Egy szürke gyűjteményi példány történelmi titka
Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 9. rész

Ahogy egy üzletben sem csak kirakat van, hanem raktárkészlet is, az igazi múzeumban a kiállítások mögött kiterjedt gyűjtemények húzódnak meg. E gyűjteményekben számtalan olyan példány akad, amely első látásra fölöslegesnek vagy értéktelennek tűnik. Sohasem lehet azonban tudni, hogy egy jelentéktelennek látszó darab nem lesz-e valamikor jelentős és hírneves.

Írta: Papp Gábor

Rövid írásunk arról szól, hogyan lehetett a párizsi Nemzeti Természetrajzi Múzeum (Muséum national d’Histoire naturelle) gyűjteményében lévő, szó szerint szürke ólomdarab segítségével igazolni a világ egyik leghíresebb és legértékesebb gyémántja, a Hope korai történetére vonatkozó feltevést.

6jobb_hope_diamond_chip_clark_www_smitsonianmag_com.jpgA Hope-gyémánt
(Fotó: Chip Clark, http://public.media.smithsonianmag.com//filer/ef/3d/ef3d827b-9022-4f82-9caf-271de61ba70a/hope_diamond.jpg)

A negyedmilliárd dollárra biztosított Hope-gyémánt Párizstól bő hatezer kilométerre, az Atlanti-óceán túlfelén, egy másik nemzeti természetrajzi múzeum, a washingtoni Smithsonian kiállításának egyik jól őrzött vitrinjében kéklik, immár 57 éve. A követ Henry Winston (1896–1978) amerikai ékszerész adományozta a múzeumnak 1958-ban. A csodás szépségű kék gyémántot 1812-ben említették először, ekkor egy londoni ékszerész leírást és rajzot készített a kőről. Nevét első ismert tulajdonosa, Henry Phillip Hope angol bankár után kapta. A Hope-családtól 1901-ben került el a gyémánt, és ezután híres gyémántkereskedők közt vándorolt kézről kézre, kivéve az 1911 és 1949 közti időszakot, amikor egy amerikai milliomos házaspár birtokában volt.

1_jeff-install.jpgJeffrey Post egy vizsgálat után visszateszi a Hope-gyémántot a Smithsonian (National Museum of Natural History) vitrinjébe.
(Forrás:http://smithsonianscience.si.edu/wordpress/wp-content/uploads/2009/08/97-36119-Jeff-Install-689x1024.jpg)

2_hphope.jpg

Henry Phillip Hope (1774–1839), a gyémánt „névadója”.
(Forrás: http://mineralsciences.si.edu/_img/hope/banners/HPHope.jpg)

Az ismeretlenségből a XIX. század elején felbukkanó kék gyémántról már korábban az a hír járta, hogy abból a híres kék gyémántból csiszolhatták, amely 1792-ben, a francia uralkodói család ékszereinek elrablása idején tűnt el. Bár Marie Antoinette sohasem viselte e kék gyémántot, a királyné végzete a bulvársajtó és a ponyvairodalom számos tollforgatóját ihlette meg, és a gyémánt tulajdonosait sújtó átokról fantáziadús cikkek és könyvek születtek. Talán nem meglepő, hogy amikor 1911-ben a McLean-házaspár megvásárolta a követ, kikötötte, hogy ha fél éven belül valamilyen szerencsétlenség éri a családot, akkor kicserélhetik egy vele egyező értékű másik ékszerre (a legkisebb McLean-gyereket nyolc évvel később ugyan halálra gázolta egy autó, de ekkor már lejárt a klauzula hatálya).

Az, hogy a Hope-gyémánt átka a szenzációhajhász zsurnaliszták „találmánya”, már azzal is igazolható, hogy a Smithsonian néven is ismert washingtoni National Museum of Natural History már több mint fél évszázada birtokolja a Hope-gyémántot, és ez idő alatt le sem égett, be sem zárták, és még számos olyan csapás elkerülte, amely egy átlagos magyar múzeummal könnyen megtörténik. Abból a szempontból persze átok ült a kövön, hogy hiába maradtak fenn viszonylag élethű ábrázolások abból az időből, amikor a XV. Lajos által készíttetett aranygyapjas rendi jelvényt díszítette, az amerikai kollégáknak ötven év alatt sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítaniuk, hogy a Hope tényleg a francia királyok kék gyémántja.
3_goldenfleece.jpg

A francia királyok kék gyémántja az Aranygyapjas rend jelvényében. XVIII. századi ábrázolás. (Forrás: http://mineralsciences.si.edu/_img/hope/banners/GoldenFleece.jpg)

Ámde 2007-ben a párizsi Nemzeti Természetrajzi Múzeum gyűjteményének újraleltározása során két, ismeretlen időben a gyűjteménybe került ólomöntvényt találtak, melyeket először 1850-ben vezettek be a katalógusba. François Farges mineralógus, a múzeum munkatársa fölfigyelt rá, hogy a csiszolt gyémántokról készült ólommásolatok egyike feltűnően hasonlít a jellegzetes, egyedi csiszolású, francia királyi kék gyémántról fennmaradt rajzokra. Noha a katalogizálásnál felcserélték egymással a két példány leírását, egyértelműen azonosítani lehetett, hogy francia királyi kék gyémántra hasonlító darabhoz tartozik az a bejegyzés, mely szerint a feltűnő tisztaságú gyémánt tulajdonosa a londoni „Hoppe”, vagyis Hope úr.

 4_droppedimage.pngA párizsi Nemzeti Természetrajzi Múzeumban talált ólommásolat.
(Fotó: François Farges, forrás: http://lediamantbleuduroi.free.fr/Museum_2007_files/droppedImage.png)

Már a formai hasonlóság is azt sugallta, hogy a Hope-gyémántot valóban a francia királyok kék gyémántjából csiszolták, de a ránézésre történő azonosítást egzakt tényekkel is alá kellett támasztani. Ezért François Farges és munkatársai az ólommásolatról lézerszkenneléssel digitális modellt alkottak. Az ólommásolat és a Hope-gyémánt digitális modelljének összevetése igazolta, hogy a Hope elfér, mégpedig éppen csak elfér a francia kék gyémántban. Az átcsiszolásnál tehát láthatóan ügyeltek arra, hogy a jellegzetes alak eltűnjön, de a kőből minél több megmaradjon (a kb. 69 karátból 45,5 karát). François Farges és munkatársai kiszámolták az ólommásolattal azonos nagyságú gyémánt tömegét is, ami 68,3 karátnak adódott, ez szinte egyezett a francia kék gyémánt ismert tömegével. Az ólommásolat és a hozzá tartozó katalógusbejegyzés segítségével tehát a francia királyok kék gyémántjának és a Hope-gyémántnak az azonossága kétséget kizáróan beigazolódott.
5a_untitled-1b.png
5b_untitled-1c.png
5c_untitled-4.png

A Hope (kék) a francia királyok kék gyémántjának (fehér) digitális modelljében.
(Forrás: http://lediamantbleuduroi.free.fr/La_confrontation_files/Untitled-1b.png és Untitled-1c.png és Untitled-4.png)

Így bizonyosodott be már sokadszorra, hogy jelentéktelennek tűnő gyűjteményi tárgyak néha meglepő titkok tudói. A több mint másfél évszázad óta gondosan őrzött múzeumi példány és a rá vonatkozó régi feljegyzések tették lehetővé, hogy François Farges és kollégái előtt megnyíljon az ólomöntvény titka, és segítsen végre tisztázni a történelem egy darabkájának, a világ egyik legértékesebb gyémántjának múltját.

6bal_frenchblueingoldrender.jpgA francia királyok kék gyémántja XIV. Lajos idején (számítógépes szimuláció, François Farges felvétele). Farges szerint a kő egyedi csiszolása arra szolgált, hogy az aranyba foglalt gyémánton egy hét ágú arany nap, a Napkirály szimbóluma tűnjön fel.

A cikkhez tartozó képek a Smithsonian Institution (http://mineralsciences.si.edu; http://smithsonianscience.si.edu és http://public.media.smithsonianmag.com), illetve François Farges (http://lediamantbleuduroi.free.fr) weblapjairól származnak.

 További olvasnivalók a természetrajzi gyűjtemények jelentőségéről:

Az élőhely megsemmisült, a növény életre kelt – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 8. rész

Migránsok és otthon maradók – Egy tundranövény génekben őrzött vándorlástörténete. Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 7. rész

Kipusztultnak hittük – A zörgőfű és a macskamenta története. Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 6. rész

Klímaváltozás a cédulákon – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 5. rész

A lőtér fantomja – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 4. rész

Befőttesüvegből a Természetvédelmi Világszövetség listájára – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 3. rész

Kommentek az apokalipszis magas lováról avagy a tudomány vagy a tudatlanság oltára a nagyobb? Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 2. rész

Poloskák jelzik a Balaton vízének minőségét? – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 1. rész

A kutató fogott egy gyönyörű madarat, azután megölte...

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr738321892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Google+, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

Mtmagyar.jpg

 

greenfo_logo_uj_fekvo.JPG

mti_hirfelhasznalo.jpg

darazs_kicsi.jpg

Múzeumi szabadulószobák

szabszob_logo1.jpg

 

 

 

Facebook oldaldoboz

Friss témák

  • megamovieboy: @bandigyerek: Azt próbálom mondani, hogy nem olyan biztos, hogy a tudásoddal és a rendelkezésre in... (2019.10.22. 09:40) Miért lékelték a koponyájukat őseink?
  • KittenbergerKutatás: Nagyon jó cikk, körültekintő, alapos. Egyetlen kicsi tévedés: Kittenberger 4 és fél évet töltött I... (2019.10.17. 13:09) Kittenberger papucscsőrűi
  • turista60: s a szunyog irtásról még nem is beszéltem,a permetezés után úgy estek le a fáról mint az esö.sok m... (2019.09.14. 13:36) Remeték a Mátrában, egyre kevesebben…
  • Pic: @liberalnazi dickheads: Hallod, látod, érted kolléga??? Azt mondja: ÁRTALMATLAN Ha van rajta a ... (2019.09.13. 01:08) Igazságot a repülő csótánynak!
  • Első mohikán: @múzeum: Gyerekkoromban, a hetvenes évek-nyolcvanasok elején rengeteg szarvasbogárral -és a többi... (2019.08.27. 10:46) ADNI JÓ

Szerzők

Információk, ajánlók

pinterest_blogra.jpg

google_plusz_gomb_blogra_200.jpg

 

 

Látogassatok el ide is!

 

okologia_blog.JPG

További blogjaink:

bogaraskonyv_200.jpg

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

Állatvilág magazin

allatvilag-2018-5.jpg