Tollas, szőrös, uszonyos hősök a hadseregek szolgálatában
Állatok a hadviselésben - 1. rész: tengeri hadviselés

A szorító egyik sarkában a drónok, cirkálórakéták, műholdas helymeghatározó rendszerek, lézervezérlésű bombák, elektronikus zavaró eszközök, azaz a hadviselés ultramodern, high tech eszközei. A másik sarokban elefántok, sasok, delfinek, cápák, galambok, sólymok, tevék, lovak és kutyák; és a sort a közismert példákon túl olyan hihetetlen tagokkal bővíthetnénk, mint a gambiai hörcsögpatkány vagy a házi sertés. Ezek az állatok ősidők óta a csataterek elmaradhatatlan kellékei, de képességeikkel a modern kor csataterein is tiszteletet és megbecsülést vívnak ki maguknak. Az állati katonákat az ellenség élő ereje, technikai berendezései vagy hírközlése ellen vetik be, de akár egymás ellen is vívhatják a mai napig a mi csatáinkat. A high tech és az evolúciósan fejlett entitások harcában vajon kié lesz a győzelem?

1024px-nmmp_dolphin_with_locator_wiki.jpegA hámon berendezést viselő delfin Perzsa-öbölben végzett aknamentesítést
(forrás: Wikipédia)

Írta: Fuisz Tibor István

Fikció és valóság

Fél évszázada, 1967-ben jelent meg Robert Merle kitűnő regénye, az Állati elmék (Un animal doué de raison), egy mára részben valósággá vált sci-fi. A történetben a palackorrú delfinek tudományos kutatása és hadi célú alkalmazása közt feszülő ellentétben az azokat kiképző tudósok is életveszélybe kerülnek.

A regény főszereplői, a mit sem sejtő tudósok a két tehetséges delfint (Al)Fa-t és Bé-t emberi nyelvre és beszédre tanítják. Ám hamarosan kiderül, hogy a kutatást pénzelő szervezeteket igazából nem önmagában az állati viselkedés  foglalkoztatja, valójában a hadviselés oltárán kívánják feláldozni a kísérleti alanyokat és azok rendkívüli képességeit. A tudósoktól elrabolt delfinekre olyan hámot adnak, amellyel egy számukra kijelölt hajóhoz mágnesesen rögzülő atomfegyvert szállítanak. Hogy ne maradhassanak beszédes tanúk, a kiképzés alatt használt állatbarát, a bombát a céltárgyra rögzülés után kiengedő hámok helyett másféléket kapnak, így a delfinek a hajóhoz rögzítve elpusztulnának. Az elképzelt kegyetlen módszer sajnos nem nélkülözi a valóságalapot: a második világháborúban páncélosok ellen bevetett robbantó kutyák felszerelésében is hasonló „fejlődés” játszódott le.

Hogy mi ebből a valóság? Vegyük szemügyre a delfinek és más állatok emberi beszédre taníthatóságát és beszédértését. A palackorrú delfinekkel folytatott kísérletekben jelnyelv segítségével vagy színes műanyaglapokkal a delfinek nemcsak szavakat, hanem akár egyszerű mondatokat is képesek megérteni, és azokkal kommunikálni kiképzőikkel.

Dr. Louis Herman nevéhez fűződik az első olyan komplex kísérletsorozat, amely a delfinek nyelvi képességeit vizsgáló kutatások alapját képezi mind a mai napig. Dr. Herman és csapata pozitív megerősítéses tréning segítségével megtanított két palackorrú delfint arra, hogy a medencéjükben elhelyezett vagy a környezetükben található tárgyakhoz kéz- és hangjeleket kössenek – azaz adott jelről pl. a pöttyös labdára vagy a szörfdeszkára asszociáljanak. Később, a kísérlet következő szakaszában az ezekből a tárgyakat jelölő "szavakból" és utasításokból összerakott egyszerű, legfeljebb 5 tagból álló mondatok értelmezését is elsajátították a delfinek. Sőt, a tanult asszociációk felhasználásával képesek voltak a szavak sorrendjéből adódó nyelvi különbségek megértésére, és az annak megfelelő feladat végrehajtására. Például megértik, és megkülönböztetik a „vidd a szörfdeszkát a karikához” és a „vidd a karikát a szörfdeszkához” mondatokat. Sőt, a delfinek helyesen végre tudták hajtani a feladatot új, azelőtt még nem hallott mondatösszetétel esetén is.

A jelek és a tárgyak közötti szoros összefüggést az bizonyította, hogy a delfinek képesek voltak nemcsak a tárgyak jelenlétét, hanem azok hiányát is jelezni. Ezt követően Dr. Herman és Dr. Kuczaj azt tesztelte, hogy mit cselekszenek a delfinek nyelvtanilag helytelen "mondatok" hallatán, például: „vidd az ablakot a karikához!” (az előbbi ugyanis egy nem mozgatható tárgy). Rendszerint a delfinek figyelmen kívül hagyták az ilyen értelmezhetetlen parancsokat.

Beszédkészség felsőfokon

Egyedülálló a palackorrú delfinek beszédértése az állatvilágban? Korántsem! Irene Peppenberg híres szürke jákópapagája, Alex több száz szó jelentését ismeri, és azokat kitűnő kiejtéssel maga is kontextusnak megfelelően használja. Sajnos a delfinek és az emberszabású majmok hangképző szervei nem alkalmasak ilyen kiváló beszédre, de a csimpánzokkal, orangutánokkal és gorillákkal folytatott kísérletekből az is kiderült, hogy ezek a főemlősök akár mondatokat is képesek alkotni, sőt hazugságon is rajta kapták már őket.

„Top secret”

Ezután tekintsük át, mit lehet tudni a hadseregek jórészt „Top Secret” bélyegzővel jelölt, szigorúan őrzött kiképzési programjairól. Közismert tény, hogy az amerikai (és persze az orosz és számos további) haditengerészet egyaránt alkalmaz delfineket, cápákat, kardszárnyú delfineket, sőt fókákat is aknamentesítésre, objektumvédelemre, és tárgyak, személyzet felkutatására. A postagalambok pedig megfelelő kiképzéssel (az operáns kondicionálás módszerével) megtaníthatók arra, hogy a tengerbe zuhant repülők pilótáinak vagy a hajók személyzetének narancssárga mentőmellényét látva egy kis üvegablakon kopogtassanak. Így segítik kitűnő látásukkal és nem lankadó figyelmükkel a mentőhelikopterek személyzetének munkáját pár szem búza reményében.

Az amerikai haditengerészet mára titkosított kutatásairól annyit lehet tudni, hogy az 1960-as évektől kísérleteznek delfinekkel és más állatokkal az Egyesült Államok Haditengerészetének Tengeri Emlős Programja (U.S. Navy Marine Mammal Program) keretében. A több tucatnyi állatfaj, köztük palackorrú delfin, kaliforniai oroszlánfóka, galambok és cápák kiképzésével és hadi bevetésével foglalkozó kutatók azt állítják, hogy támadó céllal, ellenséges felszíni vízi járművek, tengeralattjárók és búvárok megsemmisítésére sohasem vetik be ezeket az élőlényeket, mert a saját/idegen haderő biztos azonosítására nem képezhetők ki. Valami azonban azt súgja, hogy akár az ellenfél búvárait vagy delfinjeit támadó állatok kiképzésére biztosan voltak már kísérletek. Erre több elszórt cikk és visszaemlékezés utal. A tragikus körülmények között elhunyt Chris Cyle „Az amerikai mesterlövész” című önéletrajzi regényében érdekes delfines kalandról számolt be. A haditengerészeti búvárkiképzés keretében egy merülésük során oroszlánfókák és delfinek meglehetősen vehemensen lökdösték őket a víz alatt. Mint később kiderült, az adott napon igazából a delfinek gyakorolták az idegen úszók behatolásának meggátlását. Egy másik robbantás-specialista búvár szerint nagyon vicces megfigyelni, ahogy a delfinek valamelyik búvárral labdáznak, de ha a kiszemelt áldozatot kérdezzük, a 300 kilós delfin 30-40 kilométeres sebességű közeledése inkább emlékeztet gyorsvonat alá esésre, semmint  barátságos, állatsimogatós élményre. Az amerikai haditengerészet hírei között azt is megtaláljuk, hogy az ultrahangos szonárjuknak köszönhetően a delfinek akár zavaros vízben is halálbiztosan felderítik az idegen tárgyakat vagy behatoló búvárokat. Egy kísérletben a delfinek feladata két búvárpár felderítése volt. A búvárok csónakok alá rejtőztek, a horgonyzó hajó fenekéhez tapadtak, vagy az iszapot felkavarva a „zavarosban halásztak”, ennek ellenére a két jól képzett delfinnek egy percbe sem telt az összes betolakodó lefülelése. A haditengerészet beszámolója szerint az azonosított idegen tárgyak vagy behatolók helyzetének jelzése érdekében felszínre lebegő bóját erősítenek hozzájuk a delfinek. A bója felrobbanása jelzi az őrszemélyzetnek a védett területre történő behatolást… Nos, ha eljátszunk a gondolattal, hogy rövidebb pórázra fogva és nagyobb töltettel mire lehetne képes ez a jelzőrendszer… Leszerelt rohamosztagosok visszaemlékezései szerint folytak kísérletek az ellenséges búvárok mellüregébe széndioxid injekciót beadó, támadó delfinek és oroszlánfókák kiképzésére is, de a haditengerészet cáfolja ezeket a híreket.

1024px-us_navy_101013-n-0363b-063_marine_mammal_handler_gunner_s_mate_3rd_class_manuel_gonzalez_and_a_bottlenose_dolphin_both_assigned_to_explosive_ordna.jpg
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének EODMU-1 programja keretében palackorrú delfineket képeznek tengeri aknák felismerésére (fotó: David Bennett, forrás: Wikimedia)

De fogadjuk el a hivatalos álláspontot, miszerint inkább a felderítés, objektumvédelem, mentőakciók során lehet a delfineket és fókákat eredményesen alkalmazni. Az dokumentált tény, hogy aknamentesítésre már a vietnami háború idején a Tonkini-öbölben is bevetettek delfineket, és az öbölháborúban is mozgósították a haditengerészet kötelékében álló tengeri emlősöket. Ezeknek a hadihajók idegen búvárokkal szembeni védelmét kellett segíteni, és részt vettek az aknamentesítésben is.

Ahogy az a fegyverkezési versenyben megszokott, a szemben álló felek nem engedhetik meg maguknak, hogy lemaradjanak az ellenségtől bármely területen.  A hidegháború alatt az orosz-amerikai hadászati versengésben a delfinek és fókák a vörös sarokban is szorítóba léptek. Ezekről a programokról jóval kevesebb hír szivárgott ki, mint az amerikai hadvezetés ilyen programjairól. Az ez irányú fokozott érdeklődést alátámasztja az a tény, hogy a Krím annektálása során nemcsak a fekete-tengeri hadiflotta kikötője került orosz fennhatóság alá, de az ukrán hadsereg harci delfinjeit is lefoglalta az orosz haderő. Az eltulajdonított delfineket az ukrán kormány visszakövetelte ugyan Oroszországtól, de semmilyen hír sem látott napvilágot a tengeri emlősök visszaszolgáltatásáról.

Az ukrán hadidelfin-kiképzés persze a szovjet hadsereg hagyatéka volt. Azonban a Szovjetunió szétesésével egy időben a szovjet harci tengeri emlős kiképzésnek is befellegzett. 2000-ben olyan hírek láttak napvilágot, miszerint Borisz Zhurid, a szovjet hadsereg korábbi delfinidomára, a hadseregből anyagi okok miatt magán delfináriumokba került példányokat Iránban értékesített. Összesen 27 állatot, delfineket, rozmárokat, oroszlánfókákat, fókákat és egy belugát szállítottak Szevasztopolból a Perzsa-öbölhöz, mikor a téli hónapokban az elmaradó turisták miatt Zhurid már nem tudta etetni és gyógyszerezni őket. Ezeket a delfineket a hadseregben aknaszedésre, a hátukra szerelt szigonnyal idegen búvárok megsemmisítésére, és ellenséges hajók felrobbantására képezték ki. Sőt, a delfinek kiváló hallásuk segítségével az eltérő hajtóművel és propellerrel szerelt orosz és amerikai tengeralattjárók biztos elkülönítésére is képesek voltak. Az moszkvai reakciók az eladás után azt taglalták, hogy sajnálatos módon az irániak olcsón vásárolták meg az ukránoktól az orosz titkos fegyvereket…

beluga-navy-attack-dolphin-sofrep-1.jpgVíz alatti objektumok felderítésére kiképzett beluga bevetésen
(Forrás: https://sofrep.com/69732/navys-deadly-mk6-attack-dolphin-program/)

2012-ben az ukrán hadsereg óriási delfináriumot épített Szevasztopol közelében, aminek nagyságával csak az amerikai San-Diegoban található amerikai hadidelfin kiképző központ vetekedhetett. És az amerikai tengeri  emlős programhoz hasonló munkába kezdtek. A krími események után az orosz hadsereg izgalmas lehetőségeket vázolt fel a frissen verbuvált ukrán harci delfinek bevetésével kapcsolatban. Elsősorban idegen hajók és búvárok felderítésére használnák őket, de elsüllyedt hadihajók és hadifelszerelés felkutatására is alkalmasak lennének. Sőt olyan fejlesztésbe is fogtak, ami a delfinre szerelt adó segítségével a felszíni hajókra sugárzott jelek segítségével a szonár képernyőjén mutatná a delfinek által megtalált tárgyakat.

51487b627bd1a5_02205576_1654.jpgLátogató- és delfinbarát életkép a szevasztopoli delfináriumból
(forrás: http://www.delfinariy.com/galleries/1/)

A deklaráltan humánus, emberbarát bevetési stratégia azonban csak az utóbbi évtizedekben vált elfogadott normává. Az ember a vadászat vagy pásztorkodás, illetve a földművelés során már kiválóan bevált igás állatokat és kutyákat a kezdetektől bevetette ellenségeinek jelzésére, felderítésére és megsemmisítésére.

Sorozatunk következő részéből kiderül, hogy az ember legjobb barátja, a kutya, mire számíthatott, ha valamelyik hadsereg szolgálatába szegődött, hogy mi történik a sakktábla megbokrosodott bástyájával, és az is, milyen élő harci eszközöket és hogyan vetettek, vetnek be a szárazföldi csatatereken az ókortól napjainkig.

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr1312513403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása