2020. május havát írjuk, a kijárási korlátozás ugyan már nincs érvényben, de a múzeum munkatársainak többsége szép magyar szóval „home office-ban” dolgozik csökkentett fizetéssel. A családommal egy veszprémi panellakásban próbáltuk átvészelni a kényszerű bezártságot. Szerencsére a család minden egyes tagja imád kirándulni és sportolni. Az elmúlt hetekben a kijárásra vonatkozó rendelkezések és ajánlások értelmében olyan helyeket választottunk a mozgásra és kikapcsolódásra, amelyek kevésbé ismertek. A kényszerhelyzetnek köszönhetően olyan területeken jártunk, amelyekre egyébként nem mentünk volna, és családilag szerveztünk tudományos expedíciót a Somló közelébe.

Írta: Katona Lajos Tamás (az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma, Geológiai gyűjtemény)

Az egyik barátom áprilisban jó hírrel keresett meg. Elmondta, hogy a Somló északi oldalán, Somlószőllős irányában  hatalmas „hegyet” építettek homokos-agyagos üledékből, amelyet a közelben épülő pincealapból termeltek ki. Néhány fotót is küldött, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy az egykori Pannon-tó üledékéről van szó, hiszen több Lymnocardium és Unio kagylót ismertem fel a képeken. Miután a múzeumunkat is válságos helyzetbe hozta a vírus terjedése és az ezzel kapcsolatos intézkedések, minden hivatalos kiszállást megtiltottak. Ezért úgy döntöttünk a családommal, hogy  –  saját költségünkre  – kimegyünk, és begyűjtjük a maradványokat a lelőhelyről. Még az időjárás is támogatta ezt a mini expedíciót, mert kiváló kiránduló időnk volt a terepi és iszapolási munkák alatt.

A gyűjtési terület rövid bemutatása

Nem hátrány, ha az ember ismeri annak a területnek a geológiai adottságait, ahova gyűjteni indul. Bármennyire furcsán hangzik, de geológiai adottságok alatt nem csak formációkra, földtörténeti eseményekre vagy éppen ősmaradványokra gondolunk. Számos öreg geológust tudok felsorolni, aki nemcsak a saját szakterületén végzett kitűnő munkát, hanem más szakmákat is mesterfokon űzött. Ilyen volt például dr. Kókay József, aki azon felül, hogy számos szén- és lignittelepet talált és térképezett, valamint a miocén csigák világhírű kutatója volt, mestere volt a gyógynövénytannak is. Saját maga szedte a növényeket, és készített belőlük mindenféle medicinát.

Ilyen volt a témavezetőm, dr. Nagymarosy András is, aki azon túl, hogy világhírű nannoplankton-kutató volt, és a keze alatt több száz kiváló geológus nevelkedett, az ország egyik kiváló borszakértője és mellette a Kalamajka, majd utóbb a Borfolk népzenei együttes nagybőgőse is volt. A borszakértését az is fémjelzi, hogy ő volt az, aki meg akarta honosítani a borgeológia tantárgyat az ELTE-n, de nem sikerült, ezért a Göteborgi Egyetem diákjainak tartott  kurzusokat hosszú éveken keresztül.

2009-ben már volt szerencsém ásni a Somló tövében, ahonnan nagyon értékes, nagyjából 9 millió éves puhatestű faunát gyűjtöttem. Többek között innen származnak a közgyűjteményekben is megtalálható Congeria ungulacaprae preparátumok is. Az akkori feltárásom helyszínét fedje homály, mert nem szeretném kitenni a tulajdonost az ősmaradványgyűjtők „inváziójának”, ami egy újságcikk miatt 2009-ben sajnos megtörtént. Akkor a lelkes gyűjtők letiporták a kukoricatermés javarészét.

A feltárás alatt Nagymarosy András is meglátogatott, és mondott néhány érdekes információt az itteni borról. Tőle tudtam meg, hogy a somlói bor volt az első, ami meghódította a világot és ezt a hírnevet Mátyás királynak köszönhette, akinek még szőlőbirtoka is volt a hegyen. A somlói borokat savasságuknak köszönhetően nagy távolságokra is el lehetett szállítani anélkül, hogy megromlottak volna. Egyebek mellett abort gyógyszerként is alkalmazták. Erre való hivatkozást a Tornai pincészet honlapján találtam:

…"Vinum Somloviticum, est lac senum, pueris venenum" (a somlói bor az öregeknek tej, a gyermekeknek méreg), szól a régi közmondás. A zirci apátsági könyvtár egyik könyvének tanúsága szerint Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlói borral gyógyították. A somlait nemcsak a Habsburg Birodalomban, de azon kívül is gyógybornak tartották. Rengeteg gyógyhatását rögzítették, sőt a néphagyomány úgy tartotta, hogy a bécsi császári udvarban, a Habsburg esküvőkön somlai bort kellett inni, ami fiúgyermek születését segítette, ezért nászéjszakák boraként is emlegették. Dr. Antall József, a rendszerváltás után elsőként demokratikusan megválasztott miniszterelnök somlói kisnemesi családból származott. Orvostörténészként így rögzítette a somlói borok gyógyhatását: „kis adagokban rendszeresen fogyasztandó a bélműködés és az idegállapot karbantartása érdekében, javallott savhiányban szenvedőknek, segíti az emésztést, meghűlés valamint aranyér és székrekedés ellen is hatásos, beteg és idős emberek általános erősítője, és segíti a fiúnemzést…

Az mindenesetre kiderült, hogy a somlói bor sokmindenre jó orvosság, de csak akkor, ha a „beteg” mértékkel fogyasztja. Bizonyára ismerjük a híres mondást, hogy az alkohol kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság ☺️.

Miért ilyen mágikusak a somlői szőlők esszenciái?

A választ megtudjuk, ha a termőföld alá nézünk. A Somló-hegyen és közvetlen környezetében kétféle üledéket találunk a felszínhez közel, amelyek az emberi gondoskodáson és az időjáráson kívül befolyásolják az itteni bor minőségét: bazaltot és a Pannon-tó üledékét (homokot, agyagot).

A bazalt és keletkezése

Mint azt már sok-sok honlapon és prospektusban olvashattuk, a Somló vulkáni tanúhegy. De mit jelent a „vulkáni tanúhegy” kifejezés?

A szókapcsolat első része a vulkáni. A nagy púp, amit rendszerint napi szinten többször megmásznak a szőlőtermelők és hobbiként a túristák, vulkáni tevékenység eredménye. Ez a hegy is a Bakony-Balaton-felvidék Vulkáni Terület része, amelynek az aktivitása a késő-miocéntől (pannóniai) a pliocén végéig tartott.

Ezen a területen monogenetikus bazaltvulkanizmus folyt freatomagmás kitörésekkel, amelyek létrehoztak maarkrátereket, lávafolyásokat. Itt három kifejezést kell helyretenni. A monogenetikus vulkanizmus azt jelenti, hogy a vulkánok egyszeri kitörés révén jönnek létre, aztán befejezik a pályafutásukat. A Somló bazaltjából és tufáiból vett minták átlagos kora  3,42 ± 0,95 millió év, és a kőzettani vizsgálatok szerint nagyjából 30-31 km-es mélységből származott a magma.

Freatomagmás kitörésről akkor beszélünk, amikor a folyékony magma nem a „nyugodt módon” jut ki a felszínre, hanem a helyi földtani viszonyok miatt heves robbanások, vulkáni hamu és a törmelék kilövellése kíséri.

Az Ambae vulkán 2005-ös kitörése jó példa a freatomagmás kitörésre (fotó: Dr. Németh Károly)

Ezen a területen a nagy mennyiségű karsztvíz, illetve a vízzel telített üledék okozta a heves kitöréseket. Képzeljük el, amikor a mélyből felkúszó 700-1200 fokos magma találkozik a 10-15 fokos karsztvízzel. Ezt a heves hatást, pontosabban a víz és egy forró tárgy találkozását egy kísérlettel is modellezhetjük, de csak nagykorú felügyelete mellett! Vegyünk egy felforrósított serpenyőt (kb. 200 ^◦C), és a mosogató alatt hirtelen folyassunk rá hideg vizet. A kísérlet során azt tapasztaljuk, hogy az első találkozáskor a víz heves hanghatások közepette szinte azonnal gőzzé alakul. Miután a serpenyő a hideg víz hatására lehűl, további heves reakió már nem lesz. Egy vulkán esetében egészen mások a nagyságrendek: több tíz millió köbméter víz találkozik a több ezer tonna 1000 ^◦C fokos kőzetolvadékkal. És az eredmény: a hegy teteje tulajdonképpen felrobban.

A maarkrater, más néven vulkáni kráter akkor jön létre, amikor a vulkánkitörés olyan heves reakciókat indít be, amelynek hatására lerepül a hegy sapkája. Ilyen maarkráterek alakultak ki 4 millió éve Magyarországon Gércén és Pulán.  Ezeket a mélyedéseket részben vagy egészben a karsztvíz és/vagy csapadékvíz feltöltötte, és a tóban alginit keletkezett. Ezeknek az élővilágáról egy későbbi blogban írok.

Térjünk vissza a tanúhegy kifejezéshez. A Bakonyban található bazaltkúpok egytől-egyig tanúhegyek. De miről tanúskodnak? Az itteni vulkánok kialakulásáról már esett szó. A kitörést követően kialakultak a kráterek és az azokat körülvevő tufagyűrűk. Ezekben a kráterekben nem víz gyűlt össze, hanem láva. A lávatavak aztán kihűltek és megszilárdultak az egykori térszínnel egy szintben, vagy abból enyhén kiemelkedve. A pleisztocénben a 100 km/h-s északi-északnyugati szelek egész egyszerűen lefújták a kevésbé ellenálló üledékeket a vulkán tetejéről és az oldaláról is. Ezért a hegyek teteje valójában az egykori térszín magasságáról tanúskodik. 

Dr. Csillag Gábor ábrája a Csobáncról és az egykori felszínről (forrás: Csillag Gábor 2015: Késő-miocén – kora-pleisztocén vulkanizmus a Bakonyban és a Balaton-felvidéken)

Homok és agyag

A meghatározó kőzetek közül a második a Pannon-tó homokos-agyagos üledéke, melymegközelítőleg 9 millió évvel ezelőtt rakódott le.

A Pannon-tó kiterjedése 9 millió évvel ezelőtt, az ábra dr. Magyar Imre munkája nyomán készült

A környékről sok ezer „balatoni kecskeköröm” (Congeria ungulacaprae) teknője került elő, amiről már a híres „Balaton monográfiában” is olvashattunk (Vitális 1911: A Balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik). A 2009-es feltárásomból a kecskeköröm mellett közel 100 fajt sikerült meghatározni. 

Congeria ungulacaprae kagylók a Somló mellől. Gyűjtötte, preparálta és fotózta: Katona Lajos Tamás

Munka a terepen

A hosszú de elkerülhetetlen bevezető után vágjunk bele a terepi munka bemutatásába. Egyik reggel összeszedtük a felszerelésünket, ami jelen esetben élelem és víz (mert 12 óráig nem tudunk boltba menni), sok üres zacskó, zsák, doboz, ragasztóanyag, jegyzőkönyv, mérőeszköz, fényképezőgép, sok szerencse és a három díva.

Az első magyar világhírű bor termőhelye, a Somló a Borszörcsök – Doba útról ( fotó: Katona Lajos Tamás)

Nagyjából negyven perc után elértük Borszörcsök települést, és keletről megkerülve a Somlót hamar meg is találtuk – az Alföldön már dombnak nevezett – kitermelt üledéket. Elsősorban az volt a cél, hogy megtaláljuk az eredeti lelőhelyet, hogy  a szelvényt is fel tudjuk venni. Az egyik somlószőllősi lakos segítségével sikerült megtalálni azt a nem kicsi építkezést, ahonnan a kitermelt anyag származott.

A Somló nyugati oldalán épülő pince, ahonnan az üledék származik, fotó: Katona Lajos Tamás

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy nem fogunk szelvényből gyűjteni, mert hatalmas táblákkal hozták az érdeklődők tudtára, hogy idegeneknek belépni tilos. Ezért a helyben kidobott bazalttömbök és a kitermelt üledék maradt csak nekünk.

A kitermelt bazalttömbök és a három grácia balról jobbra: Zsófi, Bori és Rami a somlói bazalton (fotó: Katona Lajos Tamás)

Ezután visszamentünk a kisebb „hegyhez”, ahonnan kiválóan lehetett látni a somlói várat.

A Somló és a vára a gyűjtőhelyről fotózva (fotó: Katona Lajos Tamás)

A lányok jó szemének és a szerencsének köszönhetően hamar megtaláltuk azokat a kisebb egyben maradt tömböket, amelyekből szépen peregtek ki a környékre jellemző Melanopsis pygmaea csigák és számos töredékes kagylóteknőt is találtunk a felszínen.

Szorgos csapat gyűjt a múzeumnak (fotó: Katona Lajos Tamás)

Az átnézett anyagból hamar kiderült, hogy a szelvény valószínűleg homokos és agyagos rétegek váltakozásaiból állhatott, és az ősmaradványok többségét a homokos rétegek tartalmazták.

Héjtöredékekkel zsúfolt homokos réteg az elmaradhatatlan geológuskalapáccsal (fotó: Katona Lajos Tamás)

Néhány nagyobb kőzettömbön szép szerkezeti formákat is láthattunk: bioturbáció, lemezes szerkezetű agyag.

Egy nagyobb kőtömbből komplett földtani eseményt is kiolvashat egy szedimentológus. A kőtömb felső részén található finomszemű üledék nyíltvízi, csendes üledékképződésre utal. A tömb középső részén található középszemű homokot valószínűleg egy vihar rakhatta le, ami után az aljzatlakók áttúrták (a sárgás homokkal kitöltött járatok bioturbáció eredményei). A kőtömb alsó részén aszimmetrikus hullámfodrok láthatók, amit finomszemű üledék  követ, vagyis a környezet energiája csökkenhetett. Az értelmezést dr. Sztanó Orsolya geológus adta (fotó: Katona Lajos Tamás)

A „feltáráson” töltött maradék időben a lányok kalapáccsal széttörték a nagyobb tömböket, és összeszedték a látható maradványokat, amelyeket külön elcsomagoltunk.

A fagyit érő darab középen és a megtalálói (fotó: Katona Lajos Tamás)

A tapasztalatunk az, hogy mindenképpen érdemes iszapolásra is hozni anyagot, méghozzá nem egy zsemlés zacskónyit, mert jó szerencsével pár milliméteres ősmaradványok is lehetnek az üledékben. Ezért teleraktunk két hatalmas bevásárlószatyrot is 10-20 kg tömbökkel, amelyeken még felismerhetőek voltak a ősmaradványhéjaktól fehér homokos rétegek.

Az aznapi gyűjtés (fotó: Katona Lajos Tamás)

Amíg a lányok becsomagolták a maradványokat, addig lőttem pár fotót a domboldal virágairól. A növényeket Sinigla Mónika botanikus határozta meg a képek alapján. 

Mezei árvácska és gólyaorr (fotó: Katona Lajos Tamás)

Orvosi atracél (fotó: Katona Lajos Tamás)

Pongyola pitypang virága és kaszattermése (fotó: Katona Lajos Tamás)

Nagy bakszakáll (fotó: Katona Lajos Tamás)

Az iszapolás

Az iszapolás lényege, hogy az üledékből kiszabadítsuk a néhány milliméteres ősmaradványokat. Ezt a munkát Csajágon végeztem el, mert a lakásunk erre a sáros pancsolós munkára még nincs felkészítve.

2-3 zsáknyi homokos-agyagos üledék 1 nap alatt történő leiszapolásának hozzávalói:

• munkaidő: 4-5 óra + szárítás + mosogatás,
• 1 köbméter víz (a mosogatáshoz is),
• 2 húsosláda,
• 2-3 db fémszövetű szőrszita (bicskelekvár paszírozásához használt tökéletes), vagy minél kisebb lyukátmérőjű),
• annyi tálca, deszka, amennyi van,
• kéztörlő, fél csomag lehetőleg,
• napfény, ennek hiányában meleget adó tárgy, pl.: szárítószekrény.

Módszer

A húsosládákat töltsük fel langyos-meleg vízzel. A fémszövetű szitákba tegyünk száraz üledékeket, majd tegyük bele a húsosládákba ázni.

Száraz üledékkel megrakott szőrsziták (fotó: Katona Lajos Tamás)

Jótanács! NE rakjuk tele a szitát, mert akkor nem tudjuk elég intenzíven mozgatni ahhoz, hogy kimosódjon a finomszemű üledék. Az üledék minőségétől függően (agyagtartalom, cementanyag) 5 perctől akár fél óráig is ázhat, mire olyan állapotban lesz, hogy tovább tudjunk dolgozni.

A vízbe tett száraz üledék sokszor úgy bugyborékol, mintha forrna, pedig csak a levegőt szorítja ki a víz a szemcsék közül (fotó: Katona Lajos Tamás)

Amíg ázik,előkészítjük a tálcákat is, hogy ne vizes kézzel kelljen hajtogatni a kéztörlőket. Jelen esetben 10 perc után már „szottyos” lett a szilárd agyagos homokunk.

A szottyosra ázott anyag (fotó: Katona Lajos Tamás)

Ezt követően  kezdjük el körkörösen mozgatni a szitákat a vízben, hogy az iszap, vagyis a lyukátmérőnél kisebb szemcseméretű üledék a húsosládába landoljon. Addig kell ezt a mozgatást végezni, amíg már csak az iszapolási maradék lesz a szitán. Fontos, hogy mindig víz alatt legyen a mozgatott üledék, mert ellenkező esetben az összes kis fosszíliát összetörhetjük a szitaszöveten.

A maradékot célszerű tiszta vízzel is leöblíteni, hogy a vízben oldott agyag a száradás következtében ne ragassza újból össze a szemcséket.

A tisztára mosott iszapolási maradék (fotó: Katona Lajos Tamás)

Ezután kiborítjuk a maradékot a már előkészített, papírral leborított tálcákra, és kitesszük a napra száradni.

A száradó iszapolási maradék (fotó: Katona Lajos Tamás)

Legalább 4-5 órát vett igénybe, mire a 2-3 zsáknyi anyagot leiszapoltuk, az iszapolási maradékot kitettük száradni, és elmostuk az edényeket. Az utazással egybekötött iszapolás ismét egy napot vett igénybe.

Harmadnapra – mint a mesékben – megszáradt az iszapolási maradékunk. De, hogy addig se legyünk munka nélkül, a nagyobb tömböket és a külön csomagolt anyagot elkezdtem preparálni.

A megszáradt iszapolási maradék (fotó: Katona Lajos Tamás)

A preparálásra váró kőzetek, ősmaradványok (fotó: Katona Lajos Tamás)

Ehhez a munkához a fogorvosi szondák és a varrótű bizonyult a legjobb szerszámnak. A héjak rossz minősége miatt állandóan konzerválni kellett a példányokat.

A preparálás az erkélyen (fotó: Szücs Zsófia)

Ezt már a veszprémi erkélyünkön végeztem, mert rendkívül poros munka. Itt is érdemes maszkot viselni!

Válogatás

A válogatás alatt azt értem, hogy első nekifutásra szabad szemmel kiszedegetjük a héjakat.

Home office-ban válogatás (fotó: Katona Lajos Tamás)

Ebben a fázisban is sokat segítettek a lányok, természetesen csak a nagyobb héjtöredékeket volt szabad kiszedniük.

Válogatás (fotó: Katona Lajos Tamás)

Ha az iszapolási maradékban kevés a szép és érdekes ősmaradvány, akkor a válogatás monoton és unalmas. Jó tanács! Ha ilyen anyagot válogatunk, érdemes nem a legkedvesebb zenénket betenni háttérzajnak, főleg ha hajlamosak vagyunk fütyörészni. Könnyen elfújhatjuk a kiszemelt áldozatot☺️.

Tű a szénakazalban...(fotó: Katona Lajos Tamás)

Ezt az anyagot a közepesen unalmas anyagokhoz sorolom, mert amikor már teljesen feladná az ember, akkor mindig felbukkan egy ritkának számító csiga.

Ez a feladat is azt a célt szolgálja, hogy minél pontosabban megismerjük, mi történhetett 9 millió évvel ezelőtt a Somló környékén. A válogatás egy komplett munkanapot vett igénybe, mire eljutottunk abba a fázisba, hogy meghatározzuk az ősmaradványokat.

Eredmények

A terepi napon több zsáknyi üledéket gyűjtöttünk, amelyből nagyjából 30 kg anyagot iszapoltunk le. Az iszapolási maradék alig haladta meg a 0,5 kg-ot, és mindössze néhány tucat ősmaradványt gyűjtöttünk és határoztunk meg belőle.. A maradék, még kipreparálatlan tömb előbb-utóbb a múzeum gyűjteményébe kerül, és majd a vírusmentes időszakban feldolgozzuk.  A ráfordított munka 3,5 nap a fotózásokat is beleértve.

Ősmaradványok (fotók: Katona Lajos Tamás)

 Dreissenomya dactylus   (szélessége: 18mm)                                          Dreissena auricularis (magassága 10mm)

Lymnocardium sp. juv.                                                         hal otholit (hallócsont)  (magasságuk 6-7mm)

Gyraulus rhytidophorus (átmérője 4-5mm)

„Hauffenia” octonaria                                                           Valvata cf. minima  (magasságuk: 1-2 mm)

                                           „Micromelania” laevis                                       

„Micromelania” laevis                                            Prososthenia haidingeri  (magasságuk: 3-4mm)

Unio mihanovici  (szélessége: 4 cm)                                           Lymnocardium penslii   (szélessége: 2,5 cm)

Melanopsis affinis                                                    Melanopsis pygmaea ( magasságuk: 9 mm)

Köszönetnyilvánítás:

Köszönetemet fejezem ki Sinigla Mónikának a növények határozásáért, a lányaimnak a gyűjtésben és a kiválogatásban nyújtott segítségért, dr. Tóth Sándornak és a 116618 sz. NKFI projektnek, hogy a képek elkészítéséhez kölcsönözték számomra az objektíveket. És nem utolsó sorban dr. Magyar Imrének, hogy átnézte az írásom, és anyagilag hozzájárult a gyűjtéshez.