Beremendi apróságok
Avagy mire jó egy mészkőbánya?

A mostanában divatos kifejezéssel egyszerűen tájsebnek nevezik a felszíni művélésű bányákat, bár az ezekből kikerülő nyersanyagokra vitathatatlanul szükségünk van mindnyájunknak. Ezen kívül egy ilyen bánya kedvelt terepe az ásványgyűjtőknek, és egyáltalán nem utolsósorban a bányászott mészkövek üregeiben, barlangjaiban felgyülemlett agyagos üledékek sokszor igen gazdag ősmaradvány-együtteseket rejtenek.

Írta: Szentesi Zoltán

A kincset érő mészkőbánya

A beremendi rögként is ismert Szőlő-hegy sötét színű, alsó-kréta (kb. 100 millió éves) mészkövét valószínűleg már évszázadok óta bányásszák, de az építőiparban nélkülözhetetlen cementet csak 1909 óta állítják elő belőle. A bányaművelés egy különleges ásványvilágú kristálybarlangot is feltárt, mely kiemelt jelentősége miatt országos védettséget kapott. 

ami_a_beremendi_szolo_hegybol_megbekeleskapolna.jpgAmi a beremendi Szőlő-hegyből maradt, középen a Kristálybarlang hernyószerű védősávjával (forrás: http://megbékéléskápolna-beremend.hu/volt-egyszer-egy-domb)

A bánya mészköveinek hasadékait, üregeit kitöltő ősmaradvány-tartalmú üledéket már a XIX. század első felétől vizsgálta korának kiváló polihisztor tudósa, Petényi Salamon János (1799–1855), aki a magyar gerinces őslénytan kutatásának alapjait tette le ezzel. Az idők során számos kutató követte példáját, köztük múzeumunk egykori kiváló kutatója, muzeológusa, Jánossy Dénes, kinek a beremendi ősgerinces lelőhelyekről gyűjtött anyagát a Magyar Természettudományi múzeum őrzi.

A hegybe zárt őstörténet

A beremendi Szőlő-hegy mészköve összesen 26 olyan üreget, barlangot rejtett melyekből ősgerinces ősmaradványok kerültek elő. Ezek a pliocéntől (kb. 3,3 millió év) a jégkorszak vége feléig (kb. 400 ezer év) tartó időszakot képviselik, nagyszerű lehetőséget nyújtva az ősfauna időbeli változásainak vizsgálatára. Azért különösen érdekes ez a kor, mert az egykori szubtrópusi környezet ekkor alakult át a ma is jellemző mérsékelt övivé és alakult ki a mára is jellemző élővilág.
 valogatot_beremendi_osmaradvanyok_szentesizoltan.JPG

 Válogatott beremendi ősmaradványok (fotó: Szentesi Zoltán)

A lelőhelyekről előkerült ősmaradványok között előfordulnak nagyemlősök (patások, medve, kardfogú tigris stb.), de a legjelentősebbek a kisgerincesek mind számukat, mind őskörnyezet-jelző értéküket tekintve. A leggyakoribbak a denevérek, cickányok, kisméretű rágcsálók fogai, csontjai, de nem ritkák a szalamandra-, béka-, gyík- és kígyófélék maradványai sem. A kisemlősök, különösen a pocok-félék, rövid fajöltőjük miatt kiválóan használhatók korjelzésre. A ma is élő és megfigyelhető fajoknak pedig a környezetjelző szerepe igen jelentős beleértve a csúszómászókat is. Nemcsak az egykori hőmérséklet és a csapadékmennyiség változásaira kaphatunk választ ezekből az ősmaradványokból, hanem például a növényzettel borítottság mértékére, patak vagy tó közelségére a leleteket magába rejtő üreghez.

Látogass el Műhelytitkok című programunkra június 3-án, és próbáld ki magad őslénykutatóként! Beszélgetéssel, információcserével egybekötött csontocska és fogválogatással, nézegetéssel meg- és felismeréssel várunk! 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr4712548075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása