Elefántok az ókori és modern csatatereken, tevegelő, kutyaszánozó, rénszarvast lovagoló elitalakulatok
Állatok a hadviselésben - 2. rész. Szárazföldi hadviselés

A tenger mélyén folyó harci cselekmények után lépjünk ki a szárazföldre, és ismerkedjünk meg a szilárd talajt tapodó monstrumok, a játékos kutyák, a nemes paripák és más állatok hadszíntéri szolgálatával. 

2-kep_war_elephant.jpg

Írta: Fuisz Tibor

Bástya vagy elefánt? Az ókori csataterek és sakkjátszmák tankjai

Ramszesz egyiptomi fáraó idomított oroszlánjával vonult háborúba. Az ellenség megfélemlítésére, a fontos személyek védelmére az idomított gepárdok bevetése sem volt ismeretlen az afrikai csatatereken. Az ókori csaták rettegett szereplői voltak a harci elefántok. Az ázsiai elefántok háziasítására utaló régészeti bizonyítékok arról árulkodnak, hogy Indiában i.e. 4500 évvel már alkalmaztak teherhordó elefántokat, az első teherhordó elefántokról beszámoló írásos emlékek az i.e. 1. és 2. évezredre tehetők. Harci bevetésükre az i.e. 4. századra datálható Rámájanaban találunk utalást. Innentől az elefántok idomítása két merőben eltérő mederbe terelődött a hadseregeken belül. A hímekkel szemben alárendelt, azokkal sohasem harcoló, de könnyebben idomítható elefánttehenek igás állatként a hadsereg szállítási feladataiban segédkeztek. A sokkal agresszívebb hímek viszont harci elefántok lettek, vasalással látták el agyaraikat és fejüket, testüket részben borító páncélt is kaptak.

3-kep_elephant_de_guerre_estampe_hindoue_01_details_chamfrein_rl01.jpgHarci elefántot ábrázoló mogul festményrészlet a 16. századból (forrás: http://www.votran-daiviet.org/GB_PROBOSCIDESTRIAN%20ART_War%20Elephants_Harnessing.html)

Az elefántokat a nyakukon ülő hajcsárok (mahoutok) irányították és ösztökélték az ellenség letaposására, felnyársalására. A pánikba esett, zárt alakzatból kilépő, pajzsukkal már nem védekező katonákat pedig a hátukra rögzített kosarakban helyet foglaló íjászok tizedelték. A harci elefántok használata Indiából kiindulva Kínában is megjelent, de a perzsa haderő is bevetette őket. Nagy Sándor a perzsák ellen i.e. 331-ben vívott gualgamelai csatában találkozott először ezekkel a rohamozó élő erődítményekkel. A perzsák 15 harci elefántot vettetek be ellene. A győztes csata után a makedón uralkodó saját hadseregébe tagozta a legyőzött sereg elefántjait és hajcsáraikat. Sőt, további elefántokat szerzett ázsiai hadjárata során, és elefántőrség vigyázta babiloni palotáját. Mire India határához ért mintegy öt évvel később, már számos ormányos volt a hadseregében, de indiai ellenfelei több elefántot vonultattak fel ellene. Bár a gyalogos, zárt görög alakulatok, a falanxok szétzilálására kiváló eredménnyel vetették be az elefántokat, a harcászati ellenszert hamar megtalálták a könnyen pánikba eső elefántokkal szemben. A falanxokat fellazították, és a behatoló elefántokat oldalról hajítódárdákkal és nyilakkal sebezték meg a lábukon, ahol nem volt páncél, és megpróbálták megsebezni, levágni az ormányukat. A megrémült állatok a saját soraik felé menekülve óriási riadalmat és veszteséget okoztak a saját hadseregükben is. Éppen ezért a mahoutokat mérgezett lándzsával szerelték fel, hogy a visszatörő elefántokat még időben kivégezzék. A makedón harcosok emiatt nemcsak az elefántot próbálták megsebezni, hanem a mahoutokat is hatástalanították. Bár Porus indai uralkodót Nagy Sándor a saját elefántos alakulatai bevetése nélkül győzte le a Hydaspes folyónál, a hadvezérre óriási hatást gyakorolt a harci elefántok pusztítása. Alexandrosz további keleti előrenyomulásának részben az vetett gátat, hogy az indiai Nanda és Gangarida birodalom serege 3000–6000 elefántot tudott volna bevetni. Ekkora túlerővel szemben esélytelen volt a győzelem.

Ha legközelebb sakkpartit játszunk, gondolkodjunk el azon, hogy az általunk bástyának nevezett bábut az ősi indiai Chaturanga nevű táblajátékból örökölte a modern sakk, és korántsem véletlen, hogy eredeti neve elefántot jelent.

moghol-elepahnt-guerre.jpgPáncélozott harci elefánt makettje a leedsi Királyi Fegyvermúzeumban, a fegyverzet a mogul birodalom idejéből való (forrás: http://asianmil.typepad.com/stage3/2010/09/mughal-war-elephant.html)

Vérfagyasztó elefántelhárítás

Egy ókori leírásban a harci elefántok ellenszereként a disznók bevetését taglalták. Az ókori hadtudósok szerint az elefántok képtelenek elviselni a disznók, malacok visítást, és azonnal elmenekülnek. Most a gyengébb idegzetű olvasók, kérem, ugorjanak át pár sort. A Peloponnészoszi háborúban a Megara elleni athéni támadás idején a védők a disznóvisítás ellenszerét vetették be az ostromló sereg harci elefántjaival szemben. A visítás előállítására olajjal öntötték le a disznókat, azokat meggyújtották, és az elefántok felé terelték a lángoló sertéseket. Az elefántok pánikba estek és elmenekültek.

Hannibál sem volt rest az Alpok hófödte hágóin át elefántokkal megerősített pun seregét Róma ellen vezetni. A modern hadviselésben is nélkülözhetetlenek ezek a hatalmas növényevők. A második világháború alatt az elefántokat az úttalan utakkal jellemezhető, Délkelet-Ázsiában folyó harcok során a japánok és a szövetségesek egyaránt bevetették. Az elefántok utolsó dokumentált katonai alkalmazására az iraki csapatok kerítettek sort: 1987-ben teherszállításra, a nehézfegyverzet vontatására használták őket Kirkuk városánál.

2-kep_harci_elefantos_punokkal_csatazo_romaiak.jpgA második pun háború döntő csatája, a zámai ütközet (forrás: Wikipédia)

Jön a lovasság! Lovon, tevén, rénszarvason…

Ha már Nagy Sándort emlegettük, róla köztudott, hogy lova, Bukephalosz számtalan hőstettben és diadalban volt méltó társa. A lovasság megjelenése a csatatereken az ókortól a középkoron át a mai napig tetten érhető, hiszen a páncélos lovagok hátasaik nélkül mozgásképtelenek lettek volna, és a gépi vontatás kifejlesztése előtt a tüzérség mozgatása és az utánpótlás szállítása lovak, ökrök – vagy hegyi terepen szamarak, öszvérek – nélkül lehetetlen lett volna. A nomád ázsiai lovasíjász seregek pedig többször is győzelmet arattak az akkori Európa legfejlettebb hadereje, a páncélos nehézlovasság felett is. A sikert a kis méret mellett is hatékony, remek visszacsapó íjaiknak és kiváló, gyors manőverezésüket lehetővé tévő lovaiknak köszönhették. A magyar huszárok hőstettei sok hadsereget ösztökéltek a könnyű lovasság megszervezésére. Bár bevetésük nem hozott sok sikert, még a második világháborúban is rohamoztak lovas alakulatok Hitler páncélos hadoszlopai ellen a keleti fronton.

A közel-keleti szárazabb területeken, például az Arab-félszigeten és Közép-Ázsiában pedig tevegelő „lovasságot” vetettek be a hadurak az ókortól a XX. századig. Ha az északi csatatereket vesszük górcső alá, kiderül, hogy a szovjet, ma orosz különleges alakulatok a mai napig kapnak kiképzést rénszarvas- és kutyaszánhajtásra. De a régi frontfelvételek tanúsága szerint a finn hadseregnek is voltak rénszarvasfogatos egységei a második világháborúban. A történeti források szerint az 1700-as években XI. Károly svéd király uralkodása alatt a jóval nagyobb és veszélyesebb jávorszarvasok meglovaglásával is próbálkoztak a svéd hadseregben. A kísérleteknek megálljt parancsolt a jávorszarvasok igénye a változatos táplálkozásra: a hátaslovak szénából álló, egyoldalú étrendjének hatására az állatok megbetegedtek, hiszen természetes körülmények között fű, gallyak, és vízinövények alkotják táplálékukat. Ha tehát a hadtáp nem tart lépést egy új csodafegyver igényeivel, bevetése nem lehet sikeres.  

4_kep_orosz_renszarvas_russia_army_reindeer_03.jpgSarkvidéki orosz gyakorlóalakulat rénszarvasokkal (forrás: https://qz.com/898248/the-russian-defense-ministrys-photos-of-reindeer-in-the-arctic-hold-a-coded-message-to-the-world/)

4_kep_orosz_renszarvas_russia_army_reindeer-e1485799877369.jpg Sarkvidéki orosz gyakorlóalakulat rénszarvasokkal (forrás: https://qz.com/898248/the-russian-defense-ministrys-photos-of-reindeer-in-the-arctic-hold-a-coded-message-to-the-world/)

5_kep_finn_renszarvas_finnish_reindeer_soldier.jpgFinn katona rénszarvassal a második világháborúban (forrás)

Az ember a kutya legjobb barátja?  – Golyózáporban harcoló ebek a második világháborúban

A terület- és személyvédelemre kiképzett kutyák bevetése is mindennapos volt a csatatereken. Már a rómaiak is alkalmaztak harci kutyákat a csatákban, és a spanyol konkvisztádorok is masztifokkal támadták ellenségeiket Dél- és Közép-Amerika meghódítása során.

Ennél is félelmetesebb, ahogy a második világháború alatt a páncélosok megsemmisítésére is használtak különleges kiképzésben részesült, robbanó hátizsákot viselő kutyákat. Az akkori haditechnika legfejlettebb, és a német villámháborús stratégiát, a Blitzkrieg-et diadalra segítő eszközei a légierő és a páncélosok voltak. Az akkoriban talán legrettegettebb fegyverek közé tartozó harckocsik elleni hatékony küzdelem komoly kihívást jelentett a védekező seregek számára. A tüzérség, a lövészkatonáknak kiosztott páncéltörő puskák (ezeket már az első világháborúban, a tankok megjelenése idején kifejlesztették) nem voltak képesek lépést tartani a háború elején a páncélosok hihetetlen gyors fejlődésével, az egyre vastagabb páncélzat alkalmazásával. Csak a háború végére jelentek meg és terjedtek el az egyéni lövészfegyverek közé sorolható német páncélöklök és rakéta meghajtású, „bazooka” névre keresztelt amerikai tankelhárító eszközök. Azonban a rettegett high-tech eszközökkel, a páncélosokkal szemben a „nagy honvédő háborúban” a szovjet csapatok kutyás egységeket is bevetettek. A Szovjetunió Forradalmi Katonai Tanácsa 1924-ben hagyta jóvá a kutyák hadseregbe történő integrálását, és Moszkva közelében kiképzőközpontot hoztak létre. Hamarosan további tizenkét kiképzőközpontot alapítottak, és ezek közül háromban páncélosok elleni harcra képezték ki a kutyákat. Emellett hírvivő, aknakutató, elsősegély-szállító, és persze nyomkövetésre, elfogásra kiképzett kutyákat is neveltek a központokban. Harckocsi-elhárító kutyás egységeket 1935-ben hoztak létre a Vörös Hadseregben, és egészen 1996-ig képeztek ilyen kutyákat a Szovjetunióban, majd Oroszországban. A sors iróniája, hogy kiváló fizikai adottságaik és hihetetlen intelligenciájuk miatt épp a németjuhász kutyákat használták legnagyobb számban, és éles körülmények között német csapatok ellen vetették be őket.

A kiképzés során a kiéheztetett (!) kutyákat kölyök koruktól álló harckocsik alatt etették, majd járó motorú, de álló tankok alá kellett befutniuk. Előfordult, hogy arra tanították őket, hogy a vaktöltényekkel tüzelő harckocsik elől azok alá kellett menekülniük. Kezdetben olyan hámot terveztek, amelyről a mágneses akna a harckocsira tapadt, és a kutya egy vezetéket megrángatva megszabadult a robbanó mellénytől. Később sokkal egyszerűbb készüléket fejlesztettek, ami sajnos a kutyával együtt felrobbant, amikor az a tank alá futott, és a robbanószerkezetből kilógó 20 centis farúd a páncélos fenékpáncéljának ütődött. Mivel a harckocsik fenékpáncélja és lánctalpa a legsérülékenyebb, az itt felrobbantott töltet volt a leghatékonyabb.

A harctéri bevetésre 1941-ben került sor, elég kicsi sikerrel, de félelmetes tapasztalatokkal. A híres sztálingrádi csatában például a repülőtér körüli harcokban a kutyák 13 páncélost rongáltak meg. A második világháború legnagyobb páncélos csatájában, Kurszknál a szovjet vonalakat áttörő tankok közül 16-ot tettek mozgásképtelenné a különleges kutyák által szállított robbanószerkezetek. A gyors mozgású kutyákat sokszor a tankok fedélzeti géppuskáival sem sikerült leteríteni. A harctéri bevetések azonban a kiképzés több hibájára is fényt derítettek. A kiképzési költségek csökkentése érdekében a járó motorú tankokat álló helyzetben kellett megközelíteni a kutyáknak. A harctéri mozgó páncélosoktól megijedtek az ebek, és hátukon az élesített 10-12 kilogramm robbanóanyaggal visszamenekültek a saját állásaikba. Hat kutya pusztult el így, ráadásul saját katonáik halálát és sérülését okozták. További probléma volt, hogy a kiváló hallású németjuhászok, mivel kiképzésük során csak a szovjet hadsereg saját tankjaival találkoztak, az ismerős hangú, dízelmotoros szovjet páncélosok alá próbáltak berohanni, a számukra idegen hangú, benzinmotoros német tankokat pedig elkerülték. A szovjet frontvonal vagy saját tankok felé futó kutyákat kénytelenek voltak lelőni a katonák. Ezután a kiképzők egy része megtagadta újabb kutyák kiképzését és bevetését, amit a katonai rendőrség lázadásként kezelt, és meg is torolt. A német hadsereg katonái között bevált gyakorlat volt, hogy a keleti hadszíntéren minden kutyát azonnal lelőttek. 1943-tól a kudarcok hatására előtérbe került az aknakereső, sebesülteket szánon elhúzó kutyák kiképzése.

static1_squarespace_com.jpgBevetésen a második világháborúban (forrás: https://jenjdanna.com/blog/2016/9/27/working-dogs-through-the-ages)

A második világháborúban az amerikai hadsereg is kísérletezett megerősített harcálláspontok felrobbantására kiképzett kutyákkal. A szovjet tapasztalatokhoz hasonlóan ők is megoldhatatlan problémákkal szembesültek. A lövések elől a trénerükhöz visszafutó kutyák által okozott lehetséges balesetek miatt harctéri körülmények között sohasem alkalmazták a robbantó négylábúakat. Az '50-es években az indokínai hadszíntéren a vietnami csapatok vetettek be tankelhárító kutyákat.

us_navy_061027-n-9662l-048_petty_officer_2nd_class_blake_soller_a_military_working_dog_mwd_handler_pets_the_head_of_his_mwd_rico_at_the_war_dog_cemetery_located_on_naval_base_guam.jpgAmerikai katona harci kutyájával a második világháborúban elpusztult kutyák emlékhelyénél
(forrás: Wikimedia Commons)

Aknamunka, bombakeresés patkánnyal és tudatos ebtenyésztés

Érdekes talán az a tény is, hogy nemcsak kutyákat, de még gambiai hörcsögpatkányokat is bevetettek aknakeresésre kiváló szaglásuk miatt. A modern városi hadszínterek, illetve a reguláris hadseregek és lázadók, felkelők (vagy ha úgy tetszik terroristák) közti aszimmetrikus hadviselés közkedvelt, alattomos fegyvere az IED – azaz a rögtönzött robbanószerkezet. Ezeket az utak, szemét, törmelék alá ássák, vagy akár állattetemekbe rejtik. Felderítésük és hatástalanításuk óriási kihívás, hiszen akár egy mobiltelefonnal is indíthatják a robbantást, épp amikor a tűzszerészek munkához látnak. Azonban nem feltétlenül várják meg, amíg „Mohamed megy a hegyhez.” A robbanóanyagokat a várakozó páncélozott szállító gépjárművekhez, őrposztokhoz kutyákra és szamarakra erősítve, birkára kötözve is eljuttathatják a lázadók. Az iraki hadműveletek során a reguláris amerikai csapatokkal szemben vetettek be mit sem sejtő emlősöket a lázadó harcosok ily módon. A kutyaszános elitegységek máig a hadviselés csúcstechnológiás eszközei.

9cbkep_orosz_kutyaszanos_russiaa_army_dogsledger_02.jpgOrosz katona kutyaszánnal az Északi-sarkon (fotó: Lev Fedoseyev, forrás: https://qz.com/898248/the-russian-defense-ministrys-photos-of-reindeer-in-the-arctic-hold-a-coded-message-to-the-world/)

Aki azt gondolja, hogy a kutyafajták hihetetlen gazdagsága (a társállat öleb csivaváktól a hatalmas sharplani juhászkutyákig igazán széles a paletta) minden feladatra kínál megfelelő, már kitenyésztett kutyafajtát, az alaposan téved. A mára egyre közkedveltebb moszkvai őrkutyát a szovjet hadseregben tenyésztették ki, mivel a kaukázusi juhászok és közép-ázsiai juhászok megvesztegethetetlen, félelmet nem ismerő, de túlságosan egy gazdás, és az idegenekkel szemben bizalmatlan kutyáknak bizonyultak. A sorozásos alapon működő hadseregek változó állománya nehezen megoldható barát/idegen dilemma elé állította ezeket a terület- és objektumvédelemben, sőt, személyvédelemben egyaránt brillírozó kutyákat. Ráadásul a szibériai mínuszokat vodkával feledtető sor- és tiszti állomány furcsa mozgású, a kutyákkal meggondolatlanul kötekedő tagjait pillanatnyi habozás nélkül leteperték és hatástalanították a kaukázusi juhászkutyák. Ezért egy barátságosabb, intelligensebb, de a szibériai hidegtől a kaukázusi hóviharokig mindent elviselő, erős fizikumú kutyafajta kitenyésztésébe fogtak. A tenyésztés 1946-ban kezdődött a Vörös Hadsereg Vörös Csillag katonai telepén Gregorij Pantelenovics Medvegyev tábornok vezetésével. A hosszú kísérletezés, a megfelelő vérvonalak kiválasztása után az első alom 1953-ban született.  Az alapot a rendkívül kemény, bizalmatlan kaukázusi juhász szolgáltatta, az orosz foltos kopót jó szaglása, a bernáthegyit pedig intelligenciája miatt vonták be a tenyésztésbe. A kívánatos tulajdonságok megfelelő arányú adagolásával sokkal jobban kezelhető, jobban idomítható, de még mindig „kőkemény” fajtát hozott létre a sereg – állítólag a KGB megrendelésére. A hivatalos fajtasztenderd csak 1986-ban jelent meg, addig ez a kutyafajta szigorúan titkos, szovjet-orosz csodafegyver volt.

A következő részből kiderül, miként robban a denevérbomba, és milyen szárnyas hadakkal lehet leteríteni a drónokat.

 

    

A bejegyzés trackback címe:

http://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr2612531337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Google+, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

Mtmagyar.jpg

 

greenfo_logo_uj_fekvo.JPG

mti_hirfelhasznalo.jpg

 

Hirdetés

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Szerzők

Információk, ajánlók

pinterest_blogra.jpg

google_plusz_gomb_blogra_200.jpg

 

 

Látogassatok el ide is!

 

okologia_blog.JPG

További blogjaink:

bogaraskonyv_200.jpg

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

Állatvilág magazin

allatvilag-2016-1.jpg