Egy kiállítás margójára, avagy hogyan születik egy kiállítás

Szerkesztette: Zachar Zita

Szeptember. Természetjárók. Természetvédők. Tudomány. Dél-Alföld. Kiállítás-rendezés. Ezek a jegyzetek kerültek most egy „kiállítás margójára”.

Itt van az ősz, a szeptember, a kirándulások, a természetjárók hava. 102 éve, 1913 szeptemberében alakult meg a Magyar Turista Szövetség, a mai Magyar Természetjáró Szövetség elődje. Ennek emlékére a 27. Természetjárók Napját szeptember 26-án rendezik meg Dobogókőn. (http://termeszetjaro.hu/cikkek) A Szövetség az egészséges életmód, a rendszeres mozgás iránti igény felkeltése mellett alapvető küldetésének tartja a természet védelmét, a biológiai sokféleség megőrzését, az ember és a természet harmóniájának elősegítését. 

Természetjárással kezdődik a természet védelme (is). Erről akárhány biológust, erdészt, gyakorlati szakembert, tanárt, sok írót, filmest, képzőművészt megkérdezhetünk. Többé-kevésbé egybehangzóan azt fogják állítani: gyerekkori „természetjárások” élményei indították el őket annak mélyebb megismeréséhez, védelméhez vezető úton. Sokan végzik nagy lelkesedéssel a nélkülözhetetlen szürke eminenciások munkáját és könnyen előfordul, hogy még egy-egy kiemelkedőre is csak a hálás utókor gondol őszinte elismeréssel. A Dél-Alföld élővilágának védői egy, ez évben megnyílt emlékszobával tisztelegnek hivatásuk 1924 és 2012 között élt élharcosa előtt: Dr. Sterbetz Istvánt a dél-alföldi természetvédelem atyjának tartják. A Körös-Maros Nemzeti Park Réhelyi Látogatóközpontjában Tudománnyal a természet védelméért címmel róla készült megemlékezést a Magyar Természettudományi Múzeum kiállítás-rendező csapata készítette.

Bajzáth Judit mesél az emlékszoba, egy kiállítás megszületéséről.

           

bj_riport5_web600.jpg„A Sterbetz-kiállítás kivételes munkánk volt, mivel múzeumi csapatunk alapvető feladata a természet sokféleségének különböző szempontok szerinti bemutatása. Ritkán van alkalmunk egy-egy a szakmában dolgozó egyéniséget bemutató kiállítást megrendezni.

A Sterbetz-kiállítás kiinduló momentuma számomra az volt, hogy én eredendően botanikus vagyok, ő pedig zoológus, és bár tudtam, hogy ki ő, igazán nem ismertem. Az első gondolatom tehát az volt: meg kell ismernem ezt az embert. Nem csak a munkáit kell olvasni, megtudni, hol élt, hol dolgozott, hanem magát a nagybetűs Embert kell megismerni. Meg kell találni benne azokat a motivációkat, személyiségjegyeket, amik vezérelték őt. Ez a legnehezebb és a legidőigényesebb dolog is egy kiállítás megrendezésekor.

Általánosságban is, ha szemléltetni szeretném, azt mondanám, hogy ha egységnek veszem egy kiállítás ötletétől a megnyitásáig tartó időszakot, akkor kétharmadnyi a gondolkodás-tervezés és egyharmadnyi a tényleges kivitelezés ideje. És minden a rengeteg energiát és koncentrációt igénylő kétharmadon múlik. Kiindulásul pedig az szükséges, hogy mindig tiszta elmével, előzetes elképzelések nélkül vágjunk neki a téma megismerésének, most épp Sterbetz István személyisége megismerésének. A folyamat menete pedig, hogy én a kiállítás elképzelőjeként végigjárom a megismerés útját, a felfedezés útját, felfedezem ezt az embert, és ha ezt az utat én magam végigjártam, akkor az általam megalkotott kiállításban a látogatót is képes vagyok ugyanezen felfedezéses úton végigvezetni."

bj_riport_web600.jpg

"Ha tehát eljutok addig a pontig, amikor egy óriási ismerethalmaz gyűlik fel bennem (összegyűlnek a személyiségjegyek, összegyűlnek a munkák, számok, életrajzi adatok, például Sterbetz István esetében könyvekből idézetek, amelyek megkapnak), akkor leül az ember és ebben az adathalmazban elkezd mozogni. Hol ide nyúl, hol oda nyúl, egy kicsit elolvasom még egyszer az egyik idézetet, mert nagyon tetszik. Érzem, hogy abban több van, mint egy másikban. Ez alkotó munka, kreatív munka már, ami a tudományos megismerés utáni következő lépés. Intuíciót, empátiát igényel, hogy megtaláljuk az összefüggéseket az adathalmazban. Mi mihez rendelhető hozzá, mi után mi következett, mi volt a meghatározó élmény Sterbetz István életében. És ebből az adathalmazból egyszer csak, nem tudom megmondani, hogy hogyan, egyszer csak kikerekedik egy egész, és csak ezután ülhetünk le forgatókönyvet írni. A forgatókönyv leírása nem más, mint annak az útnak a leírása, amit én a megismerés során megtettem."
bj_riport6_web600.jpg

bj_riport7_web600.jpg"Egyes szám első személyben beszéltem eddig, de természetesen a kiállítás-rendezés nem egyszemélyesmunka. Ezt egy több részből álló csapat együtt csinálja, és ennek a csapatnak az összes gondolata, tudása, ismerete mind benne van végül a forgatókönyvben, ami alapján aztán megépíthető a kiállítás. Először is kell egy szakmai csapat a téma ismerőiből, tudósokból, muzeológusokból. Másodsorban kellenek a kreatívok, akik tudják, hogy hogyan lehet a szakmai tartalmat megjeleníteni, közérthetővé, szemléletessé tenni. A harmadik csapat pedig azokból az emberekből áll, akik majd működtetni fogják a kiállítást, ők a múzeumpedagógusok, pr-os, marketinges, hiszen ők fogják használtatni a kiállítást, ők képviselik a látogatói szempontot. A Sterbetz István-kiállítás például, ami kb. 50 négyzetméter, legalább 10 ember munkája révén jött létre. Ha egy átlagos, 300 négyzetméteres kiállítást veszünk az minimum 20 ember együttes csapatmunkájának az eredménye.

bj_riport2_web600.jpgA Sterbetz-kiállítás esetében a háttércsapatot a családtagok, barátok, tanítványok jelentették, illetve a megrendelő Körös-Maros Nemzeti Park, a dél-alföldi természeti környezet védője és gondozója, ahol még ma is dolgoznak egykori munkatársai. Minden segítséget megkaptunk tőlük, pontos elvárások nélkül. Kimondott vagy kimondatlan elvárásuk annyi volt csak, hogy a kiállításból Sterbetz István személyisége legyen megismerhető, megérezhető. Számukra és így számunkra is - hiszen ez határozta meg magát a kiállítást - nem a tények lettek a fontosak, hanem a miértek, a hogyanok, az, hogy milyen ember volt.

bj_riport4_web600.jpgA kiállítás elgondolása során ebből adódóan alapvető segítséget jelentettek nekünk a Sterbetz Istvánt személyesen ismerőkkel folytatott beszélgetések. Majd mindegyiküktől hallottam, hogy mindig mosolygott. Hogy nyolcvanéves korában is lelkesen beszélt a pusztáról. Hogy valahogyan csak barátai voltak. Hogy végtelenül szorgalmas volt, minden életnehézsége ellenére. Egyöntetűen csak jóemberként, kiegyensúlyozott emberként emlékeztek rá. És ez mutatott rá arra, hogy itt kell megkeresnünk az ő, ennek a kiállításnak a kulcsát. Van egy öregkori műve, az Őszi vizeken, ebben írja visszagondolva az életére, hogy ha újrakezdené, ugyanígy, ugyanezt csinálná, és még mindig ugyanaz a gyermeki lelkesedés van benne, mint amikor gyermekkorában kiment a pusztába az édesapjával. Félelmetes, lelkesítő, megragadó erő volt ez számomra!

Ráadásul én is alföldi gyerek vagyok, én ugyan a Jászságban születtem, de ugyanazt éreztem meg, amit ő!!! Hogy nincs szebb egy szikes pusztánál, pedig nincs benne semmi látszólag és mégis örökre odaköti az embert.

Ugyanakkor fantasztikusan lelkesítő volt az a nagyon ritkán tapasztalható emberi egyensúly is, amit Sterbetz István előttem kibontakozó személyiségében megtapasztaltam. Egyensúly például a magánélete és a munkája között, művészettörténész felesége mindvégig inspirálta. Mindvégig inspirálta az a környezet is, amiben felnőtt. Megragadott alázata a megismerés, a tudás iránt és az élet iránt! És az a hozzáállása, hogy amit tudunk, azonnal át kell adnunk másoknak. Azonnal. Nem szabad, magunknak tartanunk! És ő át is adta: előadást tartott, könyvet írt, publikált, fényképezett, megcsinálta a túzok farmot és így tovább! És ez annyira szimpatikus hozzáállás volt, hogy nem volt nehéz megrendezni ezt a kiállítást!"

bj_riport3_web600.jpg

"Bár én izgultam, mert ilyet még nem csináltam, hogy csupa Sterbetz István-mondatok szerepelnek benne… A visszajelzések a család, a lánya, Sterbetz Katalin, a barátok, ismerősök, tanítványok részéről pozitív, számukra megelevenedett a Mosolygós Ember. De ugye csak azután dől el minden, amikor jön a látogató…, hogy vajon ő is megérzi-e azt az embert, akit be akartunk mutatni, mert ebben a kiállításban ez a cél: megéreztetni a példát és arra késztetni, hogy valamilyen hasonló életutat próbáljunk követni."

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr667772074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása