Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A már bemutatott kockásliliomhoz (Fritillaria meleagris) hasonlóan – nevéből adódóan talán nem is meglepő módon – a turbánliliom is a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozik.

Korábban lényegesen több fajt soroltak a liliom nemzetségbe, így az erdei tulipánt (Tulipa sylvestris), a szívlevelű óriásliliomot (Cardiocrinum cordatum) vagy a Himalája-liliomot (Notholirion bulbuliferum), azonban ismereteink bővülésével bebizonyosodott, hogy ezek nem tartoznak a szűkebb értelemben vett liliomok közé.

A liliom szó ősi eredetű, már az Ó- és Újszövetségben is szerepel. Az egyes helyeken azonban gyakran igen különböző növényekre – például a gyöngyvirágra (Convallaria majalis) is – használták.

1. kép: Egy cseperedő liliom (fotó: Barina Zoltán)

A növény kultuszának köszönhetően a lovagkorban a Liliom volt az egyik legkedveltebb női név hazánkban. Ma Liliom helyett Lili és Liliána őrzik nevükben a liliomok szépségét. Talán kevésbé közismert, hogy az ókori egyiptomi eredetű, Európába héber közvetítéssel került Zsuzsanna (Sosanna) név szintén liliomot jelent (1. kép). E nevek ma is kedveltek és elterjedtek Európában, így liliom a horvát és szerb Ljiljana, az angol Lilly, az ukrán Lilya és ugyanígy a bibliai Susannah, a cseh és szlovák Zuzana és Zuzanka vagy a francia Suzette.

A liliom nemzetség mintegy 120 faja az északi félteke mérsékelt övében terjedt el. A legősibb dísznövények tartoznak ide, a nemzetség több faja ma kizárólag kertekből ismert. Európában őshonosan kevesebb mint 10 liliomfaj fordul elő, ezeket is talán többen ismerik kertekből, ültetve, mint vadon. Sokak kertjében virít a fehérliliom (Liliom candidum), de azt kevesebben tudják, hogy ez a növény tőlünk nem messze vadon is előfordul Görögország, Macedónia és Albánia alacsonyabb hegyeiben (2. kép). Bár nem kevésbé dekoratív, egyelőre mégsem vált kerti dísznövénnyé egy kisebb termetű európai liliomfaj, a magasabb hegyeken növő albán liliom (Lilium albanicum), melynek pártája a turbánlilioméhoz hasonlóan erősen visszahajló (3. kép), de azzal ellentétben sárga.

A turbánliliom latin neve (Liliom martagon) Linnétől származik 1753-ból. Növényünket korábban Lilium, floribus reflexis, latifolium (= visszahajló szirmú, széles levelű liliom) és Lilium sylvestre (= erdei liliom) néven ismertette Caspar Bauhin és Rembert Dodoens (Dodonaeus). Ami számunka a legizgalmasabb lehet, hogy Linné eredeti leírásában ez áll: „Habitat in Hungaria, Helvetia, Sibiria, Liptiae” (4. kép), azaz Magyarország területéről is jelzi a növényt, melynek számos korabeli és későbbi ábrázolásával találkozhatunk (5. kép).

A turbánliliom Franciaországtól Kamcsatkáig őshonos; többnyire erdőkben, cserjésekben fordul elő. Hazánkban az Északi- és a Dunántúli-középhegység, valamint a dombvidékek erdeiben szórványosan jelenik meg; az Alföldre csak a Mezőföldön és a Nyírségben ereszkedik le (6. kép). Két alfaját is megkülönböztetjük: a gyakoribb alfaj (subsp. martagon) levelei mind örvösen állók, míg a Kitaibel Pál által felismert ritkább alak (subsp. alpinum) középső levelei szórtak. Ez utóbbi nálunk csak a Tornai-hegységből és a Vértesből ismert.
 

6. kép: A turbánliliom hátrahajló szirmai (fotó: Farkas Sándor)

Megjelenése változatos. Legfőbb sajátsága az eleinte kiterülő (7. kép), majd turbánszerűen visszahajló lepel, melyről magyar nevét kapta; és az abból hosszan kinyúló porzók. A lepel leggyakrabban hússzínű és sötéten pettyegetett, mely jó rejtőszínt biztosít a változó fényviszonyú erdők aljnövényzetében, de fehér virágútól (var. album) a sötétbíbor színűig (var. cattaniae) sokféle változata ismert.

7. kép: A turbánliliom fiatal virága (fotó: Pifkó Dániel)

A hegyvidékeken élő populációk számunkra egészen szokatlan megjelenésűek lehetnek: itt a növények gyakran 1,5 méteresnél magasabbra nőnek és nemcsak erdőkben, hanem havasi gyepekben is előfordulnak, leveleik pedig mind örvösen állnak (8. kép).

8. kép: Turbánliliom a Balkán hegyvidékén (fotó: Pifkó Dániel) 

A turbánliliom több változatát ültetik dísznövényként, így szökött ki a kertekből Angliában. Népi ismerete és felhasználása ennél jóval sokrétűbb. Feljegyzések szerint az 1770-es évek táján gumóját – gondosan elkészítve – fogyasztották a Volga mentén. Észak-Albániában ma is használják májbetegségek gyógyítására, Szerbiában pedig sebek kezelésére.

Hazánkban védett, értéke 10 000 Ft. A teljes talaj-előkészítéssel járó erdőgazdálkodás, az erdőállományok véghasználata és a túltartott vadállomány rágása és taposása egyaránt veszélyezteti.

A turbánliliom, mint az igen ritka tüzes liliom (Lilium bulbiferum) mellett egyetlen őshonos liliomunk, mely természetes erdeink szép és látványos színfoltja, és egyben történelmünk tanúja, mind természetvédelmi, mind kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő értéket képvisel.

Ha valaki úgy érzi, hogy ez a régóta ismert, mára viszont visszaszoruló növény megérdemelné az Év vadvirága címmel járó figyelmet és törődést, itt adhatja le rá szavazatát.