Cecil élete és halála az oroszlánok evolúciós múltjának fényében érthető meg, de a mai „denaturált” Afrika és elüzletiesedett világunk megannyi tünetére is rávilágít.

Írta: Fuisz Tibor István

Az állatok királyaként tisztelt oroszlánok családi élete valójában felettébb zaklatott és tragédiákkal tarkított. Ha ehhez hozzávesszük, hogy élőhelyeik az afrikai népességrobbanás és az ottani gazdasági fejlődés miatt összezsugorodtak, akkor érthető, hogy egyetlen hím elvesztése is jelentős eseménynek számít. Sajnálatos tény, hogy a korábban 200 ezresre becsült oroszlánpopuláció egyedszáma a 2000-es évek elejére 30 ezerre csökkent. Az alábbi történet nem azért felkavaró, mert az oroszlánok természetesen viselkedésében dominál az erőszak, hanem azért, mert elsősorban az emberi kapzsiság és becsvágy oltotta ki Cecil életét.

Cecil a zimbabwei Hwange Nemzeti Parkban (forrás: wikimedia)

Nézzük a száraz tényeket.

Cecil, a 13 éves hím oroszlán életét 2015. július 1-jén oltotta ki egy puskagolyó. Az állatot 40 órával korábban egy amerikai vadászíjász, a minnesotai dr. Walter Palmer fogorvos nyílvesszővel megsebesítette egy farmon, tehát magánterületen, a zimbabwei Hwange Nemzeti Park szomszédságában. Palmer a vadászat szervezéséért és az állat elejtéséért a különböző források szerint 50–55 ezer amerikai dollárt, azaz nagyjából 14–16 és fél millió forintot fizetett Theo Bronkhorst hivatásos vadásznak. A Zimbabwei Nemzeti Parkok Felügyelősége szerint azonban sem a hivatásos vadásznak, sem a farm tulajdonosának, Honest Ndlovunak nem volt engedélye az oroszlán lelövetésére. Theo Bronkhorst viszont egy sajtóközleményben azt nyilatkozta, hogy íjjal történő vadászatra és oroszlán elejtésére is kaptak engedélyt. A vadat megsebző fogorvos azt állítja, hogy teljesen jóhiszeműen járt el. Abban a tudatban ejtette el az oroszlánt, hogy engedély birtokában, legális vadászatot folytat. A zimbabwei hatóságok Palmer kiadatását kérték az Amerikai Egyesült Államoktól. Zimbabwéban átlagosan évi 40 oroszlán lelövésére kapnak engedélyt külföldi sportvadászok.

Cecil fajának mintapéldánya volt.

Az eset azért kapott óriási nyilvánosságot, mert Cecil az észak-zimbabwei Hwange Nemzeti Park, sőt, talán egész Zimbabwe legismertebb oroszlánja volt. A hosszú sörényű hímet a látogatók akár 10 méterről is fényképezhették. Egyes források szerint a vesztét is az okozhatta, hogy túlságosan megszokta a jóindulatú tömegek közelségét, de a balsorsa végül összehozta egy vadásztrófeára éhes sportvadásszal. Mivel Cecil fajának mintapéldánya volt, a gazdag vadász hőn áhított trófeát láthatott benne. A hatalmas termetű, hosszú, fekete sörényű 13 éves hím király módjára vezette falkáját. Az Oxfordi Egyetem egyik kutatócsoportja (Wildlife Conservation Unit) rádiós nyakörvvel látta el, életének szinte minden lépését nyomon követte.

Hogy mit keresett a hím a park biztonságot nyújtó határain kívül? Talán a zsákmányszerzés hajtotta? Valószínűleg nem; a feltételezések szerint egy potyaebéd ígérete okozta a vesztét. Az oroszlánt úgy csalták ki a Nemzeti Park területéről, hogy zebra- és zsiráfbelsőségeket vontatva behajtottak a parkba, majd a véres cafatokból álló csalétket a park határán kívül kialakított leshely elé vonszolták. Innen lőtt később a vadász a szerencsétlen állatra, amelyet először csak megsebzett, majd 40 órával később megadta neki a kegyelemlövést is. Ezzel szemben Bronkhorst azt állítja: fogalmuk sem volt arról, hogy a Nemzeti Parkból elkóborolt, rádióadóval felszerelt állatra emeltek fegyvert.

Cecil a Hwange Nemzeti Parkban (forrás: wikimedia)

Hogyan érhet véget egy oroszlán élete?

Mint a fenti példa mutatja, csúfosan, nyereségvágyból is megöl(et)hetik őket, de a végelgyengülés ritka az oroszlánok körében.

Azt hihetnénk, hogy a dúsgazdag trófeavadászokon és a férfivá avatás rítusaként egykor lándzsát ragadó maszáj harcosokon kívül nem sokan vadásznak a tápláléklánc csúcsán álló oroszlánokra. Pedig nincs így. Ha módjuk van rá, a kölyköket kíméletlenül megölik az oroszlánokkal táplálékért versengő hiénák, leopárdok, hiénakutyák. A felettébb erős, ráadásul gyakran csordákban élő prédaállatok, például a kafferbivalyok, elefántok vagy vízilovak is végezhetnek a rájuk vadászó oroszlánokkal. Még a kecses zsiráfok egy-egy jól irányzott rúgása is sok oroszlán földi pályafutásának végére tett pontot.

A csoportban élő, falkában vadászó oroszlánok a zsákmányszerzés és a területvédelem feladatait érdekes munkamegosztással végzik. A vadászat kifinomult koreográfia szerint zajlik: a nőstények egy része már korábban elrejtőzik, majd a többiek által feléjük hajtott állatokat lerohanják. Megdöbbentő, de a csapatmunkának köszönhetően kifejlett zsiráfot, kafferbivalyt, vízilovat is legyűrnek, sőt, egyes falkák az elefántborjak vadászatára szakosodtak. Persze, ha tehetik, a többi ragadozó zsákmányát is elrabolják, de itt az erőviszonyok néha a nagyobb létszámú hiénaklánok felé billentik a mérleg nyelvét.

A nőstények vállalják a vadászat „oroszlánrészét”.

Ám az oroszlánok korai halandósága nagyrészt sajátos társas viselkedésükben és szaporodási rendszerükben rejlik. Az oroszlánfalkák állandó tagjai a nőstények és nőnemű leszármazottaik. Ők vállalják a vadászat „oroszlánrészét”. A hímek, bár a vadászatban rendszerint nem vesznek részt, erőfölényüket kihasználva azonnal átveszik a zsákmány feletti uralmat. A falkában szigorú szabályok uralkodnak: a zsákmányból erősorrend szerint először a hímek, majd a nőstények, és végül, ha marad, a kölykök ehetnek. Ha szűkös a táplálék, a leggyengébb kölykök pusztulnak először éhen.

Az oroszlánfalkák területének védelmét a többi falkával és a más ragadozókkal szemben a hím falkavezér vagy a több hímből álló „koalíció” látja el. A falkából kikerült fiatal hímek gyakran együtt maradnak, és önállóan vadásznak a falka területén kívül vagy annak mezsgyéjén. Amikor ők megerősödnek, véres, gyakran a résztvevők halálával járó harcban elkergetik a területet uraló falka kiöregedő hímjeit, majd a megörökölt területet és a nőstényeket kisajátítják.

A hím „koalíció” hatalma legfeljebb öt-hat, de néha csak egy-két évig tart, ezért a hímek számára nagyon fontos, hogy a nőstények mielőbb az általuk nemzett kölyköket neveljék. A nőstény oroszlánok azonban addig nem fogamzóképesek, amíg szoptatnak. Ezért a hatalomátvétel kegyetlen következménye, hogy az új hímek az előző hímek még szopó kölykeit megölik. A nőstények ugyan ellenállnak, de nincs igazán esélyük kölykeik megóvására.

Cecil nem csak délceg termetével és gyönyörű sörényével, hanem sorsával is példázza a hím oroszlánok viszontagságos életútját.

Cecil a Hwange Nemzeti Park területén 2008-ban bukkant fel először testvérével, és megpróbálták átvenni a helyi falka felett az uralmat. A csatában Cecil testvére elpusztult, de a másik falka vezére és Cecil is súlyos sérüléseket szenvedett. A vadőrök a falkavezért lelőtték, mert gyógyulására nem volt esély. Cecil ugyan felépült sérüléséből, de a park egy másik részére menekült. Ott később megszerezte egy 22 egyedet számláló falka vezetését, de két fiatalabb hím elüldözte. Ezután fogott össze Jerichóval, egy vele rokonságban nem álló hímmel, így közösen uralkodtak két, összesen hat nőstényt magába foglaló falka felett, egészen Cecil haláláig.

A biológusok attól tartottak, hogy Cecil pusztulásával a kölykeit esetleg megölhetik a falka új hímjei. Szerencsére a későbbi beszámolók szerint a falka felett továbbra is Jericho gyakorolja a hatalmat, és eddig megvédte Cecil utódait. Augusztusban a park őrei azt jelentették, hogy Jericho orvvadászok áldozata lett. A kutatók szerint azonban műholdas adója továbbra is sugároz, és mozgásban van, ami arra utal, hogy az állat él. Az őrök valószínűleg egy másik hím tetemére bukkantak a falka területén. Egyelőre nem tudhatjuk, mi lett Jericho és Cecil kölykeinek a sorsa. A nemzeti park őrei legutóbb bejelentették, hogy a Cecil halála után magára maradt három nőstény és a nyolc kölyök elhagyta a falka eddigi területét. Sajnos a nőstények egyikével párosodni próbált egy idegen hím, és Cecil egyik kölykét megölte. A szakértők szerint a kölykök életben maradásának esélye mindössze 5 százalék.

Az eset utóélete is tanulságos.

A nemzetközi felháborodás óriási volt, Palmer bezárta fogorvosi rendelőjét, Facebook oldalát törölték a gyűlölködő levelek özöne miatt. A vadászatot szervező Theo Bronkhorst egyelőre óvadék ellenében szabadlábon védekezhet, várja a szeptemberre kitűzött tárgyalását, a földtulajdonossal együtt engedély nélküli vadászat szervezésével vádolják őket. Walter Palmer és Theo Bronkhorst tagságát a Nemzetközi Szafáriklub (SCI) azonnal felfüggesztette. A legnagyobb amerikai légitársaságok: az American, a Delta és a United bejelentették, hogy járataikon nem vállalják nagyvadak trófeáinak szállítását. A zimbabwei hatóságok a környezetvédelmi miniszter utasításra a Hwange Nemzeti Park környéki területeken augusztus 1-jével betiltották az oroszlán, a leopárd és az elefánt vadászatát, illetve teljes egészében az íjjal történő vadászatot. A nemzetközi vadvédelmi egyezmények elfogadása is óriási lökést kapott, az ENSZ közgyűlése elfogadott egy a vadorzás visszaszorítására felhívó határozatot.

Walter Palmer fogorvosi rendelője 2015. július 31-én (forrás: wikimedia)

Cecil a pénzéhség, az oroszlánvadászat, a trófea birtoklása iránti vágy és a rövidtávú nyereség áldozata. Pedig Bryan Orford hivatásos túravezető számításai szerint a környék egyik szállása, amely külföldi természetszerető turistákra és fotósokra szakosodott, öt-hat nap alatt nagyobb bevételt termel, mint az oroszlán lelövésének díja.

Cecil esetétől bizonyára nem függetlenül az ENSZ egy történelmi jelentőségű határozatot fogadott el, melyben arra kéri az országokat, hogy tegyenek meg mindent az orvvadászat és a vadon élő fajok illegális kereskedelmének megfékezéséért.

Még mindig nem fogtuk fel: ha majd kivágtuk az utolsó fát, megmérgeztük az utolsó folyót, és kifogtuk az utolsó halat, rádöbbenünk, hogy a pénz nem ehető.

(Krí indián jövendölés.)