Besötétedett, elcsendesült a természet. Némi kósza motoszkáláson kívül csak a nád között és a partszegélyen loccsanó apró hullámokat hallani. Távol a folyón lassan haladó csónak sötét sziluettje dereng fel. Egyszer csak furcsa, öblös hangot sodor felőle a víz. Aztán megint hallani. A csónakban ülő horgász késő esti vacsorára hívja a folyó mélyének óriását: kuttyogat.

Írta: Szőke Viktória (Kétéltű- és Hüllőgyűjtemény)

Az áhított nagyétvágyú szörnyeteg a 2017-ben kitüntetett figyelemmel övezett harcsa (Silurus glanis) – az év hala. A furcsa, ám igen jellegzetes kutty (vagy leginkább butty) hangtól, amit a horgász a vízfelszín ütögetésével hallat, valamiképp megéhezik a harcsa. Hogy pontosan mire is emlékezteti a halat ez a hang, azt csak ő tudja, mindenesetre hallatán felúszik a vízfenékről, és ha a horgász szerencséje épp kedvez, a csaliját választja, és így kifogja a harcsát vacsorával – vacsorára.

Az év hala (forrás: www.apneasite.cz)

A harcsa Magyarország, és egyben Európa legnagyobbra megnövő édesvízi halfaja. A kontinensen egyetlen közeli rokona a kizárólag Görögországban élő négybajuszszálas harcsa (Silurus aristotelis). „Arisztotelész harcsája” csak a Jón-tengerbe ömlő Archeloos folyóban fordul elő, nevét pedig azért kapta az ókori filozófusról, mert elsőként ő figyelte meg és dokumentálta a faj szaporodását. Ellenben az év hala nem csak nálunk, hanem Európa nagy részén őshonos. Eredetileg a franciaországi Doubs folyótól, illetve a Rajna vízrendszerétől az Aral-tó vízgyűjtő területéig terjedt el, azonban gazdasági céllal és a helyenként nagyon elszaporodó pontyfélék állományának szabályozása érdekében több országba betelepítették.

Az esti folyóban mozdul a mély, és a sötétből kirajzolódik a harcsa nagy, széles feje, hosszú és erőteljes teste: ő a vízfenék zugaiban megbújó ragadozó, akinek testfelépítése és színezete is az életmódjához alkalmazkodott. Feje aránytalanul nagy, hatalmas harcsaszájában alul és felül apró fogacskákból álló gerebenszerű fogazat ül. Szájüregében a kopoltyúíveken a rózsáéhoz hasonló tüskesorok vannak, ezek együtt alkotják a kopoltyúkosarat – nincs mese, a szájába került préda nem menekülhet. Szemei aprók. Felső állcsontján 1 pár hosszú, az állkapcsán 2 pár rövidebb bajuszszála van. Teste pikkelytelen. Rövid és hengeres törzse a hosszú, oldalról lapított farokrészben folytatódik. Hátúszója apró, ellenben farok alatti úszója elér a lekerekített farkúszóig. Mellúszói erőteljesek, csontsugárral merevítettek. Színe az élőhelytől függően változatos: a szürkéstől az olajbarnáig minden átmenet előfordul, de oldalán a felhőszerű márványozottság és a világosabb hasoldal mindig jellemző.

A mélyvízi ragadozó portréja (forrás: landesmuseum.blogspot.hu)

Bár a vizeinkben leső harcsát magyarul lesőharcsának hívják, ez nem éles látására, hanem háttérbe húzódó, higgadt, viszont megfelelő pillanatban elszánt és karakán stílusára utal. Nem válogatós, alacsony az oxigénigénye, és a vízszennyezést is jól tűri, ám jellemzően az iszapos aljú, csendes, lassú folyóvizeket és tavakat kedveli, amelyek megfelelő rejtekhelyeket kínálnak számára. A nappalokat ugyanis zömmel a meder gödreiben, az alámosott parti részek sötétjében tölti. Vadászni éjszaka indul.

Mivel kedvelt élővizei többnyire nem igazán átlátszóak (még napközben sem túl nagy a látótávolság), éjjeli zsákmányoláskor nem hagyatkozhat a látására: fejlett nem-vizuális érzékszervei alakultak ki. Ajkain és bajuszszálain ízérzékelő receptorai vannak; a vízben terjedő elektromos jeleket is jól detektálja, és a hallása is remek, ami a vízen kívüli környezetre is kiterjed. Elsődlegesen azonban szaglása segíti a táplálék felkutatásában. Áramvonalas, izmos testének hullámmozgásával siklik a víz alatt és bajszának rendkívül fejlett szaglóreceptoraival láthatatlan kémiai útvonalakat követ, így tudja becserkészni áldozatait. A „kiszemelt” étek maga után hagyott molekuláit követi – ilyen lehet a lehetséges zsákmány stressz hatására kibocsátott fehérjéinek nyomvonala. Mindennek ellenére persze „minden vadásznak van olyan áldozata, amely megmenekül… néha” (1.).

Mint a sátán kutyája, rémhírek tekintetében jól áll a harcsa. Vérfagyasztó tetteiről tudományos művekben is sokféle történet olvasható:

E történetek nagy része városi legenda, ám vannak köztük érdekes és valós megfigyelések is. A ragadozók számtalan sziporkázó stratégiát alakítottak ki és formálnak folyamatosan, hogy adott körülmények közt sikeresek lehessenek a zsákmányszerzésben. A franciaországi Tarn folyó partján Az élet erőpróbáinak (2.) alternatív fejezete elevenedik meg: a harcsák nappal, a sekély vízben fürdőző galambokra vadásznak, mint a kardszárnyú delfinek az oroszlánfóka-kölykökre. A támadások egyharmada sikeres, a hajsza és menekülés során pedig sokszor a harcsák fél teste ténylegesen a szárazra kerül.

Leginkább azonban halakkal táplálkozik, főként pontyfélékkel. Óriási szája pedig csalóka, nyelőcsöve jóval szűkebb annál, mint hogy bármit le tudjon nyelni, ami a száján befér. Ezt ő is tudja: általában zsákmányának nagysága a saját testméretének legfeljebb 20 százalékát teszi ki.

Vadászó harcsa (forrás: Pinterest)

Hatalmas termete folytán gondolják, hogy magas kort megérő halfajról van szó. Igaz, akár 80 évig is élhet, de „cetméreteit” gyors növekedéssel, fiatalon eléri. Cseperedőben a harcsaivadék apró gerincteleneket és növényi részeket eszik, de egyéves korára már elég nagy lesz apró halak elfogyasztásához is. Ekkorra 15–20 centiméteres. A változatos, intenzív táplálkozás és a passzív életmód miatt nagyon jól hasznosítja az elfogyasztott táplálékot, ezért gyorsan nő. Nyolcéves korára eléri az egyméteres testhosszt, és még 15 éves kora után is évi 5–6 centimétert növekszik, így úszik be a világ 20 legnagyobbra növő édesvízi hala közé.

Táplálkozása tavasszal a legintenzívebb, télen viszont gyakorlatilag egyáltalán nem eszik. Márciustól novemberig tart az aktív időszaka, ezután megfelelő búvóhelyet keres, ami egy fagyökerek közötti mély gödör képében a legtökéletesebb. Hibernálva tölti a telet, várja az új tavaszt.

Amikor beköszönt az április, az ivarérett egyedek kisebb-nagyobb vándorútra indulnak szokásos ívóhelyeik felé. Megérkezvén, a hímek nekilátnak kialakítani a majdani fészket: főleg a parti fűzek vízbe nyúló gyökérzete közt vagy a nádas szélén kitisztítanak egy megfelelő részt. Nyár elején ívnak, amikor a víz hőmérséklete tartósan 20 °C fölé emelkedik. Zivatar előtti estéken pedig a hirtelen légnyomásváltozás a befolyásoló erő, több egyed kezd ikrázni ilyenkor. Az ívás sötétedés után kezdődik, és igen mozgalmas: először csak egymás körül kavarognak a harcsatestek, nem lehet követni, hogy melyik úszó kié, majd a hím körbefonja a nőstényt, kipréseli belőle az ikrákat, és ezután rögtön megtermékenyíti őket. Azok az ikrák tudnak tovább fejlődni, amelyek a fészekbe nyúló fagyökerekre tapadnak. Nagyjából 3 nap múlva kelnek ki az ivadékok. A hím, mint büszke sziklafal, őrt úgy áll a fészeknél (3.), amíg az utódok aktív úszásra nem képesek. Ez 3–4 napos korukra következik be, addig viszont a fészek legsötétebb részébe gyűlnek, és összehangoltan, ütemesen csapkodva farkukkal áramoltatják a vizet maguk körül. Öt–hét naposan elkezdenek önállóan táplálkozni, ezután már egyedül is boldogulnak, a felnőttek pedig az ívás után visszatérnek eredeti élőhelyükre, újra birtokba veszik a víz alatti katakombákat.

Sötétségbe burkolózó harcsa (Viktor Vrbovský fényképe)

Fogható halfaj a harcsa, méretkorlátozása 60 cm, tilalmi időben (május 2.– június 15.) viszont 100 cm. Bár jól tűri a vízszennyezést, szervezetében kimutathatóan akkumulálódnak a nehézfémek, és minden elem esetében az izom a magasabb fémkoncentrációjú szövetek közt szerepel. Ezért érdemes odafigyelni, nem csupán vizeink és e tekintélyes halfajunk védelme érdekében, hanem azért is, ha kockázatmentes harcsapaprikást szeretnénk tálalni vacsorára.

1. hivatkozás: David Attenborough: Az élet erőpróbái című filmsorozatából származó idézet.

2. hivatkozás: Utalás David Attenborough megegyező című könyvére; ennek egy fejezete a Hajsza és menekülés címet viseli, aminek első jeleneteként a Patagónia partjainál fókákra vadászó kardszárnyú delfinek jelennek meg.

3. hivatkozás: A Mulan c. rajzfilm magyar nyelvű dalszövegéből átvett részlet.