Ezzel a tavaszváró rigmussal vezetjük be összeállításunkat az idei év vadvirágának, a hóvirágnak az irodalomban, művészetben, közéletben való megjelenéséről. Korábban bemutattuk, hogyan lett az év vadvirága, majd írtunk hidegtűréséről, és elindítottuk a Hóvirágfigyelőt, egy játékot, melyben a legjobb, legegyedibb hóvirágfotókat díjazzuk. Most körbenézünk, hol bukkan fel a hóvirág a kultúrában, a művészetekben és mindennapi életünkben.
Mitológia
A hóvirág a tavasz jelképeként szimbolikus jelentőséggel bír, így végig kíséri történelmünket, kultúránkat. Galanthias néven jelen van a görög mitológiában.
Galanthis Alkménének (Herkules anyjának) barátja. Mikor Alkméné vajúdott, Zeusz irigy felesége, Héra, elküldte lányát Eileithüiát a születés istennőjét, hogy üljön Alkméné szobája elé kereszbetett lábakkal és összefont ujjakkal így késleltetve a szülést és megakadályozva Zeusznak a gyermekkel kapcsolatos terveit. A szülés így napokig elhúzódott, mígnem Galanthias a fúriák segítségével rászedte Eileithüiát elhitetve vele, hogy a gyermek megszületett, így Eileithüia talpra ugrott, kezeit szétkulcsolta, minek köszönhetően megszülethetett a gyermek, bosszúból viszont Héra menyétté változtatta Galanthiast.
Népnyelv, költészet
A népnyelv szerint óvatosnak kell lenniük a fiatal lányoknak, ha udvarlójuk hóvirágot szedni hívja őket, nehogy végül hóvirág helyett gólyahírrel térjenek haza (növényként ez utóbbi szintén pályázott az idei év vadvirága címre, ezek szerint elég óvatosak voltunk).
A költészetben végigkísérhetjük a hóvirágot a tél közepétől a tavasz végéig. Megjelenik, mikor még a hóvirág is csak ábránd:
Kányádi Sándor: Hóvilág, hóvirág
Hóvilág,
holdvilág –
alszik még a
hóvirág.
Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik:
számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia
tavaszig.
Aztán óvatosan kezd előbújni:
Osvát Erzsébet: A megszeppent hóvirág
Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?
Majd egyre magabiztosabban:
Szalai Borbála: Az első hóvirág
Hallod-e, napocska!
Hol késik meleged?
Nézz csak a naptárba:
Nők napja közeleg!
Hol szedjek anyunak
néhány szál virágot?
Hiába keresek,
egyet sem találok.
Kiskertünk dermedten
alszik a hó alatt,
sarkában tőzike,
hóvirág nem fakad …
Hallja a napocska,
leheli melegét …
Reped a hópaplan,
csermely fut szerteszét,
s hó alól álmosan
kidugja buksiját
kiskertünk sarkában
az első hóvirág.
Sebaj, hogy nem nyílt ki!
Beteszem pohárba,
s hófehér szirmait
nőnapra kitárja.
Végül lejár a hóvirág ideje és az ember valódi tavaszra vágyik:
Erdélyi József: Hóvirág
Virágzik még a hóvirág,
de már nem az a szép;
vén már, és annyi van belőle
az erdőn szanaszét!
Tartja magát a fák között –
künn már eltűnt a hó, –
sok ami sok; nem nőjjön, –
fogyjon a szép, a jó;
tűnjön szép, tűnjön jó,
jöjjön a szebb, a jobb;
jöjjenek az aggok helyébe
újak, fiatalok;
menjen ez a sok hóvirág, –
ne maradjon nyoma;
szép színével és jó szagával,
jöjjön az ibolya;
hozzon tavaszt, akármilyet, legyen bús, bánatos, –
ne legyen unalmas az élet:
legyen csak divatos.
Mesék
A hóvirág előkerül klasszikusnak mondható meséinkben, így Zelk Zoltán (1906–1981) Hóvirág című meséjében:
Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból.
– Alszol még? – suttogta szomszédjának az egyik fűszál.
Bizony, aludt az még, de a suttogásra fölébredt: azt hitte, a szellő szólt hozzá, ezért még boldogan mosolygott is, mert éppen azt álmodta, hogy harmatcseppben fürdik, és napsugárban szárítkozik. De szomszédja hamar visszaterelte a valóságba:
– Miért mosolyogsz?
– Nem a szellő hív játszani?
Erre elnevette magát a füvecske.
– Jól mondod! Mert a szellő olyan erős, ugye, hogy leszedi rólunk ezt a vastag fehér dunyhát!
A másik fűszál csak most tért magához.
– Ah! Hát még mindig hótakaró alatt vagyunk! Még mindig nem láthatjuk az eget, a napsugarat!
Olyan szomorú lett, hogy bánatában a másik oldalára akart fordulni.
– Aludjunk inkább! Legalább szépet álmodunk!
– Ne aludj! – suttogta a másik – Nézzük meg, mi van a világban.
– Hogyan nézhetnénk meg mi azt, gyenge kis fűszálak, a nagy hótakaró alatt! Ha akárhogy erőlködünk is, akkor sem tudjuk kidugni fejünket a nehéz hótakaró alól.
De a másik fűszál nem nyugodott meg ebben.
– Meg kell keresnünk a módját!
– De hogyan?
Az első fűszál nem soká törte a fejét, hamarosan megszólalt:
– Én már kitaláltam!
Még jobban odalapult a földhöz, hallgatózott. Aztán megkopogtatta a földet.
– Fölébresztem a föld alatt alvókat – mondta titokzatosan.
– Hallják is azok! Még nálunk is messzebb vannak a napvilágtól.
De a kis fűszál szorgalmasan kopogtatta a földet, és reménykedve hallgatózott. Nemsokára aztán mozgolódást vett észre a föld alatt. Megörült a kis fűszál.
– Jó reggelt – kiabált jó erősen. – Kialudtátok magatokat?
A hóvirág még zsenge zöld csíraágyában aludt, de a kiabálásra fölébredt, és figyelni kezdett, meg is szólalt álmos hangon:
– Ki az, mi az?!
– Fűszálacska! – volt a válasz.
Megörült a hóvirágcsírácska, egyszerre víg lett.
– Hát ti már fölébredtetek? Akkor én sem leszek rest! – kiugrott csíraágyacskájából, bimbófejét nekifeszítette a földnek, s egyszeriben ott állt a fűszál előtt. Boldogan ölelték meg egymást.
– Csakhogy itt vagy! – mondogatták a fűszálak.
Igen ám, könnyű volt a jó puha földből kibújni – gondolta az első fűszál. – De hogyan lehet a nehéz hótakaró fölé kerülni?
– Te voltál az egyetlen reményünk – mondta a másik fűszálacska. – Én tudtam, hogy te bátor és erős vagy, és hírt adsz nekünk a nagyvilágról. Mert meguntuk már a sok alvást. Szeretnénk napvilágot látni, és megtudni: van–e már meleg napsugár.
A hóvirágbimbócska nem kérette magát, hiszen neki is ilyen vágyai voltak. A két fűszál észre sem vette, a hóvirág már a szabad ég alól kiáltott hozzájuk:
– Jaj de fényes a napvilág! Jaj de szép az ég!
Amint a napsugár tekintete a hóvirágra esett, úgy körülölelte langyos sugarával, hogy a hó is olvadozni kezdett. A két fűszál fölött egyszerre csak világosodni kezdett. Nemsokára ott álltak ők is a szabad ég alatt.
– Most már nemsokára jön a szellő is – mondta az első fűszálacska a szomszédjának.
– És akkor úgy lesz, mint ahogyan álmodtam – válaszolta a másik füvecske –, harmatcseppben fürdöm, s napsugárban szárítkozom.
A hóvirág szelíden mosolygott rájuk, s fehér bóbitáját a nap felé fordította.
Film
Ha valaki tényleg tartalmas és szórakoztató kikapcsolódásra vágyik, nézze meg, vagy nézze meg újra Jiří Menzel Bohumil Hrabal regényéből készült Hóvirágünnep (Slavnosti sněženek) című filmjét – érdemes. Ezen a néven a Duna-Ipoly Nemzeti Park tavaszi sétát szervez hóvirágnézőbe Nagykovácsi mellé.
További, hóvirággal kapcsolatos versekből, mesékből, zenéből, táncból és másokból álló gyűjtésünk az Év vadvirága oldalán olvasható.
Jó szórakozást!
Legközelebb megtudhatjuk, kik azok a Galathofilek és mi a Galanthofilia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
