Kittenberger papucscsőrűi
A hónap műtárgya – 2019. szeptember

A „fekete kontinens” ornitológiai ritkaságainak legkeresettebb öt faja közé tartozik a papucscsőrű madár (Balaeniceps rex), ezért az afrikai madármegfigyelő utazások egyik sztárja. Nem véletlen, hogy az egyetlen fennmaradt eredeti, Kittenberger által elejtett papucscsőrű példányt és egy állatkertből származó társát kincsként őrizzük a múzeumban.

kittenberger_papucscsuru_portre_mtm_vagott.jpg

Írta: Fuisz Tibor (MTM, Madárgyűjtemény)

Elterjedési területe Afrika édes vizű mocsaraira, papiruszmocsaras és füves területeire korlátozódik: a Felső-Nílus vidékén, Szudán, Zambia, Zimbabwe, Kongó, Uganda, Tanzánia területén fordul elő. Egyiptomból a Nílus szabályozása miatt a vizes élőhelyek megfogyatkozása révén mára kipusztult, állományát egész Afrikában mindössze 5000–8000 egyedre becsülik. Megmentésére fajmegőrzési programot dolgoztak ki a kontinens egyes területeire. Új fejlemény a faj fennmaradásáért küzdő kutatók számára, hogy Botswanában is találtak egy elszigetelt populációt.

A rohamos népességnövekedés a természetes élőhelyek visszaszorulásával jár a világon mindenütt, de Afrikában, akárcsak a világ többi részén a vizes élőhelyek eltűnése különösen gyors ütemben folyik napjainkban. Így a papiruszmocsarak óriási csőrű, talán fura megjelenésű, de tekintélyt parancsoló fajával, a papucscsőrű madárral egyre ritkábban találkozhatunk. A papucscsőrű madár (Balaeniceps rex) korábban papucscsőrű gólya néven volt ismeretes. Azonban a rendszertan mai álláspontja szerint a 2014-es átfogó, teljes genomot vizsgáló madár DNS-kutatások alapján ez a faj a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a papucscsőrűmadár-félék (Balaenicipitidae) családjába tartozik. A különleges csőréről könnyen felismerhető, de torokzacskó nélküli, és lábujjai közt úszóhártyát nem viselő madár kicsit kilóg az általános „gödény” testfelépítéssel jellemezhető csapatból, ezért önálló, egyetlen fajt tartalmazó családba sorolták a renden belül. Mikroszkópos szerkezetvizsgálat alapján tojáshéja is a pelikánfélékkel mutat hasonlóságot, és megerősíti a korábbitól eltérő besorolását, így a gólyaalakúaknak valószínűleg örökre búcsút mondhat ez a latinul „bálnafejűnek” (balaena – bálna, caput vagy rövidített formában ceps –  fej) nevezett madár. Angol elnevezéseinek egyike-másika is hasonló volt, a papucscsőrű gólyán kívül bálnafejű gólyának vagy egyszerűen csak bálnafejűnek hívták. 

m4.jpg Ellenállhatatlan tekintet (fotó: Bernschutz Alexandra)

Életmódja – hatalmas, feltűnő csőre és nagy mérete ellenére – a lopakodásról, a zsákmány észrevétlen becserkészéséről szól. Gázlómadár, így előszeretettel vadászik a mocsarak sekély, oxigénben szegény vizében harcsákra, tüdősharcsákra, de szinte minden 80 centiméternél kisebb hal, kétéltű és hüllő is a zsákmánya lehet.

A kelet-afrikai vadászatairól méltán híres Kittenberger Kálmán 1903-tól csaknem 16 évet töltött afrikai expedíciókon. Korának arisztokrata úri vadászaival ellentétben rendkívül mostoha körülmények között, gyakran betegségektől elcsigázva végezte egyedülálló gyűjtő munkáját. A nélkülözés nem volt ismeretlen számára: a középiskola után a Magyar Nemzeti Múzeum preparátoraként a műhely sarkában aludt, hogy 12 forintos fizetéséből megéljen.

kittenberger_abra_6_kicsi.jpgKittenberger Kálmán (MTM, Fotótár)

A pesti nélkülözés elől menekülve egy csángó faluban, Tatrangban tanítói állást vállalt. Afrikába egy gazdag magyar arisztokrata, Damaszkin Arzén preparátoraként került, továbbá a minisztérium egyévi fizetést adott neki, hogy gyűjtsön hazája számára. Útiköltségét a Magyar Nemzeti Múzeum fizette, és ezért rendkívül sokféle anyagot küldött haza. Bár a nagyközönség számára elsősorban vadászati témájú könyvei ismertek, az általa elejtett vadak nyúzása során azok külső élősködőit is gondosan számba vette, konzerválta, valamint lepkehálóval és rostával is hihetetlen mennyiségű rovart gyűjtött. A Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában című könyvéből kiderül, hogy milyen embert próbáló feladat vadászni, az expedíciót ellátni hússal, az elejtett példányokat nyúzni, preparálni, konzerválni, cédulázni, és emellett olyan csoportokhoz tatozó állatokat gyűjteni, amelyek csak éjszaka aktívak. Mindezt a huszadik század elején gyalogos expedíciókkal közlekedve, légkondicionálás, folyó víz, és bármiféle ma természetesnek vett civilizációs szolgáltatás nélkül. Például, egy oroszlánnal történt csaknem végzetes találkozása után napokig tartott, míg hordágyát gyalog cipelve kórházba szállították.

A gondosan konzervált és csomagolt anyagban mintegy 57 ezer ízeltlábút juttatott Magyarországra, amelyeknek a feldolgozásával 300-nál is több új, a tudomány számára addig ismeretlen fajt írtak le a kutatók. A gerincesek közül négyszázötven fajhoz tartozó 3500 madár és mintegy 240 emlős került a Magyar Nemzeti Múzeumba, s részben ez az anyag szolgáltatta egy Afrika-témájú kiállítás alapanyagát. Legígéretesebb gyűjtését 1914-ben az első világháború kitörésekor lefoglalták az angol hatóságok. Kittenberger 6 évig egy indiai hadifogolytáborban raboskodott, és ugandai anyagát sohasem kapta vissza. Ennek egy része más múzeumokba került, ma a világ különböző részein az általa gyűjtött 40 madárfaj mintegy 86 példányát őrzik. Kittenberger afrikai madárgyűjtéseinek feldolgozása során Madarász Gyula, a Madárgyűjtemény akkori vezetője mintegy 30 új madárfajt írt le, sajnos ezekből mára csak 7 alfaj érvényes. Sokkal nagyobb baj, hogy a múzeum teljes Afrika-kiállítása és a teljes Madárgyűjtemény – benne a Kittenberger által gyűjtött szinte összes madár – a tűz martaléka lett 1956-ban. A nagy vadász szeretett gyűjteményének pusztulást csak két évvel élte túl, 1958-ban elhunyt. 

m8.jpgA papucscsőrű madár a Kupolacsarnokban, kiállítási környezetben (fotó: Bernschutz Alexandra)

Kittenberger 1914-ben több papucscsőrűt is elejtett a Kioga-tónál, Ugandában. Ezek egy részét a szokásos módon arzénnel tartósította, majd hazaküldte a Nemzeti Múzeumba. Bár a múzeumban az 1956-os harcok során Kittenberger szinte teljes anyaga megsemmisült, szerencsére egy példány valahol a múzeumon kívül megmaradt, és egy állatkerti eredetű példányt is őriz a gyűjtemény.

Még ma is a világ több pontján láthatók Kittenberger által elejtett papucscsőrű madarak. Az expedíciói költségeinek fedezésére ugyanis néha más gyűjtőknek és múzeumoknak is kényszerült madarakat és emlősöket eladni. Így került a különc angol milliomos, lord Walter Rothschild gyűjteményébe több, általa 1914-ben elejtett példány. Rothschild ezek közül továbbadott néhányat, így Kittenberger papucscsőrűi közül egy példány a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum tulajdona, ahol ma is megtalálható az eredeti cédulájával együtt.

kittenberger_papucscsuru_labcedula_newyork.jpgA New York-i Természettudományi Múzeumban őrzött példány lábcédulája

Három papucscsőrű példányt a londoni Természettudományi Múzeum tringi kiállításában lehet látni, feltételezhetően ezeket is Kittenberger ejtette el. A sors furcsa fintora, hogy azok az elsiratott példányok maradtak fenn érintetlenül az utókor számára, amelyeket a híres vadász nehéz szívvel kénytelen volt eladni. Munkássága felbecsülhetetlen értékű, hiszen az általa gyűjtött anyagból a mai napig írnak le a tudományra új fajokat.

A papucscsőrű madarat néhány Kittenberger-relikviával együtt szeptemberben a látogatók is megtekinthetik a múzeum Ludovika téri Kupolacsarnokában.

m2.jpgKittenbergert is bemutatja a minitárlat (fotó: Bernschutz Alexandra)

m6.jpg

parus_albiventris_cropped_1519.jpgEzt a bantu cinegét is Kittenberger ejtette (fotó: Fuisz Tibor)

m5.jpgA cinegét is kiállítottuk (fotó: Bernschutz Alexandra)

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr1815068518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Weißkopf 2019.09.14. 17:03:20

"a középiskola után a Magyar Nemzeti Múzeum preparátoraként a műhely sarkában aludt, hogy 12 forintos fizetéséből megéljen." Ez a XIX. század 90-es éveinek végén lehetett, akkoriban viszont a korona volt hazánk pénzneme.

KittenbergerKutatás 2019.10.17. 13:09:43

Nagyon jó cikk, körültekintő, alapos. Egyetlen kicsi tévedés: Kittenberger 4 és fél évet töltött Indiába, előtte 1914 augusztusi letartóztatását követően közel 1 évig egy brit katonai bázison (Hoima?) tartják fogva Ugandában.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Google+, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

Mtmagyar.jpg

 

greenfo_logo_uj_fekvo.JPG

mti_hirfelhasznalo.jpg

darazs_kicsi.jpg

Múzeumi szabadulószobák

szabszob_logo1.jpg

 

 

 

Facebook oldaldoboz

Friss témák

  • megamovieboy: @bandigyerek: Azt próbálom mondani, hogy nem olyan biztos, hogy a tudásoddal és a rendelkezésre in... (2019.10.22. 09:40) Miért lékelték a koponyájukat őseink?
  • KittenbergerKutatás: Nagyon jó cikk, körültekintő, alapos. Egyetlen kicsi tévedés: Kittenberger 4 és fél évet töltött I... (2019.10.17. 13:09) Kittenberger papucscsőrűi
  • turista60: s a szunyog irtásról még nem is beszéltem,a permetezés után úgy estek le a fáról mint az esö.sok m... (2019.09.14. 13:36) Remeték a Mátrában, egyre kevesebben…
  • Pic: @liberalnazi dickheads: Hallod, látod, érted kolléga??? Azt mondja: ÁRTALMATLAN Ha van rajta a ... (2019.09.13. 01:08) Igazságot a repülő csótánynak!
  • Első mohikán: @múzeum: Gyerekkoromban, a hetvenes évek-nyolcvanasok elején rengeteg szarvasbogárral -és a többi... (2019.08.27. 10:46) ADNI JÓ

Szerzők

Információk, ajánlók

pinterest_blogra.jpg

google_plusz_gomb_blogra_200.jpg

 

 

Látogassatok el ide is!

 

okologia_blog.JPG

További blogjaink:

bogaraskonyv_200.jpg

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

Állatvilág magazin

allatvilag-2018-5.jpg