Általában születésnapokat, születési évfordulókat ünneplünk. Mégis úgy gondoltam ezt az alkalmat is fontos megragadni, hogy megemlékezzünk a hazai tudomány e kiemelkedő, de talán kevéssé ismert alakjáról.
írta: Erdei Boglárka (Növénytár, Ősnövénygyűjtemény)
Andreánszky professzor egyaránt fontos egyénisége volt mind a hazai botanikának, mind az ősnövénytannak. A Magyar Természettudományi Múzeum ősnövény gyűjteményének egy jelentős részét Andreánszky professzornak köszönheti, aki az 1950-es évek idején tanúsított „nem megfelelő” magatartását követően került a múzeumba. Az elbeszélések szerint egyetemi katedráját akkor veszítette el, amikor egy ünnepségen nem csatlakozott az állva tapsolók tömegéhez. E cselekedete megtorlásaként elveszítve egyetemi állását áthelyezték a Természettudományi Múzeumba. A múzeum nyeresége egy nagyszerű kutató, akiben nemcsak a hazai ősnövénytan nemzetközileg is elismert nagy egyéniségét tisztelhetjük, de szorgalmas, fáradalmat nem ismerő gyarapítója is volt múzeumunk ősnövény gyűjteményének.
Andreánszky Gábor (1895–1967) (MTM Tudománytörténeti Gyűjtemény)
Liptószentandrási báró Andreánszky Gábor 1895-ben született a Nógrád megyei Alsópetényben egy nemesi családban, amely eredetét egészen az 1200-as évekig vezette vissza. Elemi iskoláit a szülői házban magántanulóként végezte, majd a váci piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait. Természettudományos érdeklődése talán édesapja hatására vezethető vissza, de a család szellemisége minden bizonnyal meghatározta Andreánszky Gábor életútját. Az első világháború számára is törést jelentett, öt éves katonai szolgálat és hadifogság után tudta csak befejezni tanulmányait. Rövidesen gyakornokként dolgozott Tuzson János mellett a Növényrendszertani és Növényföldrajzi Intézetben, majd doktorált. Az 1930-as években már Mediterraneum és Szahara kutatásai révén nemzetközi elismertségre tett szert, számos expedíciót saját költségen szervezett. A Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályára került, mint „igazgatóőr” 1942-ben. A második világháború alatt egyik feladata volt a gyűjtemények vidékre mentése, amely sajnos részben sikertelenül végződött, jó része a gyűjteménynek elpusztult. A háború végén egyetemi tanárként került a Növényrendszertani Intézet élére. Önzetlen magatartására egyöntetűen emlékeznek kortársai, tanítványai. Saját forrásait nem kímélve szervezett gyűjtő utakat, tanítványai útjának egyengetésében nem ismert határokat, volt, akit anyagilag is támogatott. Az ötvenes években fegyelmi eljárás indult ellene „népi demokrácia ellenes magatartása” miatt. Egy alkalommal a szokásos vastaps alkalmával ülve maradt. Egy másik anekdota szerint belépve az előadó terembe megpillantotta az újonnan kiakasztott Sztálin képet a falon, amit azon nyomban le is vett azzal az indoklással, hogy „ennek az embernek nincs semmi köze sem az egyetemünkhöz sem a botanikához”. Végül sikerült eltávolítani az egyetemről, ami egyúttal óriási nyereség volt a múzeum számára, beosztott kutató lett a Növénytárban. Ettől az időszaktól kezdve a múzeum ősnövény gyűjteménye gyarapodásnak indult, harmadidőszaki példányainak jelentős részét Andreánszky professzor és tanítványai (akik csak úgy emlegették őt, hogy az „Öreg”) gyűjtötték elsősorban észak-magyarországi lelőhelyekről. Fáradságosan, magát nem kímélve hátizsákkal cipelte be a Növénytárba a begyűjtött anyagot.
Andreánszky professzor és tanítványai gyűjtéseinek egyik darabja – egy szép juhar termés (Acer sp.) Erdőbénye miocén flórájából (MTM, Növénytár, Ősnövény gyűjtemény; fotó: Török Ildikó)
Terepi munkája során folyamatosan feldolgozta a gyűjtött anyagot, melynek legkézzelfoghatóbb eredménye egy monográfia. A „Die Sarmatische Flora von Ungarn” (A magyarországi szarmata flóra feldogozása) című munkáját minden „valamirevaló” paleobotanikus ismeri, mind itthon, mind külföldön.
A magyarországi szarmata flóra feldogozása – Die Sarmatische Flora von Ungarn
Forrás: Hably L. szerk. 1996. Emlékkötet Andreánszky Gábor (1895–1967) születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásainak anyagából. Noszvaj, 1995. június 19-21; Studia Naturalia 9.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.