Pál János festőművész 70 éves. Műveiből ÉLŐ-VILÁG-KÉPEK címmel 2017. augusztus 21-ig kiállítás látható a Magyar Természettudományi Múzeumban.
Írta: Merkl Ottó (Bogárgyűjtemény)
Pál János, a festő, évtizedeken át termelőmunkát végzett a Magyar Természettudományi Múzeumban. Még Kaszab Zoltán, hajdani főigazgatónk kezdte rajzoltatni vele a Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) bogarakkal és kétszárnyúakkal foglalkozó füzeteinek habitusábráit (tehát az egész alakos képeket a fajokról), illetve tette ugyanezt az általa leírt új gyászbogárfajok (Tenebrionidae) esetében.
Futóbogarak (Carabidae). Kattints a képre a galéria megnyitásához!
Pál János amúgy amatőr lepkész is, ezért leginkább a lepkék ábrázolásában leli örömét (meg latin-amerikai gyümölcsökében és arcokéban). Hinnénk, hogy egy cirkalmas lepkeszárny megfestése az igazán nehéz munka, pedig nem: a biliárdgolyó simaságú, szőrtelen bogár gömbölyűségét visszaadni, na, ahhoz kell igazi technikai tudás.
Két tábla az Óbuda-Békásmegyer táji-természeti értékei című könyvből
(Guckler Károly Természetvédelmi Közalapítvány, Budapest, 2013)
Ezek a képek nem hiperrealista alkotások. Ha az eredeti műveket egészen közelről megnézi az ember, a részletek alig hasonlítanak az igazi bogár felszínének skulptúrájához és textúrájához. Messzebbről viszont pont olyanok. Ez lehetővé teszi, hogy a képek ördögi gyorsasággal készüljenek el, akár pár óra alatt. Pál János művész ugyebár, és a művészi szabadságba beletartozik nem csak az ecset, hanem a határidő könnyed csuklójú kezelése is (ami a pedánsabb megrendelőt stresszes szituációkba sodorja), de a helyzet sohasem fajult el.
Apróságok. Kattints a képre a galéria megnyitásához!
Színes festményeinek alapanyaga főleg akrilfesték, bár néha mindenféle eszközt használ, ami a keze ügyébe kerül. A faunafüzetekben és a tudományos leírásokban megjelent grafikái azonban fekete golyóstollal készültek. Elmagyarázta, hogy míg tustollakkal csak adott szélességű vonalak húzhatók, ezért többfélét kell használni, a golyóstoll kezes báránya a rajzolónak: a nyomás erejétől függően vékonyabb, vastagabb, sötétebb vagy halványabb az eredmény.
Ormányosbogarak (Curculionidae) és levélbogarak (Chrysomelidae). Kattints a képre a galéria megnyitásához!
Miután Pál János egyszer csak telephelyet változtatni kényszerült a Múzeumban, hosszú évekre a Bogárgyűjteményben lelt asztalra és nyugodt munkakörülményekre. Sok közös feladatunk adódott: rengeteg tudományos és ismeretterjesztő írásomat illusztrálta, melyeket felsorolni itt nincs mód; de azért említsük meg a Révai Új Lexikonát, melyben minden állatábrázolás az övé, a lenti szövegdobozban említett kis könyvet, a Bogarak a pannon régióban című (nagyobb) kötetet, a Kárpát-medencei élővilág enciklopédiáját - nem sorolom tovább.
Részlet egy gyászbogaras cikkből (megjelent 2004-ben, a National Geographic Magyarország 2. évfolyamának júniusi számában)
Születésnapi ajándékként - és a kiállítás megtekintéséhez kedvcsinálóként - nyújtom hát át ezt a néhány (főleg bogaras) képet és galériát.
PÁL JÁNOS festőművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja, 1970 óta dolgozik tudományos ismeretterjesztő művek, illetve természetrajzi témájú kiállítások illusztrálásán. Az állat- és növényvilágot szakmailag is hiteles módon ábrázoló képzőművészek szövetsége, az ALTAMIRA Egyesület alapítója. 1978 óta a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa. Számos hazai kiállítása mellett 1976-ban Lisszabonban, 1992-ben, 1998-ban és 2000-ben Mexikó több városában voltak kiállításai. 2000-ben Brazíliában a Goiânia városi Madártani Múzeum falfestményeinek és a Tocantins Állami Egyetem (UNITINS) zoológiai intézete diorámáinak készítését bízták rá.
(Részlet Merkl Ottó: A bogarak világa – Magyarország leggyakoribb bogarai című könyv hátlapjáról (Műszaki Kiadó, 2009). A könyv 100 bogárfajról ad rövid ismertetőt, és mindegyiket Pál János festménye illusztrálja. A kis könyv a természetrajz iránt érdeklődők körében meglepően sikeres volt, a mai napig keresik és veszik. Nyilván Pál János illusztrációi adják el elsősorban.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szőke Viktória 2017.07.11. 19:45:38
Most olvastam a Jánosról írt blogcikkedet, és annyira jó, pont egybevág azzal amit én is észrevettem. Van két lepkés festményem tőle (amikre nagyon büszke vagyok), és amikor megkaptam, jól megnézegettem, és arra jutottam, hogy közelről gyakorlatilag csak vonalkák meg foltok, és mennyire elképesztő, hogy egyben viszont mennyire összeáll az egész! Igazából, csak megörültem, hogy az észrevételemmel megegyező a cikk - ezért írtam. És hogy tetszett is :)
múzeum 2017.07.11. 23:40:37
Ottó
