A Hártyásszárnyúak gyűjteményének története

Szerző: Vas Zoltán, fotók: Magyar Természettudományi Múzeum

1_Mocsáry Sándor.jpgA gyűjtemények létrejötte, fejlődése, sorsának alakulása részint a történelmi és politikai eseményeken múlik, de nagyobb részt talán a bennük, értük dolgozó embereken. Ezek az emberek tevékenységükkel, egyéni érdeklődési, kutatási körükkel, rendszerező és rendező jellemvonásaikkal némileg „saját maguk képére” formálták a gyűjteményt. Márcsak amiatt is, hogy természetes módon mindig azon gyűjteményrész fejlődik a legnagyobb mértékben, ami az éppen aktuális muzeológus szűkebb kutatóterülete. A Hártyásszárnyúak gyűjteményének rövid összefoglalása tehát leginkább a gyűjtemény kutatóinak, muzeológusainak a bemutatásán keresztül történhet.

A Hártyásszárnyúak gyűjteményének létrejötte Mocsáry Sándor (1841-1915) nevéhez kötődik, aki az Állattár első hártyásszárnyú-specialistája volt. 40 éves (1870-1910) múzeumi munkássága alatt nemzetközi rangra emelte a gyűjteményt. A kezdetekhez azonban érdemes kissé korábbra is visszatekinteni. 1870 előtt az Állattár még nem alkotott önálló osztályt a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetében, hanem a Természetiek Tárának része volt. A gerinctelen állattani gyűjteményeket 1822-1851 között Frivaldszky Imre, 1852-1895 között pedig Frivaldszky János kezelte és fejlesztette. Bár egyikük sem a hártyásszárnyúak kutatója volt, gyűjtéseik, szerzeményezéseik alapozták meg a gyűjtemény létrejöttét. 1847. májusában érkezett be a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe az első, hártyásszárnyúakhoz kötődő tárgy: Jerelmes Mihály kissárói református lelkész által ajándékozott darázsfészek. Az első darázs – egy kecskedarázs (Vespula vulgaris) – 1851. augusztus 15-én került be a múzeumba, Fabó András agárdi evangélikus lelkész ajándékaként. A magyarországi (Kárpát-medencei) gyűjteményt Frivaldszky Imre magángyűjteményi anyaga, Frivaldszky János és kollegái gyűjtései, illetve számos ajándékozó alapozta meg. Az ajándékozók közül mindenképpen kiemelendő Chyzer Kornél (342 faj, 536 példány) és Emich Gusztáv (121 faj, 186 példány) neve.

A legkorábbi, külföldről származó hártyásszárnyúak a Doleschall Lajos által 1856-ban a múzeumnak adományozott jávai példányok. Xántus János amerikai (1852-1864) és délkelet-ázsiai (1868-1870) útjairól és Bíró Lajos új-guineai gyűjtéseiből (1896-1901) származó példányok, illetve további adományok, vásárlások, cserék alapozták meg a gyűjtemény gazdag külföldi anyagát. Mára a gyűjtemény egyharmadát teszi ki a Kárpát-medencén kívülről származó anyag.

1870-ben, az Állattár önálló osztállyá válásakor nevezték ki Mocsáry Sándort „segéd-őrré” (az őr a mai muzeológus megfelelője). Mocsáry felállította (rendszertani alapon felosztotta, elhelyezte) a gyűjteményt, az állattári hagyományoknak megfelelően külön a Kárpát-medencei és külön a Kárpát-medencén kívülről származó anyagot. Ez a rendezési elv mai napig jellemző a gyűjtemény nagy részében, egyes részeit azonban azóta átrendezték, és földrajzi megkülönböztetés nélkül minden anyag közösen, rendszertani sorban tárolt. Mocsáry vezetése alatt a gyűjteményi anyag rohamosan növekedett, 1902-re már 14.000 fajba tartozó 42.000 példányt számlált.

1_Mocsáry Sándor.jpg

Mocsáry Sándor

Mocsáry elsősorban a fullánkos hártyásszárnyúakat (Aculeata), különösen a fémdarazsakat (Chrysididae) és pókölődarazsakat (Pompilidae) kutatta. Fémdarazsakról írt világmonográfiája révén (Monographia Chrysididarum orbis terrarum universi, 1889) nagy nemzetközi hírnevet szerzett, könyve mai napig megkerülhetetlen alapmű a fémdarazsakkal foglalkozó taxonómusok számára.

Érdemes megemlíteni, hogy a Nemzeti Múzeum első női alkalmazottja, Pável Konstancia (Pável János lepkész lánya) Mocsáry mellett dolgozott preparátorként. A gyűjteményi anyagon dolgozott „tiszteletbeli őrként” 1902-1931 közt Bíró Lajos is, elsősorban az új-guineai gyűjtéséből származó hangyákat és apró termetű darazsakat („mikrohymenopterákat”) preparálta és rendezgette. Külső kutatóként mindenképpen kiemelendő Szépligeti Győző (1855-1915) budapesti tanár neve, aki a valódi fürkészek (Ichneumonidae) és a gyilkosfürkészek (Braconidae) világspecialistájaként impozáns és számos típust tartalmazó gyűjteményével megalapozta a múzeum gazdag Ichneumonoidea anyagát. Érdemes megemlíteni Paszlavszky József nevét is, aki tanári pályája mellett a gubacsdarazsak (Cynipoidea) kutatásában ért el jelentős eredményeket.

Mocsáry nyugdíjazása után 1910-től Szabó-Patay József (1887-1945) vette át a gyűjtemény vezetését (kinevezését csak 1914-ben kapta meg). Szabó-Patay elsősorban a hangyák (Formicidae) életmódját kutatta, illetve jelentős ismeretterjesztő tevékenységet végzett a Természettudományi Közlöny szerkesztőjeként, és nagy szerepet vállalt a kiállításépítésekben is.

2_Szabó-Patay József.jpg

Szabó-Patay József ­

Mindeközben a Nemzeti Múzeum épülete már nem tudott további tereket biztosítani a rohamosan növekvő Állattárnak, így 1926-ban az Állattár kiköltözött a Szentkirályi utca 7. számú épületbe, majd onnan 1928-ban a Baross utca 13. számú épületbe, ahol a mai napig is tartózkodik az Állattár jelentős része, köztük a Hártyásszárnyúak gyűjteménye is. A gyűjtemény a Baross utcai épület jobb oldali, 3. emeleti részébe költözött. Ennek a körülménynek később nagy jelentősége lett. Az 1956-os forradalom utcai harcai során (november 5-én) gyújtóbomba talált a Baross utcai épületbe, és a bal oldali szárnyon lévő gyűjtemények (pl. Madárgyűjtemény, Halgyűjtemény, Hüllő- és Kétéltűgyűjtemény, Légygyűjtemény) a tűzben megsemmisültek. A tüzet sikerült eloltani, mire a jobb oldali szárnyban lévő Hártyásszárnyú gyűjteményt elérte volna. 

Szabó-Patay nyugdíjazása után néhány évig (1944-1949) Stohl Gábor vezette a gyűjteményt, aki elsősorban a dárdahordozó fürkészeket (Gasteruptiidae) és a bányászméheket (Andrenidae) kutatta.

Szabó-Patay időszaka alatt kezdte munkásságát a múzeumban Móczár László (1914-), a hazai hártyásszárnyú kutatás mai napig meghatározó egyénisége. 1937-ben próbaszolgálatos tisztviselőjelöltként, majd 1944-ig önkéntesként dolgozott a gyűjteményben, kinevezésére akkoriban nem volt lehetőség. A háború és hadifogság miatt 1946-tól vehetett részt ismét a gyűjtemény munkáiban. 1951-1956 közt a Múzeumok és a Műemlékek Országos Központjában, majd a pécsi múzeumban tevékenykedett, a budapesti gyűjteményben 1956-tól folytathatta munkáját. Móczár László a fullánkos hártyásszárnyúak – elsősorban a fémdarazsak (Chrysididae), pókölődarazsak (Pompilidae), kaparódarazsak (Sphecidae) és bogárölő darazsak (Bethylidae) – itthon és nemzetközileg egyaránt ismert és elismert kutatója. Tudományos ismeretterjesztő munkái, kiemelkedő fotói számtalan generációhoz hozták közelebb a rovarok, különösen a hártyásszárnyúak szépségét, érdekességekben bővelkedő életét. 1969-ig dolgozott a Hártyásszárnyúak gyűjteményében, amikoris a szegedi egyetem Állattani Tanszékének professzora lett. Külső munkatársként azonban a mai napig is segíti a gyűjteményi munkákat.

3_Móczár László.jpg

Móczár László

1948-1963 közt a gyűjteményben dolgozott Bajári Erzsébet (1912-1963), aki eleinte a kaparódarazsakkal (Sphecoidea) foglalkozott, majd a valódi fürkészdarazsak (Ichneumonidae) hatalmas gyűjteményrészét kezdte el felállítani és feldolgozni, melynek Szépligeti Győző halála óta (1915) nem volt hazai specialista kutatója, így meglehetősen nehezen kezelhető gyűjteményrésszé vált. Sajnálatos módon Bajári korai halála miatt munkáját nem fejezhette be, így a valódi fürkészdarazsak ismét „gazdátlanul” maradtak.

4_Bajári Erzsébet.jpg

Bajári Erzsébet 

Az 1930-1960-as években számos külső kutató dolgozott a gyűjteményi anyagon. Móczár Miklós a méheket (Apoidea), Méhes Gyula, Ambrus Béla és Balás Géza a gubacsdarazsakat (Cynipoidea), Szelényi Gusztáv a fém- és törpefürkészeket (Chalcidoidea, Proctotrupoidea), Erdős József a fémfürkészeket, Szabó János Barna pedig a törpefürkészeket kutatta. Munkájuk nyomát szépen rendezett gyűjteményrészek és számos típus őrzi. Ezalatt a gyűjtemény mérete is jelentősen megnövekedett. 1967-re mintegy 750.000 rovarpéldány, 100.000 gubacsképződmény és többszáz fészek tartozott a gyűjteménybe.

1970-ben Papp Jenő (1933-) vette át a gyűjtemény vezetését. Papp a gyilkosfürkészek (Braconidae) igen diverz családjának világspecialistája. Munkája kezdetén költöztette át a gyűjteményt mai helyére, a Baross utcai épület bal oldali szárnyának 2. emeletére. A Braconidae gyűjteményrészt példás rendben felállította, és sok évtizedes munkásságának köszönhetően a gyűjtemény leginkább feldogozott és rendezett részét a gyilkosfürkészek alkotják. Kiemelkedő taxonómiai munkássága és típusai megkerülhetetlenek a gyilkosfürkészek kutatói számára. Kutatásait a gyűjteményi anyagon mai napig folytatja önkéntes nyugdíjasi minőségben.

5_Papp Jenő.jpg

Papp Jenő 

Ebben az időszakban zajlottak a hazai nemzeti parkok és más védett területek faunisztikai kutatásai, így a magyarországi gyűjteményi anyag igen nagy mértékben gyarapodott. Azon rendszertani csoportok begyűjtött példányai, melyeknek sem akkor, sem azóta nem volt hazai specialistája, a mai napig várnak a feldolgozásra. A külföldi anyag is örvendetes mértékben gyarapodott a kelet-ázsiai szocialista országokba szervezett gyűjtőexpedícióknak köszönhetően (pl. koreai gyűjtőutak, Kaszab Zoltán mongóliai gyűjtései, Balogh János és Mahunka Sándor afrikai, dél-amerikai, ausztrál gyűjtőútjai).

Papp Jenő nyugdíjba vonulásakor, 1996-ban Zombori Lajos (1937-) vette át a gyűjtemény vezetését, aki Papp mellett már 1975 óta a gyűjteményben dolgozott. Kutatási területe a növényevő darazsak (Symphyta) taxonómiája és a rovarmorfológia. Egyedülálló levéldarázs lárvagyűjteményt és általuk okozott gubacs-, akna- és rágásképgyűjteményt állított össze.

6_Zombori Lajos.jpg

Zombori Lajos 

2002-től kutatóként, majd 2007-től (Zombori nyugdíjba vonulásától) 2012-ig gyűjteményvezetőként dolgozott a gyűjteményben Csősz Sándor (1971-). Fő kutatási területe a hangya (Formicidae) taxonómia, evolúció és ökológia, illetve a morfometrikus taxonómiai módszerek. Vezetése alatt épültek ki a gyűjtemény digitális adatbázisai (pl. a típusok, a valódi fürkészek és a könyvtári állomány példányalapú adatbázisai) is. A gubacsképződmény-gyűjtemény átköltözött a Ludovika téri MTM épület mélyraktárába. Néhány évig a gyűjteményben dolgozott ezalatt László Zoltán (2006-2007) és Répási Viktória (2008-2009). László a fémfürkészek (Chalcidoidea), Répási a redősszárnyú darazsak (Vespidae) gyűjteményrészét kutatta és rendezte. A gyűjtemény egyik preparátora, Szöllősi-Tóth Petra a preparátori teendők mellett az ollós darazsakon (Dryinidae) végzett faunisztikai kutatásokat. Csősz 2013-tól az MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoport munkatársa lett, a gyűjteményi hangyaanyag feldolgozásában, rendezésében azonban továbbra is részt vesz.

7_Csősz Sándor.jpg

Csősz Sándor 

2012 elejétől közel egy évig a gyűjtemény muzeológus nélkül maradt, ezalatt Domonkos Istvánné preparátor látta el az állománymegőrzés legfontosabb feladatait, illetve Puskás Gellért a Kisebb rovarrendek gyűjteményéből felelt a nyilvántartásért, kölcsönzések bonyolításáért. 2012 decemberétől Vas Zoltán (1985-) vette át a gyűjtemény vezetését. Fő kutatási területe a gyűjtemény egyik leggazdagabb, specialista híján azonban legkevésbé kutatott családja, a valódi fürkészdarazsak (Ichneumonidae).

8_Vas Zoltán.jpg

Vas Zoltán 

Mára a gyűjtemény gazdagságát tekintve a világon az első tíz hártyásszárnyú gyűjtemény közé sorolható, méretében pedig az Állattár harmadik legnagyobb gyűjteménye, ~900.000 preparált, cédulázott példányt őriz. A 31.377 borítéknyi gubacsképződmény-gyűjtemény tudomásunk szerint a világ legnagyobb ilyen típusú gyűjteménye. A típuspéldányok száma nagyjából 10.000, ezek egyedi adatbázisba rendezésbe folyamatban van, valamivel több mint 8.000 típuspéldány feldolgozása már megtörtént. A legjobban képviselt földrajzi területek – a Kárpát-medencén kívül – az óvilági mérsékelt égövi (Mongólia, Koreai-félsziget), tropikus (Új-Guinea, Kelet-Ausztrália) és a dél-amerikai (Argentína, Brazília) régió.

[A gyűjteménytörténeti áttekintést Vas Zoltán állította össze Mocsáry (1902) és Móczár (1967) gyűjteménytörténeti publikációi, illetve Móczár László, Papp Jenő, Zombori Lajos és Csősz Sándor személyes közlései alapján. A személyekről készült fotók az MTM Központi Fotóarchívumának ajándékozott Móczár László-féle fotógyűjteményébe tartoznak (kivéve a Csősz Sándort és Vas Zoltánt ábrázoló saját fotók).]

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr996405833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Google+, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

Mtmagyar.jpg

 

greenfo_logo_uj_fekvo.JPG

mti_hirfelhasznalo.jpg

darazs_kicsi.jpg

Múzeumi szabadulószobák

szabszob_logo1.jpg

 

 

 

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Szerzők

Információk, ajánlók

pinterest_blogra.jpg

google_plusz_gomb_blogra_200.jpg

 

 

Látogassatok el ide is!

 

okologia_blog.JPG

További blogjaink:

bogaraskonyv_200.jpg

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

Állatvilág magazin

allatvilag-2018-5.jpg