Az elsőként kikeresett darázs

 

Pepsis_pulszkyi_paralectotype_plate_web_by_GYZ_2013.jpg

Gyermekkorom egyik meghatározó olvasmánya volt Charlie Bood: A természet csodái című sorozata. Mai fejjel is csodálom, hogy a képregényszerű kivitelezés rövidke szövegblokkjaiba micsoda mély, mégis olvasmányos ismeretterjesztő tartalmakat sűrített a szerző. Nagyon megragadta akkor a fantáziám a sorozat egyik füzetében egy különleges és hatalmas trópusi pókölődarázs bemutatása, ami szúrásával nem kevésbé méretes madárpókokat bénít le, majd cipel el utódai számára eleségül. Így aztán, megkezdve munkám a Hártyásszárnyúak gyűjteményében, a gyűjteményi elrendezés áttekintése után az első céltudatosan kihúzott fiók mi is lehetett volna más: lássuk, mekkorák is valójában ezek a madárpókokra szakosodott darazsak? Nos, olvasni valamiről, hogy mekkora, illetve látni is azt tényleges valójában távolról sem ugyanaz. A pókölődarázs mind méretében, mind szépségében messze felülmúlta az elképzeléseimet (remélhetőleg a fotó visszaad valamit ebből az élményből).

A Pepsis genuszba tartozó pókölődarazsak vagy útonállódarazsak (Pompilidae) valamennyi kontinens tropikus területein előfordulnak. A nagyobb fajok nőstényei ádáz harcot vívnak a náluknál is termetesebb madárpókokkal, melyből rendszerint győztesen kerülnek ki. A szúrás során bejuttatott méreg lebénítja a pókot, amit aztán a darázs biztos helyre cipel, rárakja egy petéjét, majd a mozgásképtelen pók friss táplálékul szolgál a kikelő utódnak. Az emberek is igencsak tartanak tőlük, szúrásuk a legfájdalmasabb rovarszúrások dobogóján a második helyezett (az első egy dél-amerikai hangyafaj). Mentségére legyen mondva, csak végszükség esetén védekezik fullánkjával, szúrása komoly gyulladást nem okoz, és a nagyon intenzív fájdalomérzet „csak” 3-5 percig tart.

Az itt bemutatott példány külön érdekessége, hogy része annak a példánysorozatnak, amelyek alapján dr. Mocsáry Sándor (1841-1915, a múzeum Hártyásszárnyú gyűjteményének alapítója) a fajt elnevezte 1885-ben. A faj tudományos nevében (Pepsis pulszkyi) Mocsáry a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, dr. Pulszky Ferenc (1814-1897) előtt tisztelgett (akkoriban a Természettudományi Múzeum is a Nemzeti Múzeumhoz tartozott).

Pepsis_pulszkyi_paralectotype_plate_web_by_GYZ_2013.jpg

 

fotó: György Zoltán
szöveg: Vas Zoltán

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr695068979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zkorsos 2013.02.21. 16:52:47

Pepsis pulszkyi, egy i lemaradt. És talán bele kéne írni, hogy Pulszky a Nemzeti Múzeum igazgatója volt, amelynek akkoriban egyik része volt a mai Természettudományi.

László 88 2015.10.14. 00:08:13

Én is olvastam Charlie Bood füzeteit.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Google+, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

Mtmagyar.jpg

 

greenfo_logo_uj_fekvo.JPG

mti_hirfelhasznalo.jpg

szabaduloszoba_oldalsav_banner.jpg

 

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Szerzők

Információk, ajánlók

pinterest_blogra.jpg

google_plusz_gomb_blogra_200.jpg

 

 

Látogassatok el ide is!

 

okologia_blog.JPG

További blogjaink:

bogaraskonyv_200.jpg

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

Állatvilág magazin

allatvilag-2018-5.jpg