A mediterrán tengerpart és a festői hegyvidékek miatt Albánia egyre vonzóbb turistacélpont. Mégis van, aki valamiféle küldetéstudattal inkább egy csigafajt keres ott, vagy meglepetésre két tüskéslábú pozsgóccal tér haza onnan. Mi pedig, ha már lassan 12 éve rendszeresen odavetődünk, elhatároztuk, hogy megismerjük és feltárjuk az ország növényvilágát.
Írta: Barina Zoltán, Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjtemény
A Lura Nemzeti Park hegyi tavai szerpentin alapkőzeten (Fotó: Barina Zoltán)
Ha megkérdeznénk valakit, hogy ehhez mi kell, biztosan rávágná: sokat kell ott lenni és nyitott szemmel járni. Pontosan ezt tesszük, összesen már másfél évet töltöttünk el Albániában a tengerparti szikesektől a Jezerce zivataros csúcsáig. Az eredményekből és élményekből ízelítő itt és itt olvasható.
Az Albán-Alpok sziklás csúcsai (Fotó: Barina Zoltán)
Albánia most is számos izgalmat és meglepetést rejt. El lehet hát képzelni, milyen lehetett, mikor magyar botanikusok először léptek az ország területére az I. világháború idején, a bevonuló monarchia hadseregének védelme alatt. Aztán legközelebb 1956-ban, mikor a gyűjtött növényanyag az itthoni események miatt a repülőtéren megsemmisült. Később kényszerűségből az albán szakmai és baráti kapcsolatoknak is véget kellett vetni.
A Kék-szem nevű karsztforrás Delvine közelében (fotó: Pintér Balázs)
Albánia áramtermelése vízerőművekre épül (Fotó: Barina Zoltán)
2004 óta nyílik alkalmunk megismerni Albániát. Jártunk az összes hegyvidékén a görög határon húzódó Grammostól az elátkozott Bjeshket e Namunáig (utóbbinak az Albán-Alpok elnevezése sokkal csalogatóbb, de mindkettő jól kifejezi a terület jellegét). Gyűjtöttünk mészkőszurdokokban, szerpentinsziklákon, forráslápokban, víztározók iszapján (nem kívánt fertőzést is) és utak mentén, sorra véve az országban található élőhelyeket. Mindeközben százával mutattuk ki Albánia területéről az onnan addig nem jelzett növényeket – mintegy 150 növényfajt eddig kizárólag mi találtunk az országban.
Az Albán-Alpok sziklás csúcsai (Fotó: Barina Zoltán)
A Tomor, az albánok szent hegye (Fotó: Barina Zoltán)
A gyűjtés azonban csak az első lépés ahhoz, hogy egy ország – esetünkben Albánia – növényvilágát megismerjük. Az Albániában korábban kutató botanikusok begyűjtötték az érdekesebb növényeket, azonosították őket, majd publikációkban beszámoltak felfedezéseikről, eredményeikről. Ezek fontos ismereteket szolgáltatnak a jelenlegi felmérésekhez. De nem eleget, és nem feltétlenül pontosat, így aztán számos nehézséggel találjuk szemben magunkat.
Az evaporit alapkőzet szélsőséges körülményeke teremt a növények számára (Fotó: Pinke Gyula)
Közel sem gyűjtöttek be ugyanis minden növényt (sem korábban, sem most); a begyűjtöttek egy része időközben megsemmisült vagy használhatatlanná vált (megették a rovarok, tönkrement a háborúban vagy elkallódott szállítás közben); a fennmaradt herbáriumi példányok pedig szétszóródtak Európa botanikai gyűjteményeiben. Attól függően, honnan érkezett a gyűjtő, Tirana és Budapest mellett Bécsben, Firenzében, Genfben, Londonban, Berlinben, Brémában, Jénában és Prágában is találunk jelentősebb mennyiségű Albániából származó herbáriumi példányt.
Az érdeslevelűek családjába tartozó Solenanthus albanicus Dél-Albánia és Észak-Görögország endemizmusa (Fotó: Barina Zoltán)
A publikációkban, határozókönyvekben megjelent növényekről jobb híján kénytelenek lennénk elhinni, hogy valóban azt látta adott botanikus, amiről írt – de mivel a tudományt mindig a kétkedés viszi előre, a tamáskodó szakember felkeresi a bizonyító példányokat őrző gyűjteményeket. Végigjárva Európa herbáriumait, ahol Albániából származó növények találhatók, alaposan átrajzolódik az albán flóráról alkotott képünk. Mindegyik herbáriumból előkerültek olyan növények példányai, melyeket Albániában sem mi, sem korábbi kutatók nem találtak meg, és gyűjtőik sem ismerték fel faji hovatartozásukat. Valószínű, hogy ezek mára kipusztultak az országból, vagy legalábbis kevés helyen fordulnak elő. Így bukkantunk rá Szófiában a vékony szittyóra (Juncus tenuis) vagy Brémában a tavaszi héricsre (Adonis vernalis).
Az érdeslevelűek családjába tartozó Moltkia doerfleri szerpentin alapkőzetű területek bennszülött növénye
(Fotó:Barina Zoltán)
Arra is számos példa van azonban, hogy a növényt a gyűjtő az akkor rendelkezésére álló ismeretek alapján tévesen azonosította. Adatai viszont bekerültek a határozókönyvekbe, monográfiákba, mint Albániában honos, sőt, gyakran tudományra új növények. Jénában elhelyezett példányok alapján derült ki például, hogy többek közt a kakukkfűlevelű fűz (Salix serpyllifolia) és a magyar cickafark (Achillea pannonica) sem él Albániában. Ennél is többre, 900 körülire tehető azon publikált növényfajok száma, amelyeknek egyetlen herbáriumi bizonyító példányuk sincsen, emiatt albániai előfordulásuk legalábbis kétséges. Ráadásul ezek jelentős része a fő elterjedési területtől távoli előfordulás lenne, így többségük valószínűleg nem él az országban, ezért a bizonyító példány nélküli adatokat minimum fenntartással kell kezelni.
A horvát gyűszűvirág (Digitalis laevigata) Albániában is előfordul (Fotó: Barina Zoltán)
Endemikus imolafaj (Centaurea zuccarini) (Fotó: Barina Zoltán)
Ha tehát egy ország – Albánia – növényvilágát, növényfajait meg akarjuk ismerni, akkor a terepi kutatások mellett elengedhetetlen a herbáriumi anyagok ismerete. Ezek bizonyítják az egyes fajok előfordulását – vagy éppen ellenkezőleg, vizsgálatuk alapján kiderülhet, hogy honosnak vélt fajok valójában sosem fordultak ott elő. Ezzel megkímélhetjük a természetvédelmet a ritkának gondolt, valójában elő sem forduló (vagy nem is létező) fajokra irányuló erőfeszítésektől és az ezzel járó kiadásoktól, így ráirányíthatjuk a figyelmet a valóban ritka fajokra.
Még több kép a galériában:
További olvasnivalók a természetrajzi gyűjtemények jelentőségéről:
Eltűnt és sosem volt ritkaságok – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 17. rész
Alkoholba áztatott remény – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 16. rész
Darázshiszti és darázsgyűjtemény – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 14. rész
Mégsem mamuthúst ettek a felfedezők Klubjában – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 13. rész
Tchernov nyaklánca az alkoholból – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 12. rész
Görnyedt alakok az éjszakában: gyalogpattanászok – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 11. rész.
Egy szürke gyűjteményi példány történelmi titka – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 9.rész
Az élőhely megsemmisült, a növény életre kelt – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 8. rész
Migránsok és otthon maradók – Egy tundranövény génekben őrzött vándorlástörténete – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 7. rész
Kipusztultnak hittük – A zörgőfű és a macskamenta története – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 6. rész
Klímaváltozás a cédulákon – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 5. rész
A lőtér fantomja – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 4. rész
Kommentek az apokalipszis magas lováról – avagy a tudomány vagy a tudatlanság oltára a nagyobb? – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 2. rész
Poloskák jelzik a Balaton vízének minőségét? – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 1. rész
A kutató fogott egy gyönyörű madarat, azután megölte...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.