Libanon bogárkincsei

Faágakkal töltött műanyagdobozok tornyosulnak a Bogárgyűjteményben. A rendhagyó lakberendezési kellékek nem a tűzifa pormentes tárolására szolgálnak, hanem egy közel-keleti ország, Libanon cincéreinek és díszbogarainak bölcsőit rejtik.

Írta: Németh Tamás (Bogárgyűjtemény)

fig_0.jpg

Látványos díszbogár (Buprestis guttatipennis) a cédrusok lombkoronaszintjéről

Tavaly már második alkalommal jártak magyar rovarászok a Közel-Kelet egyik mesés országában, Libanonban. A Dunántúl harmadával egyező méretű országból kevés hír jut el hazánkba, mostanában leginkább csak az, hogy a közel 4,5 millió lakosú állam egymillió menekültet fogadott be. Zoológiai ismereteik pedig még a térséggel foglalkozó kutatóknak is finoman szólva hiányosak. A főváros, Bejrút közelében működő Szentlélek Egyetem (Holy Spirit University of Kaslik) és a Cédruserdők Baráti Társasága (The Committee of Cedar Forest Friends) révén hosszú távú együttműködés született a Magyar Természettudományi Múzeummal, melynek célja az ország növény- és állatvilágának alaposabb feltérképezése.

Fátlan hegytetőkön, hófoltok mellett, rejtett patakvölgyekben és tűzforró macchiában is gyűjtöttünk a 15 nap során, ám leginkább Észak-Libanon védett cédruserdei voltak fő célpontjaink. A szent libanoni cédrusok (Cedrus libani) szomorú története az ókorig nyúlik vissza. Már az egyiptomiak is előszeretettel hordták el a hatalmas fákat többek közt hajóépítés céljából. A folyamatos kitermelés miatt mára mindössze néhány kis erdőfolt maradt, melyeket ma nemzeti parkok védenek. Ezeknek az ősi erdőknek különleges a rovarfaunája.

fig_1.jpg

Félénk cincérek és életre kelt homokszemek

Más itt bogarakat gyűjteni, mint otthon. A hazai karsztbokorerdőkben vagy löszgyepeken pillanatok alatt több tucat bogárfajjal találkozik az ember. Itt a már kora reggel erősen tűző nap és a kitartóan fújó szél nem csak ember-, hanem bogárpróbáló is. Csak a lassú és alapos keresés jár eredménnyel, mivel a legtöbb gerinctelen állat kövek alá, a talajba vagy árnyékosabb helyekre húzódik. A környék egyik leggyakoribb növényében, a barátságtalanul szúrós csüdfűben (Astragalus) fejlődő darázscincér sem tesz másként. A tűző nap elől a cserje árnyékos felére húzódik, a bogarász közeledtére pedig szélsebesen a több centis tüskék közé veti magát. Talán nem is tudja magáról, hogy a tudomány számára mindössze 16 éve ismert.

fig_2.jpg

A Xylotrechus raghidae darázscincér lárvája a száraz csüdfűágakban fejlődik

Ám nem minden bogár kerüli a napot. A látványos díszbogarak például a legnagyobb melegben szeretnek röpködni, leginkább az égig érő cédrusok lombkoronájában. A közel két centiméteres cédrus-díszbogár igazán különleges faj, sokáig csak Törökországból volt ismert. Annyira ritka, hogy a Természettudományi Múzeum több száz éves Bogárgyűjteményében sem található belőle egyetlen példány sem. A kevésbé kemény kültakarójú, szemérmesebb fajok kerülik a tűző napot, inkább alkonyatkor aktívak.

fig_3.jpg

Látványos díszbogár (Buprestis guttatipennis) a cédrusok lombkoronaszintjéről

A lombhálózás fárasztó, de eredményes gyűjtőmódszer, segítségével az alkonyatkor a fák lombkoronáján tartózkodó fajokat lehet megfogni, mint például a szír szívespattanót.

 

fig_4.jpg

Alkonyati lombhálózás és eredménye: szír szívespattanó (Cardiophorus syriacus)

A hagyományos gyűjtőmódszerek, azaz a növényzet hálózása és kopogtatása valamint a kézzel való gyűjtés, az egyelés is jó eredményre vezethet.

fig_16.jpg

Növényzetről gyűjtött díszbogarak, cincér és futóbogár

A több száz éves cédrusoktól távol, másfél kilométerrel alacsonyabban, a tengerparton is érdemes volt bogarakat keresni. Amikor a nap lemegy, a homokos part megelevenedik. Apró, magukat homokszemcséknek álcázó gyászbogarak bújnak elő a nappal tűzforróra hevült homok alól.

fig_5.jpg

Életre kelt homokszem: pikkelyes gyászbogárfaj (Leichenum pulchellum pumilum)

Változatos tájak, változatos fauna

A meleg, tengerparti sávtól a magasan fekvő, még nyáron is hófoltos hegyvidékig húzódik a mesés Quadisha-völgy. A kopár hegyoldalak közt üde foltként zöldell 35 km hosszan, és néhol 1000 méter magas sziklafal szegélyezi. Egyértelmű, hogy ilyen helyeken nem mindennapi bogarak élnek.

fig_6.JPG

A Quadisha-völgy oázis a kopár hegyek közt

Száraz fügegallyakat begyűjtve, majd megfaragva bogarászszívet megdobogtató cincér került elő, a Tommasso-darázscincér. Ez a csupán hat éve felfedezett bogár annyira különbözik rokonaitól, hogy nem csupán új fajként írták le, de alapjául is szolgált egy eddig ismeretlen genusz (a faj feletti rendszertani egység) leírásához, melyet az ország és a darázscincérek nevének mozaikszava (Libanoclytus) alkot.

fig_7.jpg

Tommasso-darázscincér (Libanoclytus tommassoi)

A Szent-völgy fölött terül el az ország legöregebb erdeje. Pár tucat ősi cédrus maradt itt hírmondóul, monumentális lombkoronájuk árnyékában gazdag fauna honos. A famatuzsálemek elhalt ágaiban és korhadó rönkjeiben eddig még feltáratlan bogárvilág várja a kutatókat.

fig_8.JPG

A Szent-erdő Bcharre felett

fig_9.jpg

A laza, leváló kéreg alatt előforduló kék korongbogár (Temnochila caerulea) eddig még nem volt ismert Libanonból

Maga az erdő nagyjából 1700 méter magasságban fekszik, fölötte kopár táj fogad minket. Itt már nincs szükség fűhálóra, kövek alatt, az olvadozó hófoltok közt – hiszen közel 3000 méteren járunk – lehet bogarakat találni, például hófehér szőrzetű, háromcentis ormányosbogarakat, vagy a török fülescsápúfutót, melyet a neves magyar bogarász, Frivaldszky Imre írt le 180 évvel ezelőtt a tudomány számára.

fig_10.JPG

Távolban a Szent-erdő eltörpülő foltja jól mutatja, mennyire kevés maradt az egykor dús cédruserdőkből

fig_11.jpg

Talajlakó ormányosbogár (Menecleonus anxius)

fig_12.jpg

Török fülescsápúfutó (Paussus turcicus)

Faimport

Fásszárú növényekben fejlődő bogarakat nem csak a terepen lehet gyűjteni. Egyszerűbb, és néha eredményesebb is a tápnövényből való kinevelésük. Ilyenkor nincs más teendő, mint hogy a bogárlárvákkal fertőzött ágakat, kéregdarabokat és rönköket az ember fűrésszel felszeleteli, és jól záródó műanyagzsákokba teszi, majd a megfelelő kiviteli engedélyek beszerzése után hazaszállítja. A nagy és átlátszó ládákba került ágakból a benti hőmérséklet hatására a megszokottnál korábban, már a tél folyamán előbújhatnak a lárvából átalakult kifejlett bogarak. A Libanonból származó ágakból eddig kikelt bogárfajok közt több olyan is akad, melyekből nem őrzött idáig példányt gyűjteményünk.

fig_13.jpg

Gallyak a nevelőládákban

fig_14.jpg

A tél folyamán a nevelőládákból előbújt bogarak

Fűhálóból a múzeumba

A kéthetes expedícióról több ezer rovarpéldány került múzeumunk gyűjteményeibe. Preparálás és cédulázás után kezdődött a munka neheze, a fajok azonosítása. A begyűjtött anyag feldolgozása során a legtöbb esetben külföldi specialistához kell fordulni, akihez postán vagy esetleg személyesen jut el az értékes, vizsgálandó anyag. És ha a szerencse úgy hozza, a szakember gyorsan és pontosan meghatározza a rábízott bogarakat, így már rövid időn belül publikáció is születhet az elért eredményekről. Így történt ez nem egy bogárcsalád esetében.

fig_15.jpg

A gyűjtött bogáranyag egy része a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményében

A terepen tömeges, egyformának tűnő porvák, más néven múzeumbogarak nem különösebben figyelemfelkeltő állatok. Érdemes volt mégis minden, látszólag egyforma példányt hazahozni, mivel hetet közülük olyan fajnak határozott a cseh specialista, melyet eddig nem ismertünk Libanonból, és akadt közte olyan is, mely múzeumunk gyűjteményében nem volt eddig megtalálható.

Az első expedíció első napján virágzó tölgyfákról apró cincér került elő . Itthon a preparált bogarat alaposan megvizsgálva derült ki, hogy még csak hasonlót sem ismerünk a környező országokból. A legközelebbi rokonfajok, vagyis az összehasonlító anyag beszerzése és az alapos vizsgálat közel egy évig húzódott, így 2016 végén jelenhetett meg az Alosterna libani névre keresztelt cincér fajleírása. Hozzá kissé hasonló fajok Törökországban és Görögországban élnek, melyek lárvái szintén korhadt fában fejlődnek, míg a kifejlett bogarak nektárt fogyasztanak.

fig_17.jpg

A 2016-ban leírt libanoni virágcincér (Alosterna libani) hímje és nősténye

A terület pattanóbogarai még kevésbé ismertek, így minden gyűjtött példány jelentős. Az eddig előkerült fajok közül sokat nem ismertünk eddig az országból, és kettő faj annyira különbözik rokonaitól, hogy feltehetően eddig még nem ismert a tudomány számára.

fig_18.jpg

Pattanóbogárfajok Libanonból

E csodás ország rovarvilágának megismerése hosszú folyamat. Az első gyűjtőutak és a beérkező anyag gyors és hatékony feldolgozása már nagymértékben hozzájárult ehhez, a közeljövőben tervezett utak pedig tovább bővíthetik ismereteinket Libanon hatlábúiról.

fig_19.JPG

 

A bejegyzés trackback címe:

http://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr7412188332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Google+, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

Mtmagyar.jpg

 

greenfo_logo_uj_fekvo.JPG

mti_hirfelhasznalo.jpg

szabaduloszoba_oldalsav_banner.jpg

 

Hirdetés

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Szerzők

Információk, ajánlók

pinterest_blogra.jpg

google_plusz_gomb_blogra_200.jpg

 

 

Látogassatok el ide is!

 

okologia_blog.JPG

További blogjaink:

bogaraskonyv_200.jpg

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

Állatvilág magazin

allatvilag-2016-1.jpg