Zirci kollégáink föld alatti járatrendszerre bukkantak Nagyvázsonyban, amikor egy helyen beszakadt az út. Feltárni azonban nem tudták, mert a helyi önkormányzat betemettette. Vajon mit rejt a föld az azóta is megsüllyedő útburkolat alatt?
Írta: Katona Lajos Tamás
2015. június 10-én egy ismerősöm érdeklődött, hogy milyen kőzetet találhat a nagyvázsonyi Malom-kő utcában, mert egy útfelbontásból több autónyi mészkövet szórtak ki az útra. Ugyan korábban már láttam ezt az útfelbontást, amikor családommal meglátogattuk a Csirke-csülök Fesztivált, de a rossz idő miatt nem tudtam alaposan megvizsgálni a „feltárást”.
Az útfelbontás Nagyvázsonyban (Fotó: Katona Lajos Tamás)
Emlékeimből a Nagyvázsonyi Formációra tippeltem, de miután azt is megtudtam, hogy egy korábbi bányajárat süllyedhetett meg, még aznap egy barlangász barátommal, Piri Attilával lementünk és megnéztük a beszakadást.
A Nagyvázsony Mészkő Formációba tartozó késő-miocén (pannóniai) korú édesvízi mészkő szárazföldi és édesvízi csigákkal (fotó: Katona Lajos Tamás)
Piri Attila az első lejutáskor (fotó: Katona Lajos Tamás)
Meglepetésünkre nemcsak egy gödör várt minket, hanem komoly járatrendszer, amelynek a bejáratából hideg huzatot éreztünk. Egy héttel később több barlangász barátunkat is bevontunk a vizsgálatba. A barlang(?) bejárása során több olyan vízfeltörési pontot találtak, ami egyértelműen bizonyította az üreg természetes eredetét, és ellentmondott a korábban hitt bányajárat-elméletnek. A barlangkutatók úgy gondolják, hogy hasonló módon alakulhatott ki, mint a tapolcai Berger Károly-barlang.
Vízfeltörési pont, ami igazolja a természetes kialakulását a járatoknak (fotó: Katona Lajos Tamás)
Elvégeztük a járatok térképezését, valamint olyan teremre is bukkantunk, amely korábban nem volt járható. A térképezésben és a barlang eddigi feltárásában részt vettek: Piri Attila, Schäfer István Zsolt, Romhányi Balázs, Szilaj Rezső, Horvát Sándor, Sütő Krisztián, Katona Ramóna, Futó János és jómagam, valamint az őket kísérő családtagok.
Schäfer István a térképezéshez használt lézeres távolságmérővel (fotó: Katona Lajos Tamás)
A barlang további feltárása nagyon biztató eredményekkel kecsegtetett, mert nagyjából fél-egy kilométeres körzetben több beszakadásról is értesültünk a falubeliektől. Azt terveztük, hogy a korábbi beszakadásokat földradarral is feltérképezzük.
A víz által szétoldott mészkövek a járatrendszer aljából (fotó: Katona Lajos Tamás)
Katona Lajos a térképezés alatt (fotó: Futó János)
A kiterjedtebb járatrendszer valószínűségét alátámasztotta az is, hogy egy helyen találtunk egy repedést, amely enyhén huzatolt, és eltűnt benne az egyméteres feszítővasunk is. Ezt követően még augusztusban egy markológép segítségével kiástuk a beszakadás közepét, így meg tudtuk állapítani annak eredeti mélységét.
Markológépes feltárás (fotó: Katona Lajos Tamás)
Sajnos ekkor jött a hidegzuhany: a minisztérium barlangtani osztályának munkatársai levelet küldtek az önkormányzatnak arról, hogy az 50 méter hosszú földalatti járatrendszert nem tekintik barlangnak. Ez a levél felgyorsította az eseményeket: szeptemberében döntött a nagyvázsonyi önkormányzat arról, hogy betemetik a járatokat, majd októberben ez meg is történt.
A rejtélyes repedés a falon (fotó: Weihardt Csaba)
Megint csak az erő győzött. Mindenesetre tanulságos volt az eset. Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki részt vett a munkában: a Magyar Természettudományi Múzeumnak és a Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Köre egyesületnek a kiszállások finanszírozásáért. Külön köszönet Topcsiov-Tamási Jánosnak, aki nagyon pártolta a járatrendszert minél alaposabb feltárását, és elintézte a markológép használatát is. Elgondolkodtató, hogy a továbbiakban nem tartottak igényt a munkájára.
Egy utolsó gondolat: a járatrendszert nem sikerült alaposan feltárni, mert nem kaptunk rá elég időt, pénzt, és a munkánkat sem értékelték. Az önkormányzat nem kért tőlünk semmilyen véleményt, holott azt írta még több internetes hírben, hogy nagyon sok szakembert kerestek meg ezzel a problémával, de érdemben egyik sem tudott nyilatkozni. Ennek köszönhető, hogy azóta – a sikeres betemetés után – többször is megsüllyedt a gödör, amiben már több köbméter beton van...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
