. De aki erre vágyik, annak a gazdag állatvilág idilli képe mellett érdemes tisztában lennie még pár dologgal. Senki sem mondhatja, hogy nem szóltam! :)
Az állatok, ha becsaljuk őket a kertünkbe, rögtön otthon érzik magukat. Elég csak a rovarokat górcső alá venni, máris lakótársakat üdvözölhetünk a személyükben. A gazdag vadászmező mellett – gondolok például a virágzó növényeken sürgölődő beporzók fölött hamar megjelenő, vadászó lódarazsakra – kellemesen védett helyet találnak a papírdarazsak (Polistes-fajok) a tető alatt családjuk számára. Az ablakkeretben cincérlárvák kezdenek rágni, pedig szüleiknek rengeteg más, természetesebb lehetőségük lenne, amikor utódaik számára keresnek megfelelő faanyagot. A ház közelében lévő hangyaboly lakói pedig egy küszöb alatti aluljárón keresztül hipp-hopp beköltöznek, majd szemetesnek és/vagy köztemetőnek használják a legközelebbi szobát (pl. teleszórják az ételmaradékukkal vagy halott fészektársaik tetemével a szoba sarkát), illetve akkurátusan vonulni kezdenek a konyha, egész pontosan a cukortartó irányába. Vagy a macska tányérja felé. Tehát alaposan fel kell készülnünk a „rovartörvényekből” (vagyis azok birtokháborításra és tulajdonjogokra vonatkozó passzusainak teljes hiányából), hogy mindenki számára kellemes, de legalábbis elfogadható legyen az együttélés.
A rovaroknak szánt magas „fű” közt meglepetésvendégek is felbukkanhatnak: például az erdei sikló. Egy bő egyméteres kígyó jelenléte nyilván nem sokakban okoz akkora örömöt, mint amilyen fogadtatásban nálunk részesült. De félelemre semmi ok, ne félj, ismerd meg! Az erdei sikló gyakori faj, a fás-bokros növényzetet kedveli – előszeretettel kapaszkodik fel a bokrokra, fákra (…ereszcsatornára…) napozni vagy élelmet keresni. Nagyvárosok szélén is felbukkanhat, mivel kevéssé zavarja az emberi jelenlét. Temperamentumos, harapós állat (amennyiben piszkáljuk), de nem mérgeskígyó, alaptalan a tőle való félelem. Olyannyira, hogy abban a kitüntetésben is részesült, hogy a patikák szimbólumán a serleg köré ez a faj tekeredik. Védett (az összes hazai kétéltű- és hüllőfajjal egyetemben!), természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Az ereszcsatornáig felkúszó, majd onnan visszaereszkedő erdei sikló – a fényképek minősége fordítottan arányos a meglepődés és a lelkesedés mértékével
A madarak kapcsán elmondható, hogy ha nem termesztünk gyümölcsöt, zöldséget, kedves vendégei lesznek a kertnek. Jelenlétük sok örömet okozhat, akár kifejezetten érdekes megfigyeléseket tehetünk vagy találkozhatunk a már kirepült, de még élelemért rimánkodó fiókákkal. Nyáron itatóval (amiben ne neveljünk mellesleg szúnyoglárvákat), télen etetővel tudunk helyszínt teremteni, ha hosszabban szeretnénk látni őket. De fel kell készülnünk rá, hogy ha cserépbe ültetünk valamit, akkor az itatókat előszeretettel felkereső fekete rigók egész biztos feltúrják azt. Nyilván abban finomabbak a giliszták, mint egyébként bárhol máshol a cserépen kívül. A vágyott (csúcsidőben hajnali 4-kor kezdődő!) rigófütty helyett pedig könnyen a „rigóriasztó” (figyelemfelhívó, veszélyt jelző jellegzetes hangjelzés) szólalhat meg. Ez a monotonitása ellenére sem megszokható, pláne nem megkedvelhető jelzés igen kitartóan szólhat, ha a környéken macska lakik, nem is beszélve arról, ha van saját. Illetve morbidabb esetekben egyes madarak elhagyott prédáival is találkozhatunk, mint például az égből pottyant barna varangy, a fára akasztott közönséges lábatlangyík vagy a karvaly áldozatának tollaival beszórt kert.
Sokan örülnek a kertben felbukkanó sünöknek. Hasznos és aranyos állatok – ahol jól érzi magát egy sün, ott lehet rá számítani, hogy naplemente után rendszeresen felbukkan, megszokott útvonalait végigjárva élelmet keres. Sok földigilisztát, csigát elfogyaszt, de a földre hullott gyümölcs is kedvére való. Szerencsés esetben láthatunk kicsinyeket is, ahogy anyjukat libasorban követve közlekednek. Ha örömmel konstatáljuk, hogy kertünkben sün vert tanyát, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sajnos a kullancsokat is magával hozza. Ha sün jár a kertben, mindenképpen fokozott figyelemmel kell lennünk, ha kertészkedünk vagy akár ha a fűnyírásra váró, kicsit már felnőtt növényzetben közlekedünk, hogy nem szedtünk-e össze kullancsot! De persze a háziállatok ugyanúgy ki vannak téve e veszélynek, sőt, ők még a vacsorájukat is félthetik, mert a sünök könnyen megtanulják, hogy hol találják meg az eredetileg kutyának vagy macskának szánt finom falatokat.
Megilletődött sün nappal, macskatányérból falatozó kultúrsün és veszekedő sünök éjjel, valamint egy a kertben összeszedett kullancsok közül
VÉGEFŐCÍM
Habár kétségtelenül nem mindig egyszerű, ám gyakran váratlan meglepetésekkel teli egy olyan kert, ahol többé vagy kevésbé szabadjára van engedve a természet, de ez is természetes. Kert híján pedig a „városi vadonban” is bőven lehet példákat találni.
Jó dolog, ha természetközelien tudunk élni, sok pozitívummal járul hozzá mindennapjainkhoz. De fontos tisztában lennünk azzal is, hogy a körülöttünk élő természet egy olyan komplex rendszer, amelyben mindennek megvan a maga helye, rendje. Nem csupán az általunk szubjektíven kiemelt szép, aranyos, hasznos stb. oldala van, és amennyiben közel hozzuk magunkhoz, mi is (újra) részei leszünk és a természet is a mi napjainknak lesz része – pozitív és negatív hozadékaival együtt, mert ezek elválaszthatatlanul, kéz a kézben járnak (mint például az aranyos sün a kullancsveszély megemelkedésével). Leginkább arra számítsunk, hogy sosem tudhatjuk előre, hogy mire számítsunk.
Végszóként, keretet adva ennek az írásnak, visszatérek az eredetileg megfogalmazott gondolathoz: aminek van színe, van fonákja is, az egyik nincs a másik nélkül, így egyformán fontosak – természetesen.
*
Köszönöm szépen a szakmai segítséget és a hasznos kiegészítő gondolatokat Bauer Norbertnek és Tamás Júliának (MTM Növénytár).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
