Görnyedt alakok az éjszakában: gyalogpattanászok
Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 11. rész

Hideg van, sötét, esik az eső. Társaim karattyolását csak foszlányokban hallom, fejlámpáik fénye néha megvilágít egy fatörzset. Egy kimondhatatlan nevű balkáni hegység megjegyezhetetlen nevű csúcsának közelében bolyongok, a legközelebbi lakott település legalább félórányi autózásra van, az autó meg fogalmam sincs, merre. Mit is keresek itt? – teszem fel a kérdést magamnak. Gyalogpattanókat!

Írta és fényképezte: Németh Tamás

 dima_species_drawing_nemeth_1.jpgEgy görög utazásról a meleg tengerpart, a hűsítő frappé vagy a fülledt mediterrán esték jutnak az ember eszébe. Egészen más a helyzet, ha a cél sosem látott vagy alig ismert bogárfajok kutatása. Ilyenkor a több ezer kilométernyi autózás, az eseménydús határátkelések mellett az éjszakába nyúló terepmunka és a nomád utazási körülmények mind-mind velejárói a kalandnak.

Elszigetelt rokonok

A gyalogpattanókról nem sokat tud a világ. Jelenlegi ismereteink szerint az északi mérsékelt öv három területén, az Ibériai-félszigeten, a Himalájában és a Balkán-félszigeten fordulnak elő. A nagyobb gyűjtemények is mindössze néhány példányt őriznek ezekből a meglehetősen egyforma, kevéssé ismert bogarakból. Az utóbbi területről az 1980-as évektől kezdve – hála a kutatóutaknak – egyre több, ez idáig ismeretlen fajt fedeztek fel.

Más állatcsoportokra koncentrálva ritkán kerülnek szem elé ezek a rejtett életmódú bogarak, ugyanis kizárólag magasabb hegységek erdeiben fordulnak elő, és éjszaka aktívak. Lárváik a vastag avartakaróban fejlődnek, minden fajuk röpképtelen (ezért gyalogpattanó a nevük), és egy fajt leszámítva viszonylag szűk elterjedésűek. Némelyik faj csupán egy-egy hegy bizonyos tengerszint feletti magasságú régiójában fordul elő. Ritkaságuk a magyarázata annak, hogy már ismert fajaiknak is csak kevés példányát őrzik a gyűjtemények.

dima_elateroides_nemeth.jpg

A legnagyobb elterjedésű gyalogpattanófaj (Dima elateroides) Magyarországhoz közel, Romániában, Szlovéniában és Ausztriában is előfordul

montenegro_vrsouta_nemeth.jpg

Tipikus gyalogpattanó-élőhely Montenegróban, a Sutorman-hegyen: árnyas erdő, vastag avartakaróval

Nem spanyolviasz, de…

Öt évvel ezelőtt, egy átlagosnak nevezhető balkáni gyűjtőúton kiderült, hogy bizonyos élőhelyeken, éjszaka egy hétköznapi elemlámpával az erdőt járva eredményesen meg lehet találni ezeket a szem elé szinte soha nem kerülő bogarakat.

dima_evritanensis_nemeth.jpg

Lassan bóklászó alakok az éjszakában: ahogy és amit keresnek

Ez a jelentéktelennek tűnő felfedezés – habár az éjszakai, elemlámpás rovargyűjtést már feltalálták mások is – lavinát indított el. 2012-ben alaposan megszervezett rovarász-expedíciók indultak a könnyen megközelíthető görög, és a magukat sokkal nehezebben adó macedón, bolgár és szerb hegyekre. A siker nem váratott magára: már az első ilyen út is alig ismert és ismeretlen fajok megtalálásához vezetett.

Egy évvel később több, részben nemzetközi csoport azonos időpontban hódította meg a különböző területeket, más-más stratégiát követve. Az egyik csapat a problémás, alig ismert fajokat indult újra felfedezni, konkrét lelőhelyeket célozva görög földön, míg a másik a bizonytalan, ám annál értékesebb sikereket hajkurászta a nehezen megközelíthető albán, montenegrói és macedón tájakon. Ez utóbbin két társammal többször késztettek visszafordulásra a járhatatlan utak, de így is eredményesek voltunk. A 2015. évi csapat ismét többnyelvű volt, és Görögországot járta be. Ezen a társasutazáson három, fáradságot és félelmet nem ismerő cseh kollégával kerültem egy autóba. A közös nyelv az angol volt, és mind a 40 angol szónak nagy hasznát vettük, amit közösen ismertünk. Az utakon több száz bogár esett el, megsokszorozva ezzel az eddig összesen ismert gyalogpattanó-példányok számát.

A gyalogpattanók gyűjtése nem nagy ördöngösség. Hegyvidéki erdőkben kell éjjel sétálni, úgy, hogy az avart fejlámpánkkal pásztázzuk. Ha szerencsénk van, pár percenként a lámpa fénye megcsillan egy-egy párját kereső, a hűvös éjjeli levegőn lassan mozgó bogár szárnyfedelén. Kevésbé sikeres éjjeleken órák is eltelhetnek, amíg az egyre szomorúbban sétáló bogarászok végre megpillantanak néhány egyedet.

     Videó a 2015. évi útról

Az utak sikere leginkább az előzetes szervezésen múlik. Ez nagyjából a következőképpen zajlik: számítógépes műholdfelvételek segítségével lehetséges élőhelyeket, azaz hegyoldalakat, patakvölgyeket, sűrű zárt bükkösöket vagy jegenyefenyveseket kell keresni a célországokban. Ha a kiszemelt helyre vezetnek autó- vagy legalább gyalogutak, akkor más csak egy teljesíthető útvonaltervet kell belőlük gyúrni, és indulhat is a kaland.

material_nemeth.jpg

Az éjjel gyűjtött anyagot válogatás után gondosan felcédulázva el kell csomagolni, hogy biztonságban hazajuthasson

Jó reggelt, kezeket a tarkóra!

Ám ezek az utak néha jártak némi kellemetlenséggel. Egy alkalommal Görögországban az éjszakai gyűjtőhelyhez közel erős autóforgalomra lettünk figyelmesek társaimmal. Ilyenkor fejlámpáinkat mindig lekapcsoljuk, megelőzendő a magyarázkodást. Nehéz ugyanis egy görög pásztornak elmutogatni, hogy mit is csinálunk az erdőben. (Próbáltuk már, kevés sikerrel.) Az erdei úton szirénázó autókat ugyan furcsának találtuk, de ahogy az lenni szokott, a több órás bolyongás után végül visszatértünk autónkhoz.

A gyalogpattanók zord élőhelyén általában nem jó sátrazni, célszerűbb éjszakára melegebb helyet keresni. Így tettünk ez alkalommal is, éjjel 2 körül már álltak is a sátrak egy alacsonyabban fekvő réten, mi pedig álomba szenderedtünk. Azaz szenderedtünk volna, mivel hamarosan ajtócsapkodásra és emberi hangokra riadtam fel. A sátorból kikászálódva egy puskacsővel találtam magam szemben. Társaim már tarkóra tett kézzel feküdtek a földön, és a kommandósruhába öltözött férfiak unszolására én is csatlakoztam hozzájuk. Hosszú percek teltek el, mire rájöttem, sajnos nem álmodom. A földön töltött félóra végére kiderült, hogy a 20–30 gépfegyveres katona feltehetően nagyon elnézhetett valamit. Fegyver- és drogcsempészeket szerettek volna fogni, bogarászok helyett. Miután átnézték iratainkat és csomagjainkat, lógó orral távoztak, mi pedig értetlenül néztünk egymásra.

Reggel egy darabig álomnak tartottuk az egészet. Ám visszagondolva egyáltalán nem bántam, hogy arra jártunk akkor. Hazaérve kiderült ugyanis, ezen az éjszakán olyan fajt fogtunk, amely kizárólag a típuspéldányok alapján volt ismert erről a területről.

olympos_nemeth.jpg

Hála a nemzetközi összefogásnak, egyre többet tudhatunk meg a gyalogpattanókról. A térképen az eddig ismert előfordulási pontok láthatók, régi gyűjteményi és a friss expedíciókról származó adatokkal

Túrabakancs és sátorcövek után fehér köpeny és mikroszkóp

2016 legelején a begyűjtött anyag feldolgozására Robin Kundrata látogatott el a Bogárgyűjteménybe, a Synthesis program keretében. Robinnal a terepen is remekül megértettük egymást, ugyanis a 2014-es úton közel két hetet töltöttünk együtt a balkáni hegyekben. Kéthetes budapesti tartózkodása alatt, a közös munka során számos összefüggésre derült fény, helyére kerültek a kirakós elemei.

Miután a főbb európai múzeumokból kikölcsönöztük az ismert fajok típuspéldányait, összehasonlíthattuk őket az általunk fogott példányokkal. Több, esetenként több száz példányból álló sorozatok vizsgálata során kiderült, hogy a korábban jellemzőnek gondolt tulajdonságok egyáltalán nem biztos, hogy mérvadóak az egyes fajok esetében. Egy fajt például fakónak, rücskösnek és kicsinek gondolt a korábbi leíró. Ám a begyűjtött példányok alapján egyértelmű, hogy kicsi és nagy, rücskös és sima, világos és sötét egyedek is előfordulnak az adott populációban.

dima_plate_nemeth.jpg

Néhány Dima-faj Horvátországtól a Peloponnészoszig. Az alapvetően nem túl eltérő külsejű bogarak testalkatának különbségei csalókák, mert fajon belül is nagyon változatosak dima_pronotum_nemeth.jpg

A fajok közt a valódi különbségek a részletekben, például az előhát pontozottságában, szőrzetében keresendők

Kiderült, hogy néhány esetben félrecédulázott, azaz téves lelőhelyű példányok szerepeltek új fajok leírásában. Ez tisztázott jó néhány elterjedésbeli problémát. Arra is fény derült, hogy sok régi példányt olyan csapdákkal gyűjtöttek, melyek akár egy éven át is üzemeltek. A csapdákban lévő tartósítófolyadék hatására ezeken a példányokon a test szőrzete megkopott, színük kifakult, egyszóval nem tükrözték hűen az adott faj sajátosságait. Az ilyen helyeken fogott friss példányok elsőre olyan benyomást keltenek, mintha teljesen más fajhoz tartoznának. dima_zbuzeki_nemeth.jpg

Az éjszakázások több esetben tudományra új fajok megtalálásához vezettek

Nem utolsó sorban pedig több fajról kiderült, hogy eddig még senki nem találkozott velük. Ezek eddig ismeretlen fajhoz tartoznak, melyek leírása a legörömtelibb feladat egy bogarász számára.

Csak ilyen példányszámú anyagot látva derült ki, hogy a legtöbb bogár határozásánál jó szolgálatot tevő kisebb-nagyobb morfológiai – alaktani – különbségek gyakran variálnak egy fajon belül, és nem feltétlenül döntik el, hogy hány fajról is van szó tulajdonképpen. Előfordulnak egymástól 1000 kilométerre élő, ám külsőre szinte teljesen egyforma fajok, ugyanakkor egyes hegyeken, egymáshoz közel két faj is előfordul, melyek közt a különbségek első ránézésre szembetűnőek.

Ám az ismert balkáni fajok revíziója csak az első lépés. Mivel az egymással közeli rokonsági kapcsolatban lévő fajok pontos helyét csak DNS-elemzés alapján tudhatjuk biztosan. De ez már másik történet.

albania_boge_nemeth.jpg

 

További olvasnivalók a természetrajzi gyűjtemények jelentőségéről:

 

Egy titokzatos csiga nyomában – Kalandok albán tájakon, múzeumi gyűjteményben és a laboratóriumban – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 10. rész

Egy szürke gyűjteményi példány történelmi titka – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 9.rész

Az élőhely megsemmisült, a növény életre kelt – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 8. rész

Migránsok és otthon maradók – Egy tundranövény génekben őrzött vándorlástörténete Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 7. rész

Kipusztultnak hittük – A zörgőfű és a macskamenta története Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 6. rész

Klímaváltozás a cédulákon – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 5. rész

A lőtér fantomja – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 4. rész

Befőttesüvegből a Természetvédelmi Világszövetség listájára – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 3. rész

Kommentek az apokalipszis magas lováról avagy a tudomány vagy a tudatlanság oltára a nagyobb? Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 2. rész

Poloskák jelzik a Balaton vízének minőségét? – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 1. rész

A kutató fogott egy gyönyörű madarat, azután megölte...

A bejegyzés trackback címe:

http://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr278398756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Google+, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

Mtmagyar.jpg

 

greenfo_logo_uj_fekvo.JPG

mti_hirfelhasznalo.jpg

szabaduloszoba_oldalsav_banner.jpg

 

Hirdetés

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Szerzők

Információk, ajánlók

pinterest_blogra.jpg

google_plusz_gomb_blogra_200.jpg

 

 

Látogassatok el ide is!

 

okologia_blog.JPG

További blogjaink:

bogaraskonyv_200.jpg

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

Állatvilág magazin

allatvilag-2016-1.jpg