A novemberben megrendezett földtudományos forgatagon a Bakonyi Természettudományi Múzeum "színeiben" az év ősmaradványához (Komlosaurus carbonis), pontosabban a lábnyomához kapcsolódó foglalkozást tartottunk. A két lábon járó ősgyíknak az érdekessége, hogy még egyetlen egy csontját sem sikerült megtalálni, csak a lábnyomait, amelyekből viszont bőségesen hagyott hátra a vasasi, a Karolina és a komlói bányákban.

Írta: Katona Lajos Tamás (MTM, Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc)

Mi a nyomfosszília (ichnofosszília), és mivel foglakozik az ichnológia?

Az ichnológia tudománya arra hivatott, hogy az életnyomokból megállapítsa, hogy milyen mai és múltban élt állatok hagyták őket, és milyen környezet lehetett az adott helyen és időben. Vannak kutatók, akik az ichnológián belül az ősi nyomokkal foglalkoznak (paleoichnológia), és vannak, akik a jelenkori nyomokat vizsgálják (neoichnológia). Mivel a geológia a jelen történéseit használja fel a régmúlt eseményeinek megfejtésére, nagyon fontos a neoichnológusok feladata, hiszen a megfigyeléseiken keresztül tudják azonosítani a több tíz, vagy százmillió éves nyomokat is.
A nyomfosszíliák akkor is értékesek és hasznosak, ha vannak mellettük testfosszíliák, de a nyomkeresők észlelései akkor értékelődnek fel igazán, amikor nem találunk testfosszíliákat - azaz olyan maradványokat, amelyek az egykori élőlény testrészei voltak (például csigahéj, mamutcsont) -, és nem rendelkezünk elég szedimentológiai információval sem. A proterozóikumban például még nem voltak szilárd vázzal rendelkező élőlények, viszont a hátrahagyott életnyomok alapján tudjuk, hogy 635 millió évvel ezelőtt is voltak már állatok.
Egy élőlény nagyon sokféle nyomot készít életében, de ezek többsége szinte azonnal megsemmisül. A régmúlt időkben keletkezett nyomfosszíliákat többféle módon csoportosították, ezeket Babinszki Edit foglalta össze egy korábbi írásában. Jelen munkában csak a leggyakoribb formákat említjük meg:

• mászásnyomok: állatok mozgása során létrejött nyomok. Szerencsés esetben a vízzel telített rétegekben hagyott nyomok hirtelen kiszáradtak, és más üledék viszonylag hamar kitöltötte. Ide tartoznak a lábnyomok is.

Korynichnium sphaerodactylum lábnyomának másolata, Pálköve, perm, méretarány: 3cm (fotó: Katona Lajos Tamás)

Komlosaurus carbonis lábnyoma, Pécs, Karolina külfejtés, kora-jura, méretarány: 5cm (fotó: Katona Lajos Tamás)

• járatok: vannak olyan szervezetek, amelyek az üledékben készítenek járatokat. Ezek akkor látszódnak igazán jól, ha más típusú üledék tölti ki őket, mint a befoglaló kőzet. A felszín alatt mászkáló élőlény folyamatosan gyártja a járatait. A járatok egy része még a készítéskor feltöltődhet, de a járatok többsége utólag töltődik ki üledékkel. Előfordulhat, hogy az egykori felszínen levő üledék a későbbekben eltűnik, viszont a járatban megőrződik. Ezekből a járatokból szerencsés esetekben meg tudják mondani, hogy milyen szervezet készítette, mire használta, és azt is, hogy milyen üledékképződési környezetben készült, azaz milyen lehetett a vízmozgás erőssége, a vízmélység, a hőmérséklet, a sótartalom stb. Ilyenek például a víz alatti féregjáratok.

Járatnyom agyagban, Eger, oligocén, méretarány: 1cm (fotó: Katona Lajos Tamás)

Járatnyom fúrómagban, késő-miocén homokban, méretarány: (5 cm fotó: Katona Lajos Tamás)

• lakásnyomok: nem nehéz kitalálni, hogy ebbe a csoportba azok a nyomok tartoznak, melyek egykoron az állat vagy állatok lakhelyéül szolgáltak. Erre jó példa például a megkövesedett termeszvár.

Élő helyzetben talált pliocén korú termeszvárak (Coatonichnus globosus ichnofaj) Afrikából (forrás: ars.els-cdn.com)

• bioeróziós szerkezetek: ezek a nyomok akkor alakulnak ki, amikor az élőlény a kemény felszínbe (többségében mészkőbe) kémiai vagy fizikai úton lyukat váj magának. Ilyen nyomokkal mind a tengerben, mind a szárazföldön találhatunk. A legszebb példája ennek a fúrókagylók munkája. Ők – hasonlóan sok más szervezethez – úgy védekeznek a ragadozók vagy az erős vízmozgás ellen, hogy a kemény üledékbe apró lyukakat fúrnak. Nyomaikkal, azaz lyukas, üreges kavicsokkal találkozhatunk sziklás tengerpartokon.

Fúrókagylók és nyomaik mészkőben, Adria-tenger, recens méretarány: 1cm (fotó: Katona Lajos Tamás)

• rágásnyomok: nem ritkán találunk olyan testfosszíliákat, amelyeket szerencsésebb esetben a haláluk után, szerencsétlenebb esetben még életükben rágtak meg egykori állatok. Ilyen nyomokat hagynak például a ragadozók, amelyek a hús letépése közben megsértik a csontot. Ide sorolhatóak a csigaházon vagy kagylóhéjon hagyott apró lyukacskák, melyeket apró ragadozók vájtak.

Gyapjas mamut combcsont ízületén hiéna rágásnyom, késő-pleisztocén, méretarány. 2,5 cm (fotó: Katona Lajos Tamás)

• megkövesedett ürülék (koprolit). Léteznek olyan környezetek, például egyes tengerek fenekén, ahol nincs elegendő oxigén olyan lebontó szervezetek számára, amelyek "összeturmixolnák"  az ürüléket az üledékkel. Előbbi így a finom agyagban landol, majd később megszilárdul. Nagyon sok információt lehet kinyerni egy megkövesedett ürülékből, például az is kiderülhet, hogy az adott ősmaradvány mivel táplálkozott.

Koprolit, amiben egy kisméretű szarvas (Leptomeryx) ujjperce látható, miocén (forrás: Wikiwand)

Leghíresebb lábnyomos lelőhelyek Magyarországon

Ugyan kevesen tudják, de több olyan lelőhely is van az országban, ahol az ősmaradványok mellett az egykori álltok lábnyomai is megmaradtak, több fajt is a nyomok alapján írtak le.
Néhány híresebb lelőhely:

Permi homokkő (a balatonrendesi bányába engedély nélkül nem lehet bemenni)

A balatonrendesi homokkőbánya (fotó: Katona Lajos Tamás)

Bizonyára a lelőhelyet tekintve hiányérzete van az olvasónak, hogy nem helységnevet adtam meg, hanem egy kőzettípust (Balatonfelvidéki Homokkő Formáció). Ennek magyarázatát később tudhatjuk meg. Ez a homokkő kb. 260-270 millió évvel ezelőtt folyóvízben rakódott le. A legkorábbi hazai gerinces állatok nyoma a permből maradt ránk szintén lábnyom formájában. Az első leletet, a Korynichnium sphaerodactylum lábnyomát a pálkövei bányából Majoros György publikálta. A második leletet (Tridactylichnum sp.) Fülöp József (1990) közölte. A több évtizedes gyűjtőkörutaknak köszönhetően kiderült, hogy nem is olyan ritkák a permi homokkőben a lábnyomok, mint ahogy azt eddig gondolták. Kordos László eredményei alapján legkevesebb 10-14-féle állat lábnyomát sikerült azonosítani, pl.: Batrachichnus, Dimetropus, Dicynodontipus, Tridactylichnium, Amphisauropodus. Csak érdekességképpen: az ősmaradvány a Dimetrodon, a nyoma pedig Dimetropus.
A homokkövet több évtizede használják építőkőnek és hullámtörőnek. Az előfordulásokat tekintve kiderült, hogy nagyon sok helyen visszaköszönnek a lábnyomok Balatonrendestől egészen Budapestig. Még id. Lóczy Lajos sírkövén is akadnak lábnyomok (Kordos László szóbeli közlése).
Mivel a korábbi homokkőbányákat benőtte a növényzet, egyre nehezebb megközelíteni őket, így könnyen lehet, hogy a lábnyomokat leginkább egy-egy kerítésben, templomok vagy középületek falaiban, balatoni sétányon vagy sírköveken találjuk meg.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmüket: 2020-ban három kiváló földtan tudósnak lesz kerek évfordulója: id. Lóczy Lajos halálának 100. évfordulója, Laczkó Dezső születésének a 160. évfordulója és Cholnoky Jenő születésének 150. évfordulója. Tiszteletükre több kulturális intézmény – köztük a múzeum is – kiállításokkal, előadásokkal és emléktúrákkal fognak megemlékezni.

2020-ban évfordulós földtudósaink: Id. Lóczyi Lajos (forrás: http://dka.oszk.hu), Laczkó Dezső (forrás: http://www.vmmuzeum.hu), Cholkony Jenő (forrás: https://hu.wikipedia.org)

Pécs, Karolina külfejtés (az üzemterület engedély nélkül nem látogatható)

A bánya Pécs északkeleti részében a Lámpásvölgyi út, a Pécsbányatelepi út és a Gesztenyés utca között található. Maga a külfejtés már közel 200 éve ismert és bányászott, mára már rekultiváció alatt van.

Az egykori Karolina külfejtés, ahonnan sok Komlosaurus lábnyom került elő (forrás:www.geomania.hu)

Az alsó-jurában (kb. 200 millió éve) a Mecsek szigetszerűen kiemelkedett a tengerből, és a partján gazdag növényvilág volt, ami később az értékes feketekőszén alapanyagát szolgáltatta (Mecseki Kőszén Formáció). A bányában feltáródó feketekőszén-rétegeket homokkő- és agyagrétegek szakítják meg. A kőszenes rétegek folyóvízi, delta-mocsár környezetben, valamint tengerparti-mocsári környezetben rakódtak le. Ennek partjain sétálva hagyta hátra  a láb- és faroknyomait egy rejtélyes dinoszaurusz. Jó tíz évvel ezelőtt még a nagyobb, autó méretű tömbökben nagy szerencsével lehetett gyűjteni ezeket a lábnyomokat.

De mit tudunk a rejtélyes dinoszauruszról?

Az első felfedezésre 1966-ig kellett várni, amikor Wein György geológus a Pécs-vasasi bányában felismerte a megkövült lábnyomokat. A következő nagy felfedezés Komlón történt az 1980-as évek elején, amikor nagy felületen került elő több tucat lábnyom. Ezt követően írta le Dr. Kordos László (1983) Komlosaurus carbonis néven.
Az állatra vonatkozó információkat a lábnyomaiból és a szerencsés esetben megmaradt faroknyomaiból sikerült kiolvasni. Az állat magassága 1,5-2 méter és nagyjából 3 méter hosszú lehetett, és növényekkel táplálkozhatott.

A Komlosaurus carbonis rekonstrukciója a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállításában (fotó: Katona Lajos Tamás)

Ipolytarnóc, Borókás-árok (csak vezetővel látogatható)

Ipolytarnóc Nógrád megyében található, közel a szlovák-magyar államhatárhoz. Különleges ősmaradvány-tartalmú rétegeivel nagyon hamar világhírű lett a kutatók és az érdeklődők körében. Már az 1900-as években ismertek voltak a kibukkanó homokkőben megőrződött lábnyomok. Az intenzív kutatásnak köszönhetően nagyon hamar kiépített és fedett geológiai bemutatóhellyé alakult a lelőhely. A lábnyomokkal kapcsolatos kutatásokat Dr. Kordos László vezette és publikálta.
Ugyan most csak a lábnyomos homokkőről kéne szólnia a fejezetnek, de nem mehetünk el szó nélkül az ország egyik leggazdagabb cápafoglelőhelye mellett sem, hiszen 2020-ban az óriáscápa (Megalodon), közismertebb nevén megacápa lett az év ősmaradványa.
De kanyarodjunk vissza a „magyar Pompeiihez”. Még mielőtt sok komment érkezne a furcsa hasonlatomra, megmagyarázom: 17-18 millió évvel ezelőtt a kora-miocénben Ipolytarnóc helyén folyók voltak, amik itatóhelyként is szolgáltak az akkori állatoknak. A vízzel telített homokos folyóparton (Zagyvapálfalvai Formáció) nagyon sok állat hagyta ott a lábnyomát, amelyeket a szerencsének köszönhetően nem mosott el addig a víz, amíg ki nem tört egy óriási vulkán a közelben, és be nem temette (tulajdonképpen konzerválta) azokat a forró tufa. Tehát a folyamat nagyjából ugyanaz lehetett, mint 79. augusztus 24-én a Vezúv melletti városokban. A különbség az, hogy a Vezúv egy andezit vulkán, míg esetünkben egy riolitvulkán szolgáltatta a nagy mennyiségű vulkáni tufát, a másik különbség pedig az, hogy a lelőhelyen nem találták meg a lábnyomaikat otthagyó állatok tetemeit, nem úgy, mint a római városoknál.

Részlet az ipolytarnóci lábnyomos homokkőről (fotó: Katona Ramóna)

A miocén egyik leghíresebb szárazföldi ragadozója a medvekutya rekonstrukciója az Ipolytarnóci bemutatóhelyen (fotó: Katona Lajos Tamás)

Kordos László eredményei szerint a leggyakoribb lábnyomtípusok a párosujjú Megapecoripeda, orrszarvúaktól (Rhinoceripeda), és a kisebb párosujjú patás (Pecoripeda) állatoktól származnak. Ezen kívül ragadozók (Carnivoripeda) és madarak (Ornithotarnocia, Aviadactyla) is járkáltak arrafelé. A nyomokat hátrahagyó állatok rekonstrukciójával is találkozhatunk a bemutatóhelyen.

Miocén kispatás (Microstonyx) az Ipolytarnóci bemutatóhelyen (fotó: Katona Lajos Tamás)

Összefoglalva, ha jól felismerhető nyomfosszíliákat és cápafogakat akarunk látni, akkor érdemes ellátogatni az Ipolytarnóci Tájvédelmi Körzet bemutatóhelyére!

Kulisszatitok kéznyom és egyéb nyomatok készítése

Lenyomatokból medál

Ezeket a kifesthető, vagy színezhető medál alapanyagokat levegőn száradó gyurmából készítette Keserü Ildikó geológus preparátor. Az elkészítése rém egyszerű, kell venni levegőn száradó gyurmát, amit egy bármilyen „sodrófához” hasonló eszközzel vékonyra kell nyújtani. Fontos, hogy az anyag vastagságát a lenyomatot képző anyag vastagsága határozza meg. A lenyomat alapanyagát rátesszük a gyurmára, belehengereljük, majd kivesszük, méretre vágjuk, és igény esetén kilyukasztjuk. A száradási ideje – ha biztosra akarunk menni – 1 nap. A kellemetlen szaga miatt érdemes sokat szellőztetni.

A medálkészítés fázisai (fotó: Katona Lajos Tamás)

Az elkészült medálok (fotó: katona Lajos Tamás)

Medálkészítés a Földtudományos forgatagon, előtérben a száradó kéznyomokkal

Kéznyomos mintavétel

A kéznyomatos foglalkozáshoz LB szárítóvakolatot (erosan EP) használtunk. Bármely tüzép telepen 40kg-os kiszerelésben kapható. Mennyiségtől függően lehet 1-1 nyomatnak is elkészíteni az alapanyagát, ehhez csak egy kis edény és egy evőkanállal szükséges. Nagyobb mennyiségnél célszerű keverőszárat és kemény falú vödröt használni. Az anyagot érdemes szárazabbra keverni, olyan állagú legyen, mint a krumplifőzelék (ne legyen darabos, és álljon meg benne a kanál :) ). Ezt követően mi meleg ételes műanyag edénybe tettük (21x15x4cm), amibe elfér egy átlagos méretű gyerek vagy kisebb felnőtt kéz. Az anyagba jól bele kell nyomni a kezet, és az anyag állagától függően egyenként az ujjakat is, majd kiszedni a mancsot. A nyomat állékony marad, de a teljes kötéshez 1 nap szükséges. Ezt követően teljesen elválik a műanyag edénytől, és ki lehet fordítani. Ha falra akarjuk akasztani, akkor célszerű egy szeget beletenni még, amikor képlékeny a massza. Szép emlék lehet a gyerkőcök kéznyomata!

Természetesen a későbbi határozás érdekében sok "Antroposauridát" lefotóztunk, nehogy úgy járjunk, mint a Komlosaurussal, hogy csak a nyomát lássuk. :)

Az ismertető megírásában nagy segítségemre volt dr. Dulai Alfréd, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytárának vezetője, ezúton is köszönöm.