Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Száz tárolófióknyi gyönyörűen preparált lepke, egy apa és fia évtizedeken át épített és őrzött gyűjteménye került a Természettudományi Múzeumba. Ebből a kollekcióból mutatunk be néhány lepkészeti, faunisztikai érdekességet.

Írta: Bálint Zsolt, Katona Gergely és Tóth Balázs (Lepkegyűjtemény)

2020 augusztusában telefonon megkerestek minket a Magyar Természettudományi Múzeumban, hogy lepkegyűjteményt szeretnének ajándékozni. Augusztus 31-én felkerestük a megbeszélt pesti címet, és szembesültünk a valósággal: a Kardos család ajánlotta fel idősebb és ifjabb Kardos József amatőr gyűjtők jelentős lepkegyűjteményét, mivel az ifjabbik lepkegyűjtő is elhunyt, 2019 decemberében. Az ő végakarata szerint a Múzeumnak adományozták a kegyelettel őrzött, külön helyiségben tartott tárlófiókokat és benne a példányokat. A tárolófiókok Baross utcába szállításáról a múzeum gondoskodott. A gyűjtemény és vele együtt néhány szakkönyv ajándékozási szerződés keretében kerül a múzeumhoz.

Miután a gyűjteményt 2020. október 21-én beszállítottuk, a 107 tárlófiókot a múzeum földszinten levő preparatóriumában szénkéneggel fertőtlenítettük. A tárlófiókok ezután kerültek fel a Lepkegyűjteménybe, ahol a példányokat megszámoltuk (összesen: 13.545 példány, ebből lepke 12601 példány, nem lepke 944 példány; ebből bogár: 648 példány) és elláttuk őket a „Hung. Nat. Hist. Mus. [//] Coll. Lepidoptera [//] 2020-323 [//] don. Kardos-gyűjtemény” feliratú növendékcédulával. A számolás és a cédulázás során alaposabban is felmértük a gyűjteményt, aminek nagy része a múlt század második felében gyűjtött lepkékből áll, a 2000. utáni időszakból már csak nagyon kevés példány származik. A lepkék többségén „Leshegy” kézzel írt lelőhelycédula van. A „Leshegy” dunántúli lelőhely, a Balatonakali község feletti szőlők egyike, az Öregleshegy, ahol a Kardos családnak nyaralója volt. Főként itt gyűjtöttek. Apa és fia megfordult a szocialista Magyarország számos helyén is, hogy a Balaton-felvidéken nem honos lepkékkel és értékes faunisztikai adatokkal gazdagítsák gyűjteményüket.

Ifj Kardos József egyik utolsó portréja, jobb oldalon a Kardos illangó (kardoslepke - Iphiclides podalirius), ami a család pillangója volt. Rendszeresen nevelték.

A „Kardosok” nemcsak gyűjteni, hanem hernyónevelni is szerettek. Talán ez a szenvedély még abban gyökerezhet, hogy Szabóky Csaba könyve szerint („A lepkészet története Magyarországon”) az idősebb Kardos József baráti kapcsolatban volt Bezsilla Lászlóval, aki összeköttetései révén a Tanszergyártó Vállalatnak nagy mennyiségű rovart szállított. Ez a hatvanas-hetvenes években nem elhanyagolható kereseti forrás volt. A lepkenevelés meglátszik a gyönyörű példányokon, de nevüket hordozó, családi lepkének tartott Kardos illangót, a kardos lepkét (Iphiclides podalirius) kifejezetten favorizálták: hét teljes tárlót töltenek meg a gyönyörűen kifeszített példányok. Mivel a lepke védettséget élvez, ez a hétfióknyi anyag a közel vagy távoli jövőben rendezendő múzeumi kiállítások számára különösen hasznos.

A múzeum hálával tartozik özvegy Kardos Józsefnének és családjának önzetlen ajándékáért. Köszönjük, hogy nem engedte át az enyészetnek a gyűjteményt, és ajándékozásával tovább gazdagította a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményét. A Kardos-gyűjteménnyel újabb értékes faunisztikai adatok kerülnek a nemzeti (Kárpát-medencei) gyűjteményrészbe, hozzájárulva a lepkefauna gazdagságának és életmenetének alaposabb dokumentálásához.

A következőkben a Kardos-gyűjtemény példányaiból válogatunk, bemutatva néhány érdekességet. A gyűjtemény katalógusának készítése folyamatban van, és tervezzük annak megjelentetését is. A tudományos neveket és az „éjszakai” lepkék magyar neveit a Varga Zoltán által szerkesztett „új Abafiból” vesszük (Magyarország lepkéi, 2012, Heterocera Press), a nappali lepkék magyar neveit a kettőnk (Bálint és Katona) által összeállított névtár alapján adjuk (Magyar nappalilepke- névtár, 2016, e-Acta Naturalia Pannonica 13), a csüngőlepkék magyar nevei pedig a múzeum kiadásában megjelent faunajegyzék (Checklist of the Fauna of Hungary, 2002) második kötetéből származnak. Ezeket követően megadjuk az ábrázolt lepkepéldány ivarát, lelőhelyét és egyéb gyűjtési adatait, majd a gondolatjel után rövid jegyzetet adunk arról, miért is választottuk a példányt.

1. tábla: Néhány érdekes lepkeváltozat

1. Arctia caja (közönséges medvelepke), nőstény, Balatonakali, Öregleshegy, 1965. VIII. 9. – az elülső szárny fehér rajzolati elemei redukálódtak, a hátulsó szárny kék foltjai pedig megnagyobbodtak és egybefolytak.

2. Apatura ilia (Kis szinjátszó), hím, Visegrád, 1964. VI. 27. – a szárnyak felszínéről hiányzik a fehér keresztszalag.

3. Amata phegea (fehérpettyes álcsüngőlepke), hím, Kóspallag, 1973.VII. 1. – a fajra jellemző fehér pettyek teljes hiánya.

4. Zanclognatha zelleralis (okkerbarna karcsúbagoly), nőstény, Balatonakali, Öregleshegy, 1996. VIII. 4. – az elülső szárnyak tő- és szegélytere különös módon elsötétült (a normális példányokon ugyanolyan színűek, mint a középtér).

2. tábla: Nappali lepkék (Lycaenidae)

5. Polyommatus damon (Csíkos boglárka), hím, Budapest, Hűvösvölgy, 1920. VII. 20., Jager F.: a 2010-esévek elején eltűnt faj példánya egy olyan állományából, ami már a II. világháború előtt kipusztult; a Kardos-gyűjteményben ez volt az egyetlen példány ebből a fajból.

6. Polyommatus admetus (Bundás boglárka), nőstény, Budapest, 1938. VI. 30., Dr. Wagner: a példányt valószínűleg Gozmány László (1921-2006), a Lepkegyűjtemény egykor vezetőjének nagybátyja Wagner János fogta a család zugligeti villájának környékén; a Kardos-gyűjteményben ez volt az egyetlen példány ebből a fajból.

7. Plebejus sephirus (Zefír boglárka), hím, Fót, 1970. V. 24.: a példányt az Ikarusz boglárkák között találtuk, félrehatározva; a gyűjteményben ez volt az egyetlen példány ebből a fajból.

8. Polyommatus coridon (Ezüstkék boglárka), nőstény, Rofog-erdő (?), 1962. VIII. 26. – mozaikosan günandromorf példány: a bal elülső szárny sejtjeiben a hímekre jellemző ezüstkék pikkelyzettség látható.

9-10. Lycaena hippothoe (Havasi lángszinér), hím, Csurgó, 1979.VII.29. és nőstény, Csurgó 1976. V. 22. – a Dunántúlon legújabban jelentősen megritkult faj kétnemzedékes alakját Kardosék több éven keresztül is gyűjtötték (a nőstény példány egyedi: fonákja szinte rajzolatmentes)

11. Satyrium pruni (Szilva farkincás), báb, lelőhely és dátum nélkül – Kardosék a fajt nagy számban tenyésztették Leshegyről; egy báb ép, a benne fejlődött példány nem kelt ki.

3. tábla: Nappali lepkék (Nymphalidae, Pieridae, Satyridae)

12-13. Hyponephele lycaon (Erdei manóka), hím, Nagyszénás, 1963. VII. 14. és nőstény, Nagyszénás, 1965. VIII. 21. – a hazánkból közelmúltban eltűnt fajnak jelentős állománya volt a Nagykovácsi fölött elterülő hegyekben, Kardosék még az 1990-es években is gyűjtötték.

14. Euphydryas maturna (Díszes tarkály), hím, Balatonakali, Öregleshegy, 1981. V. 31. – az 1980-as években az addig országszerte elterjedt faj legtöbb élőhelyéről eltűnt, csak elszigetelt állományai maradtak fenn. Ilyen volt a leshegyi, amit Kardosék folyamatosan mintavételeztek és évről évre nagyobb sorozatokat tenyésztettek.

15. Colias chrysotheme (Aranyos surán), nőstény, Balatonakali, Öregleshegy, 1970. VIII. 3. – A Pannon- és az Erdélyi-medence egyik jellegzetes nappali lepkefaja, a gyűjteményben hosszú sorozat található a Balaton-felvidéki lelőhelyről. Fokozottan védett.

16-17. Pieris ergane (Sziklai özöndék) Balatonakali, Öregleshegy, hím, 1971. VIII. 2. és nőstény, 1971. VIII. 1. – Hazánkban csak a Dunántúli-középhegység sziklás lejtőin fordul elő, a leshegyi az egyik legnyugatibb lelőhelye; a gyűjteményben szép sorozat található, a fajt nevelték is.

4. tábla: Éjszakai lepkék (Noctuidae)

18. Rhyacia lucipeta (cifra földibagoly), nőstény, Balatonakali, Öregleshegy, 1977.VI. 26. – hegyvidéki szikár legelők és sziklagyepek jellemző faja, kóborol, egyes példányai a Kárpát-medence belső területein is feltűnnek (igen ritkán), a gyűjteményben ez volt az egyetlen példány ebből a fajból.

19. Asteroscopus syriaca decipulae (Kovács bundásbaglya), hím, Balatonakali, Öregleshegy, 1977. X. 29. – a ritka fajt a Balaton-felvidéken Kardosék találták meg először, összesen négy példányt találtunk a tárlófiókokban. Fokozottan védett.

20. Dichonia aeruginea (hamvas tölgybagoly), nőstény, Leshegy 1987. X. 10. – pannóniai meleg tölgyesek jellemző faja, kis egyedszámban lép fel, feltehetően ezért igen ritka; a Kardos-gyűjteményben ez volt az egyetlen példány ebből a fajból.

21 Euchalcia consona (pusztai aranybagoly), hím, Balatonakali, Öregleshegy, 1980. VIII. 2. – A Kárpát-medencébe ritkán eljutó, olykor időszakosan megtelepedő mediterrán vándorfaj; a Kardos-gyűjteményben még egy leshegyi példányt találtunk.

22. Amphypira tetra (kis zsírfényűbagoly), hím, Balatonakali, Öregleshegy, 1978. VII. 28. – a Kárpát-medencében, így Magyarországon is ritka fajt Kardosék rendszeresen gyűjtötték a Leshegyen. Gyűjteményükben majdnem annyi példányt találtunk, mint a múzeum Kárpát-medencei anyagai közt.

23. Cerapteryx graminis (gyökérbagoly), hím Balatonakali, Öregleshegy, 1988. VII. 8. – a Kárpátokban gyakori, olykor kártevő faj a Pannon-régióban meglehetősen ritka, de egy-egy gradációs év után tenyészterülete lehúzódik a medence belsejébe is; a Kardos-gyűjteményben ez volt az egyetlen példány ebből a fajból.

5. tábla: Éjszakai és nappal aktív lepkék (Erebidae, Geometridae, Zygaenidae)

24. Zygaena laeta (vörös csüngőlepke), nőstény Balatonakali, Öregleshegy, 1975. VIII. 4. – Balaton-felvidéki előfordulása korábban nem volt ismert. A Dunántúlon igen szórványos. Száraz, meleg lejtők, homoki gyepek értékes, fokozottan védett lepkéje. A Kardos-gyűjteményben ezen kívül még három példányt találtunk. Fokozottan védett.

25. Zygaena brizae (magyar csüngőlepke), hím, Vác, 1994. VI. 18. – Ezt a fajt főleg az Északi-középhegységől ismerjük, ugyanakkor Vác környéki előfordulása figyelemre méltó; Kardosék összesen négy egyedét gyűjtötték itt. Élőhelyei száraz és közepesen nedves napsütötte gyepek.

26. Eupithecia insigniata (foltos törpearaszoló), hím, Balatonakali, Öregleshegy, 1999. IV. 3. – galagonyás-kökényes cserjésekhez kötődő lokális faj, amely csak néha található nagyobb egyedszámban. A Balaton-felvidéken több helyütt található, a Kardos-gyűjtemény összesen két példányát tartalmazza.

27. Eupithecia gueneata (téglavörös törpearaszoló), nőstény, Balatonakali, Öregleshegy, 2000. VIII.12. – a korábban nem ritka fajt az utóbbi három évtizedben feltűnően kis egyedszámban észlelték. Száraz, meleg gyepekben fordul elő, védett. A Kardos-gyűjteményben hét példányát találtuk.

28. Acasis viretata (feketezöld araszoló), hím, Balatonakali, Öregleshegy, 2000. IV. 22. – üde és nedves élőhelyek (inkább erdők) araszolója, mely a Kárpátokban szélesen elterjedt, de a Pannon-régióban lokális és ritka. Nyolc példánya található a Kardos-gyűjteményben.

29-30. Diaphora luctuosa (gyászos medvelepke), hím, Balatonakali, Öregleshegy, 1994. V. 22. és nőstény, Balatonakali, Öregleshegy, 1979. IV. 28. – szórványos és ritka lepke, melynek igen kevés magyarországi lelőhelye ismert, főleg gyepekből. Négy példányát azonosítottuk a Kardos-gyűjteményben. Védett faj.

31. Catocala diversa (kőrisfa-övesbagoly), hím, Fót, 1962. VIII. 9. – Száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben fordul elő egyesével; a Kardos-gyűjteményben ez az egyetlen példány ebből a fajból. Főleg a csalétket látogatja, fényen igen ritkán jelenik meg. Védett.

32. Idia calvaria (sárgafoltú kuszabagoly), hím, Balatonakali, Öregleshegy, 1993. VIII. 5. – Hegy- és dombvidéki erdőkben sokfelé előfordul, de nem gyakori, védett faj; ebben a gyűjteményben négy példánya látható. Az üde élőhelyeket kedveli. Hernyója fonnyadó leveleket fogyaszt.