szerző és képek: Papp Gábor
Állandó ásvány- és kőzettani kiállításunk „kincstárának” a régi adományokat bemutató vitrinegyüttesében két, tégla alakú és nagyságú – de egy közönséges téglánál jóval szebb – csiszolt kőzetdarab is látható, mely régi adatok szerint valódi királyi adomány, mégpedig Olaszországból. Az egyik példány díszes címkéjén az olaszul tudó látogatók el is olvashatják a nyomtatott feliratot: „Olasz Királyság, Mezőgazdasági, Ipari és Kereskedelemi Minisztérium, ásványi termékek építési és díszítési felhasználásra” (Regno d’Italia, Ministero d’Agricoltura, Industria e Commercio, Prodotti Minerali ad Uso Edilizio e Decorativo). A cikornyás címke és rajta a kalligrafikus kézírás sejteti, hogy a példányt a XIX. században formázták ilyen csinosra, abban a korban, amikor az állami földtani szolgálatok szerte Európában számba vették a hasznosítható ásványkincseket. Ennek kapcsán a fellelt építőipari nyersanyagokból gyakran állítottak össze megmunkált példányokat bemutató mintagyűjteményeket. (Ilyen volt Magyarországon a Schafarzik Ferenc által összeállított gyűjtemény.) http://www.ace.hu/atlas/kiegh/schaf.html
Az a mintegy 400 darab, kb. 20 × 10 × 5 cm-es méretűre vágott és megcsiszolt kőzetpéldány, melyek sorába a két „dísztégla” tartozik, szintén egy reprezentatív mintakollekció volt. Történetéről nem sokat tudunk, mert iratai 1956-ban elégtek. Annyi bizonyos, hogy II. Viktor Emánuel (1820–1878) olasz király adományozta Graenzenstein Béla (1847–1913) közbenjárására,ezért Viktor Emánuel-gyűjtemény néven tartjuk számon. II. Viktor Emánuel 1873-ban meglátogatta a bécsi világkiállítást, ahol Graenzenstein Béla volt a bányászati rész felelőse, ezért valószínű, hogy Graenzensteinnek az 1873-as bécsi világkiállításon bemutatott olasz mintakollekciót sikerült megszereznie, vagy legalábbis ekkor nyílt alkalma arra, hogy egy ilyen értékes adományt kieszközöljön a múzeum számára.
A Viktor Emánuel-gyűjteményt a Krenner-korszakban (1870–1919) kiépült és az 1950-es évek legelejéig
fennállt klasszikus kiállításon három üvegvitrinben mutatták be. Később már csak néhány példány volt kiállítva,inkább csak dekorációs céllal, a többi – jobb híján – a raktári szekrénytetők szegélyén sorakozott. 1995/96-ban, a Ludovikába költözéskor a gyűjtemény ismét méltó elhelyezést kapott: a kőzetgyűjtemény raktártermét kettéosztó masszív tartóoszlopok közeibe készíttetett, neonvilágítással ellátott szekrények üvegezett felső részébe került. E tíz vitrines szekrényt 2013 őszén, amikor az Ásvány- és Kőzettár területét át kellett adnunk az NKE-nek, a gyűjtemény többi részével együtt leszállíttattuk az alagsorba, és a közlekedő folyosónak a kőzetgyűjteményi raktárterem előtti részén állítottuk fel.
Bár e kollekció kizárólag olaszországi díszítőköveket tartalmaz, az ókori római hagyományokban gyökerező hírneves itáliai díszítőkőipar a világ minden részéről származó nyersanyagot feldolgoz. A kőzettani kiállításunkat megtekintő látogatók a mai kínálatból az Antolini Luigi & C. S.p.A. neves olasz díszítőkő-iparicég által tárunknak adományozott mintakollekció példányain keresztül kaphatnak színpompás ízelítőt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
