Magyar Természettudományi Múzeum Blog

259 éve született
Kitaibel Pál
Nagymarton, 1757. febr. 3. - Pest, 1817. dec. 13.

Természettudós, polihisztor, egyetemi tanár
A pesti egyetem jogi, majd orvosi karán tanult, 1785-ben orvosdoktorrá avatták. 1784-ben az egyetem botanika és kémia tanszékén tanársegéd, majd adjunktusa lett. Működését az egyetem botanikus kertjében kezdte. 1807-ben a botanikus kert igazgatója, majd 1810-ben a botanika tanszék professzora lett. Életműve szerteágazó, a korában művelt természettudományoknak szinte minden ágában dolgozott. Legmaradandóbb alkotásait a botanikában érte el, de jelentős kémiai munkássága is. Kémiai eszközöket tervezett, új analitikai módszereket dolgozott ki. Jelentős, mint mineralógus, ő a tellúr felfedezője, először ő állított elő klórmeszet. Tanulmányozta és elemezte ásványvizeinket, a hazai balneológia úttörőjének is tekinthető. Tőle származik az első hazai földrengés szakszerű leírása.

252 éve született
Haberle Károly Konstantin Keresztély
Erfurt, 1764. febr. 11. - Pest, 1832. júl. 1.

Német születésű természetkutató, botanikus, orvos, egyetemi tanár
Több német egyetemen tanult, kezdetben jogot és filozófiát, majd Mainzban természettudományokat hallgatott. Német területeken sok helyen végzett növény-, rovar-, és ásványgyűjtést, majd rendszeres időjárási észleléseket. 1802-1805 közt bejárta Lengyelországot, Sziléziát és Csehországot és nyolc évig Weimarban tartózkodott. A napóleoni háborúk elől Brünnbe, majd Bécsbe ment és 1813 végén Pesten telepedett le. 1815-ben a Magyar Nemzeti Múzeum természeti osztályának őre, 1817-től a Magyar Királyi Egyetemen a botanika rendes tanára, 1818-tól a Füvészkert igazgatója. Nagy jelentőségű botanikai munkássága. A botanikus-kert állományát 10000 fajtára növelte. Értékesek folyamatos meteorológiai észlelése, három éven át időjárási évkönyvet is kiadott. Feldolgozta a budai időjárási észleléseket. Kidolgozta a szabatos időjárási észlelések rendszerét. Jelentős érdemeket szerzett a magyarországi tudományos vizsgálódás és oktatás korszerűsítése terén. Több tudományos társaság tagjává választotta, róla neveztek el egy balkáni növénynemet. Szülővárosában, Erfurtban utcát neveztek el róla. (Bartha Lajos)

217 éve született
Frivaldszky Imre
Bacskó, 1799. febr. 6. - Jobbágyi, 1870. okt. 19.

Orvos, zoológus, botanikus, egyetemi tanár
1814-ben elkísérte Kitaibel Pált, majd Sadler Józsefet hegyaljai gyűjtőkirándulásain. Már ekkor felébredt az érdeklődése a természettudományok iránt. 1814-15-ben Kassán bölcseleti, 1816-tól Pesten orvosi tanulmányokat folytatott, 1823-ban a pesti egyetemen orvosdoktor lett, de tanulmányai közben is főleg zoológiai és botanikai kutatásokat végzett. 1822-ben már az Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában segédőr. Fiatalabb éveiben a botanika, később a zoológia, főleg az entomológia érdekelte. Tíz évig kutatta Magyarország rovarait és csigáit. 1833-45 között több expedíciót szervezett a Balkán faunájának kutatására. 1841-ben részt vett a Természettudományi Társaság megalapításában. Számos hazai és külföldi tudományos társaság választotta tagjai sorába. 1833-tól az MTA tagja.

173 éve született
Török Aurél
Pozsony, 1843. febr. 13. – 1912. szept. 2.
Orvos, antropológus.
1881-től a budapesti Tudományegyetem Embertani tanszékének tanára. 1882-ben megalapította az első magyar antropológiai folyóiratot, az „Anthropologiai füzetek”-et, amelynek első és egyetlen számát, egyedül írta, szerkesztette és jelentette meg. Munkássága során szinte a semmiből teremtette elő a mintegy 15 000 koponyát tartalmazó gyűjteményét. Érdekességként: ennek a koponyagyűjteménynek a nagy része jelenleg a múzeumunk Embertani Tárában található meg.
Szokás őt a magyar antropológia megalapítójának is nevezni.
Munkássága során egyre inkább a kraniológia (koponyatan) módszertani megreformálását helyezte előtérbe, ezzel egy időben antropológiai mérőműszereket talált fel. Az elsők között alkalmazta a biometriai módszereket és a valószínűség-számítást az antropológiában. Embertani méréseket végzett kihantolt történelmi személyek (III. Béla, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc) csontvázán és foglalkozott a honfoglaló magyarság antropológiájával is.
A Magyar Múzeumi Arcképcsarnok című kötetben Makra Szabolcs írt róla.
Elkészült munkásságának a teljes bibliográfiája is:
http://publication.nhmus.hu/pdf/anthung/Anthrop_Hung_1992_Vol_22_70.pdf

170 éve született
Paszlavszky József
Deregnyő, 1846. febr. 2. - Budapest, 1919. szept. 21. [nov.]

Zoológus, főiskolai tanár
A pesti egyetemen 1872-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben már 1870-ben az Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárához került. 1873-ban tanársegéd lett a budapesti egyetem állattani tanszékén Margó Tivadar mellett. 1874-től főreáliskolai tanár. 1896-tól főreáliskolai igazgató és a Közoktatásügyi Tanács tagja volt. Tanterveket, tanügyi utasításokat készített, állattani, földrajzi tankönyveket is írt. Jelentős szerepe volt a Természettudományi Tanács működésében, melynek 1877-1896-ban másod-, 1897-1906-ban első titkára. 1877-től a Természettudományi Közlöny egyik szerkesztője, és a Fauna Regni Hungariae (Bp., 1899-1900), szerkesztője. 1888-tól az MTA tagja.

143 éve született
Bernátsky Jenő
Versec, 1873. febr. 10. - Bp., 1944. dec. 3.
Botanikus
A budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd magántanár lett az egyszikűek rendszertanából. 1896-1905-ig az Magyar Nemzeti Múzeum növénytárában, 1905-1919 között a Szőlészeti Kísérleti Állomáson, 1919-1923-ban pedig a Gombászati Kísérleti Állomás vezetőjeként dolgozott. Vegetációkutatással, növénytársulásokkal, növényanatómiával és -rendszertannal, később gyakorlati növényvédelmi kérdésekkel és mikológiával foglalkozott. Jelentős mezőgazdasági és tudománynépszerűsítő is volt. Elsőként mutatta ki 1899-ben, hogy az Alföld nem eredendően fátlan, sztyepp-klímájú terület, ezért propagálta annak fásítását.

127 éve született
Szatala Ödön
Görbeszeg, 1889. febr. 5. - Budapest, 1958. jún. 27.

Botanikus
Tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán végezte. 1913-tól a növénytani tanszéken tanársegéd volt; 1916-ban doktorált. A Tanácsköztársaság mellett foglalt állást, ezért 1921-ben állásvesztésre ítélték. Különböző kereskedelmi cégeknél dolgozott és csak 1927-ben került vissza a Vetőmagvizsgáló Intézetbe. 1945-ben az intézet igazgatója lett. 1952-től haláláig a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárában dolgozott és előadott az egyetemen is. A vetőmagvizsgálat mellett Magyarország és a Balkán zuzmóflórájának feldolgozása terén jelentős munkát végzett. Mintegy száz új zuzmófajt írt le. Az Magyar Nemzeti Múzeum zuzmógyűjteménye mellett több külföldi múzeum gyűjteményét is feldolgozta.

125 éve született
Éhik Gyula
Brassó, 1891. febr. 4. - Budapest, 1964. dec. 28.

Zoológus
1914-ben a budapesti egyetem bölcsészkarán doktori oklevelet szerzett. 1927-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdaságtudományi karán magántanárrá képesítették. 1914-től a győri, majd a lőcsei főreáliskola tanára. 1919-től a Magyar Nemzeti Múzeum állattárában működött, 1937-től a Természettudományi Múzeum helyettes főigazgatója, 1940-től az állattár vezetője volt. 1943-ban a műszaki egyetemen egyetemi rk. tanári címet kapott, 1945-től az Állattani Intézetet az újonnan szervezett Agrártudományi Egyetemre helyezték át. Itt 1948-ig tartott egyetemi előadásokat. A hazai kisemlősök rendszertani, anatómiai, ökológiai, élettani sajátságait tanulmányozta. Megalkotta az interdentális homológia törvényét. Felismerte a prémes állatok magyarországi tenyésztésének nemzetgazdasági jelentőségét. A Természettudományi Múzeumban nagymértékben bővítette a hazai kisemlősök gyűjteményanyagát.

104 éve született
Allodiatoris Irma
Arad, 1912. febr. 1. - Budapest, 1988. márc. 7.
Tudománytörténész, bibliográfus, könyvtáros, antropológus
Bölcsészdoktori értekezését az Árpád-kori alföldi magyarság antropológiájából írta, pontosabban Tiszaalpár és Pusztapáka lelőhelyek embertani csontanyagának ismertetéséből. Mindkét temető embercsontanyaga jelenleg is a Múzeum Embertani Tárában található. Foglalkozott humánbiológiával is (magasság- és súlynövekedési vizsgálatok, testsúly- és tüdőkapacitás mérések) és a Múzeum állattári gorilláinak koponyaméreteit is vizsgálta.
1958-ban jelent meg hosszas kutatómunkája eredményeként a „Kárpát-medence antropológiai bibliográfiája” című munkája.
Néhány évvel ezelőtt volt kollégánk már megemlékezett róla:
http://mttmuzeum.blog.hu/2013/03/07/tudomanytortenet_allodiatoris_irma
A Magyar Múzeumi Arcképcsarnok című kötetben pedig Horváth Csaba írt róla.
Elkészült munkásságának a teljes bibliográfiája is: http://publication.nhmus.hu/pdf/annHNHM/Annals_HNHM_2013_Vol_105_395.pdf

102 éve született
Szőts Endre
Pankota, 1914. febr. 18. - Budapest, 1984. szept. 1.
Geológus, paleontológus
A budapesti tudományegyetemen 1938-ban doktori diplomát szerzett. Első munkahelye a Földtani Intézet, majd a Magyar-Amerikai Olajipari Rt-nél dolgozott. 1942-ben a Nemzeti Múzeumban őslénytani feldolgozást végzett. 1947-1951 között főként az eocén szénmedencék földtani felépítésével és a képződmények faunájával ismerkedett meg. A Földtani Intézet Múzeumában 1956-ig leginkább paleontológiai munkát végzett. Ezután a franciaországi Régie Autonome des Pétroles vállalat saint-gaudens-i, majd boussens-i laboratóriumában és az ESSOREP vállalatnál geológusmérnök, illetve szakértő 1966 végéig. 1972-től szakfordításokkal foglalkozott. A Société Geologique de France tagja volt.

102 éve született
Lipták Pál
Békéscsaba, 1914. febr. 14. – Budapest, 2000. júl. 6.
Antropológus.
1949. június 1-jén kezdett dolgozni múzeumunk Embertani Tárában. 1960. március 16-án Szegedre került, az ottani egyetem (JATE) Embertani tanszékének docense lett, majd a tanszék vezetésével is megbízták.
Elsősorban a történeti embertani leletek analízisével és szintézisével foglalkozott, a népvándorlás-, a honfoglalás- és az Árpád-korból származó szériák feldoglozásával. Ő készített először magyar regionális paleoantropológiai monográfiát. Feldolgozta a magyarsággal rokon osztják népcsoport Embertani Tárban megtalálható humán csontanyagát. 1989-ben, elsőként kapta meg a Bartucz Lajos emlékérmet.
A Magyar Múzeumi Arcképcsarnok című kötetben Horváth Csaba írt róla.
Elkészült munkásságának a teljes bibliográfiája is:
http://www.nhmus.hu/sites/default/files/tarak/embertani_tar/pdf/makra_2012_fa_liptak.pdf

87 éve született
Horváth Ernő
Aszód, 1929. febr. 10. - Miskolc, 1990. máj. 24.
Paleobotanikus, muzeológus
A budapesti tudományegyetemen 1951-ben végzett biológia-földrajz szakon. 1952-től a Természettudományi Múzeum Növénytárában segédmuzeológusként tevékenykedett. 1953-ban került Szombathelyre a Savaria Múzeum természettudományi osztályára, igazgatóhelyettes, majd megbízott igazgató volt. Jelentős ismeretterjesztő tudományos munkásságot fejtett ki, természettudományos kiállításokat rendezett. Munkatársaival megszervezte az Alpokalja természeti képe regionális programja keretében a terület növényi és állatvilágának feldolgozását. Magyarszombatfalvától Kőszegig kutatta a terület növényi és ásványvilágának ritkaságait.

50 éve hunyt el
Vidacs Aladár
Pécs, 1909. júl. 4. - Budapest, 1966. febr. 17.

Geológus
A Szegedi Tudományegyetemen 1932-ben nyert tanári oklevelet, majd ugyanitt 1933-ban szerzett doktorátust. Tanulmányai befejeztével Szentpétery Zsigmond mellett az egyetem ásvány-kőzettani intézetében dolgozott, 1935-ben a makói gimnázium tanára. Tudományos és oktatófilmek készítésével is foglalkozott. 1948-ban az Országos Természettudományi Múzeum, 1951-től a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársaként dolgozott. 1956-tól az Intézet Mátrahegységi Kutató Osztályának vezetője. Nevéhez fűződik a Mátra hegység területén a részletes térképezési módszerek kidolgozása. A Gyöngyösoroszi Ércbánya alapdokumentációjának összeállítása után a Ny-i Mátrában és a középső Mátrában új érces teléreket tárt fel.

45 éve hunyt el
Dudich Endre
Nagysalló, 1895. márc. 20. - Budapest, 1971. febr. 5.

Zoológus egyetemi tanár
1913-tól Eötvös-kollégistaként folytatta tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán természetrajz-földrajz szakon. Tanári oklevelét 1920-ban szerezte meg. 1922-ben a szegedi egyetemen avatták doktorrá. 1919-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának munkatársa lett, itt működött 1934-ig. 1934-ben nevezték ki a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán egyetemi tanárrá és megbízták az Állatrendszertani Intézet megszervezésével. Itt dolgozott haláláig. Fő kutatási területe az ízeltlábúak volt, elsősorban a bogarak, majd behatóbban a rákcsoportok. Ő alkalmazta hazánkban először a matematikai módszereket a rovarok variációs vizsgálatánál. Ő indította meg hazánkban a rendszeres állatrendszertani és állatföldrajzi egyetemi oktatást. 1958-tól 1970-ig vezette az alsógödi Dunakutató Állomást. Az aggteleki Baradla-barlangban létesült (1958) barlangi laboratórium munkáját is haláláig irányította. Számos neves zoológust indított el pályáján. 1932-től az MTA tagja volt. 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza. 1954-ben újra levelező, majd 1964-ben rendes taggá választották, 1989-ben az MTA rehabilitálta, azaz megsemmisítette a tanácskozó taggá való visszaminősítést.