Drónok ellen szirti sast!
Állatok a hadviselésben - 3. rész: légi hadviselés

Sorozatunk utolsó részében rugaszkodjunk el a földi valóságtól, hogy megtudjuk, hiába a béke jelképe a galamb, nélkülözhetetlen szerepet játszott a csatatereken. Azt is megtudhatjuk, hogyan robban a denevérbomba, és hogy még a drónoknak is van "természetes" ellensége a levegőben: a szirti sas.

11_kep_dronvseaglegettyimages-635590890.jpg

Írta: Fuisz Tibor István

A hagyományos hadviselés és felderítés az elektronikai hírközlő berendezések feltalálása előtt csak a gyalogos és lovas futárokra támaszkodhatott, de sebességüket sokszorosan felülmúlták a postagalambokkal közvetített üzenetek. Persze a galambok csak abba a dúcba szállítanak üzenetet, ahol felnevelték őket, tehát bevetésük alapos logisztikai fejtörő elé állította a hadseregeket.

A legkorábbi postagalambokról szóló források szerint az ókori Egyiptomban III. Ramszesz (i.e. 1187–1156) uralkodása idején a Nílus áradásáról továbbítottak híreket az egyes városok között postagalambok.  Hamarosan a hadszínterek felett is megjelentek a szárnyas hírvivők, és a középkor és újkor csatáiba nélkülözhetetlen szerepet játszottak. A mai napig találhatók hírek arról, hogy a közel-keleti csatatereken galambpostával juttatnak információt a lázadók az ellenség hadműveleteiről egymásnak.

Az első világháborúban a harcoló felek ezerszámra használtak postagalambokat üzenetküldésre, de a német hadsereg még légi fényképezésre is használta őket. Egy Cher Ami névre keresztelt galambot francia hadi érdemrenddel tüntettek ki, miután 12 veszélyes küldetést végrehajtva 194 amerikai katona életét mentette meg a verduni csatában. Az utolsó üzenetet átlőtt mellel és szárnnyal juttatta célba, és az üzenetet rejtő fém kapszulát csak egy bőrfoszlány csatolta törött lábaihoz. A postagalambokat ráadásul nemcsak hírvivőként, légi fényképészként is bevetették.

6_kep_alternativ_bundesarchiv_bild_183-r01996_brieftaube_mit_fotokamera_cropped.jpgGalamb fényképezővel az első világháborúban (forrás)

Bizonyított tény, hogy még a második világháborúban is tömegesen használták a szembenálló felek a postagalambokat. A harcoló alakulatokon kívül különleges feladatokra is bevetették őket, például kémek titkos üzeneteinek szállítására.

Az SS főparancsnoka, Heinrich Himmler lelkes postagalamb-tenyésztő volt, és elrendelte, hogy Németország összes postagalambját foglalja le az állam. Az irányítása alatt álló egységek és a Gestapo postagalambokat használtak a tikos üzenetek továbbítására. Az angol csapatok többször észleltek Angliából a megszállt Franciaország felé eltűnő galambokat. Feltételezték, hogy ezek között a nácik számára fontos üzeneteket továbbító postagalambok lehetnek. A fegyverkezési versenyek sajátja, hogy egy-egy hadászati újításra az ellenfél is technikai fejlesztésbe fog: a postagalambok elfogására mindkét oldal solymászokat vetett be a világégés alatt (elsősorban vándorsólyom volt a kedvelt pedző madaruk).

7_kep_futi_vandor_solyom.JPGvándorsólyom (fotó: Fuisz Tibor István)

A második világháború alatt az operáns kondicionálás atyja, Frederick B. Skinner vezetésével folytak olyan kísérletek, amelyekben galambokat idomítottak arra, hogy pilóta nélküli repülőgépeket irányítsanak ellenséges hajók vagy egyéb célok felé. Egy ablakra vetített kép kopogtatásával tudták a célra irányítani a robbanóanyaggal felszerelt kis repülőt a tollas bombázók. Azonban a bevetésig ez a robbanóanyaggal felszerelt galambposta-fejlesztés sohasem jutott el. Hogy miért? Mert a saját és idegen céltárgyak azonosítása/megkülönböztetése megoldhatatlan feladat volt a kezdetleges képernyőre vetített kép alapján.

„Bat mobil” talán nincs, de denevérbomba létezett

A második világháború során az amerikai hadsereg a Japán ellen vívott harcban tömegesen repülő „biofegyvert” fejlesztett ki. A főleg fából épült hagyományos japán városok felégetésére önvezérlő gyújtóbomba-támadást terveltek ki. A több ezer méter magasból ledobott bombába ezer denevért rejtő ketrecet szereltek, ami pár száz méter magasan szabadon engedte a mexikói szelindekdenevéreket. Az állatokra 29 grammos időzítővel felszerelt gyújtóbombát szereltek. A tervek szerint tíz B-24-es bombázó fedélzetéről több mint egymillió denevért szabadítottak volna Oszaka környékén az ipari központokra. A pihenőhelyet kereső denevérek azután a város különböző pontjain okoztak volna hatalmas tüzeket.

Vajon a fegyver működőképes volt? Nos, a válasz határozott igen. A próbák során az új-mexikói Carlsbad légitámaszpont kisegítő repterét felgyújtották a bombával felszerelt elszökött denevérek, amelyek az üzemanyagtartályok alatt kerestek menedéket. A fegyver ugyan visszafelé sült el, de korántsem mondott csütörtököt.

10_kep_carlsbad_aaf_fire_after_bat_bomb_accident.jpgA lángoló Carlsbad légitámaszpont
(forrás: United States Army Air Forces - Bat Bomb: World War II's Other Secret Weapon, by Jack Couffer, University of Texas Press, 1992)

A hadifelhasználásra azért választották a denevéreket, mert képesek voltak saját tömegüknek megfelelő bombát repülve célba juttatni, és az új-mexikói barlangokban milliószámra lehetett őket befogni. Persze az sem mellékes, hogy éjszakai bombázás során is célba juttathatók, és önállóan szétszéledtek volna hatalmas területen. Hadi bevetésükre folytatott kísérleteket azért fejezték be, mert egy másik, sokkal nagyobb pusztításra képes bomba fejlesztése a háború gyorsabb befejezésével kecsegtetett.

Drónok ellen szirti sast!

A légi csatatereken az emlősök kisebb létszámban képviselt szereplők, a levegő igazi urai a fenséges ragadozó madarak. Azt gondolhatnánk, hogy mára a világűrbe telepített kémműholdak, robotrepülőgépek, lézervezérlésű bombák és precíziós fegyverek korában csökken az állatvilág harcosainak alkalmazása a csatatereken. Ennek ellentmond az a hír, hogy a drónok egyre kiterjedtebb alkalmazása miatt a hadseregek ismét szárnyas katonák bevetése mellett döntöttek.

11_kep_dronvseaglegettyimages-635590890.jpgSzirti sas drónt támad (fotó: Georges Gobet—AFP, forrás: http://fortune.com/2017/02/22/drones-eagles-france/)

A drónok olyan – távirányítással vagy önirányító vezérlő elektronikával felszerelt – kisméretű légi eszközök, amelyekkel felderítő tevékenység, térképezés és szállítás is kivitelezhető. A pilóta nélküli légi járműveket (Unmanned Aerial Vehicles) először a légierő vadászrepülőinek és a légvédelem lőgyakorlatainak célrepülőiként használták fel.  A repülőkről, hajókról, tengeralattjárókról indítható, a memóriájukban eltárolt térképeket a felszíni domborzattal összevető, és ennek alapján a célig önállóan repülő cirkáló rakéták már sokkal komolyabb harci eszközök voltak. A napjainkban elhíresült „Predátorok” kezdetben az amerikai hadsereg szemei voltak a hadszíntéren, a légi felderítés hatékony eszközeiként kezdték pályafutásukat. A mai rakétákkal felszerelt, új generációs Predátorokat számtalan, terroristák ellen végrehajtott akcióban vetették be épületek, személyek, járművek vagy harcálláspontok ellen. Ezek az eszközök magas áruk és bonyolultságuk miatt a kizárólag a legfejlettebb hadseregek és jól kiképzett személyzetük játékszerei maradtak a közelmúltig.

A hobbidrónok megjelenésével azonban a világ hadseregei és terrorelhárítói új kihívással szembesülnek. Az olcsó, bárki által megvásárolható és könnyen vezethető, sőt automatikus útvonal követésére is programozható drónokkal bárki bepillanthat egy katonai területre, de akár egy hagyományos robbanóanyaggal készült bomba vagy biológiai, vegyi ágens is célba juttatható. A mai drónok akkumulátorai, GPS vezérlése és a fedélzeti kamera képeit az irányítójához küldő távközlési rendszere rendkívül veszélyes eszközzé teheti őket. Képzeljük csak el, hogy egy felszálló repülőgép hajtóművébe irányított drón, vagy egy fontos középületre, például egy ország törvényhozó testületének épületére irányított biológiai fegyvert szállító multikopter micsoda fenyegetést jelenthet. A drónok megsemmisítése gyors mozgásuk és erratikus repülésük miatt még a számítógépes célkövető/tűzvezető rendszerrel felszerelt mesterlövész puskákkal is nehéz feladat.

 

 

A modern hadviselés számos eszközt fejlesztett ki a drónok leküzdésére. „Közelharcra” olyan sörétes lőszereket fejlesztett ki az amerikai hadsereg, amelyek több, drótokkal egymáshoz kapcsolt darabra szétesve megbénítják a drón propellerjeit. A drónok „hazatérő” vezérlő elektronikával vannak ellátva, amely abban az esetben, ha a drón és az irányító között megszakad a kommunikáció, vagy azonnal leszállítja, vagy a kiindulási pontra viszi vissza a drónt. Ezt kihasználva számos, a drón rádióforgalmazását zavaró eszközt fejlesztettek ki, és ezeket a fontos politikai találkozók helyszínének biztosítására be is vetették a közelmúltban. Elégséges a drónok elleni harchoz a fegyvertárunkban rendelkezésre álló eszközök választéka? Korántsem! A hadseregek terrorelhárítók a dollármilliókat felemésztő fejlesztés helyett ismét az állatvilághoz fordultak segítségért. Az aktív felderítést és megsemmisítést célzó egyik legizgalmasabb fejlesztésről a francia hadseregnél számoltak be. Programjuk egy 2015-ös holland próbálkozás eredményeire támaszkodik. A hadsereg a kémkedő vagy romboló drónok leküzdésére szirti sasokat vet be.

A kísérletbe bevont négy, tavaly kikelt fiatal egyed élelmét rendszeresen földön álló drónokon tálalták fel, majd oktatóik a levegőben,helyben szitáló multikopterek kíméletlen levadászására oktatták őket. A következő lépésben már repülő drónok voltak a célpontok, de ezek sem jelentettek akadályt a sasok számára. Akár másfél kilométeres távolságról is képesek utolérni, majd elfogni és a földre levinni, megsemmisíteni a céltárgyat. Ha figyelembe vesszük, hogy egy kifejlett szirti sas akár zergékre is rátámad, talán már nem is csodálkozunk azon, hogy a drónok sem állítják megoldhatatlan feladat elé a sasokat.

És persze a high-tech csavar sem maradhat el a történet végéről. A szirti sasok lábát és karmait a golyóálló mellényekben is használt kevlár és nagy szilárdságú műanyag felhasználásával készült felszereléssel védelmezik a drónok gyorsan forgó propellerei ellen.

Nos, a francia irodalom előtti tisztelgésünk jegyében hadd áruljam el a négy sas nevét is az olvasóknak. Dumas hősei: Athos, Porthos, Aramis és persze D’Artagnan, a modern, szárnyas muskétások védelmezik a francia hon légterét. 

Ha egy viselkedéselem gyakoriságát szeretnénk megváltoztatni, esetleg valamilyen ingerhez kötni a megjelenést, akkor kiváló eszköz az operáns kondicionálás. Az állat viselkedésrepertoárjának valamelyik véletlenszerűen megjelenő elemét a kiképző/kísérletvezető azonnal jutalmazással díjazza. A híres Skinner dobozba helyezett kísérleti állat a normális felderítő tevékenysége során megnyomja például az ott elhelyezett pedált. Ha nem történik semmi a környezetében, a pedál megnyomása még többször is megismétlődhet, de ezt az "alapjárati" rátát drámai módon növelhetjük, ha a pedál nyomásához valamilyen megerősítés, például egy jutalomfalat jár. A kísérleti állat gyakorlatilag megállás nélküli pedálozásra is rávehető a megfelelő jutalmazási rendszer kialakításával. Ha pedig valamilyen környezeti inger (például egy fény felvillanása vagy a mentőhelikopteren ismertetett narancssárga mentőmellény megpillantása) után fellépő pedálnyomást (vagy bármilyen viselkedés elemet pl. kopogtatást) jutalmazunk, akkor az adott ingerrel azonnal kiváltható az általunk elvárt magatartás. Több megerősített viselkedéselem egymáshoz kapcsolásával, "láncba fűzésével" pedig akár egy komplett akciósor is betanítható a kísérleti állatnak. (Gondoljunk csak a cirkuszban bukfencező nagymacskákra, vagy az agility versenyen akadályok között cikázó border collie-ra).

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr8912550017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. fuisz tibor István 2017.05.31. 10:22:00

Egy további videó a kémkedő, illegális tevékenységet végző drónok ellen bevetett eszközökről: www.youtube.com/watch?v=X27-2WDIZR0

Dr. fuisz tibor István 2017.05.31. 10:26:42

@Dr. fuisz tibor István: és a fenti videó 4. per4cétől bepillanthatunk a holland antidrón ragadozó madár programba is.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása