Hinnénk, hogy pár falat kenyér meg a kevéske föld, melyet a Magyarországról menekülő, s a Föld túlsó végén új hazát találó ember utolsó emlékként magával visz, biztosan semmivé lesz több mint fél évszázad alatt. De 2014-ben különös csomag érkezett a múzeumba – hajdani honfitársunk síron túli üzenete.
Írta: Merkl Ottó
Bornemissza György (Baja, 1924 – Hobart, 2014) Magyarországon született entomológus volt. Nevéhez fűződik az alkalmazott bogarászat és a biológiai védekezés egyik legérdekesebb, legnagyobb léptékű és legsikeresebb vállalkozása, az ausztráliai legelők megmentése.
Bornemissza György 2009-ben (fotó: The Mercury, Hobart)
Diákkorában a rovarokat gyűjtötte és tanulmányozta a Baja környéki erdőkben – különösen a Geresdi-dombságban, Bátaapáti környékén –, szabadidejében pedig a főváros múzeumaiban és tudományos intézményeiben dolgozott önkéntesként.
A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. 1948-ban, a kommunista hatalomátvétel után elmenekült az országból. Bizonyára nagyon nehéz szívvel távozott hazájából, hiszen mielőtt végleg elhagyta Magyarországot, magával vitt néhány darabot az utolsó, itt vásárolt kenyeréből, valamint egy kevéske magyar földet.
Az Innsbrucki Egyetemen 1950-ben zoológiából doktorált, de még abban az évben az ausztráliai Perth-ben telepedett le. Három évig a Nyugat-Ausztráliai Egyetem állattani tanszékének munkatársa volt, majd 1955-től a CSIRO (Commonwealth Scientific Research Organisation, az ausztrál Nemzetközösségi és Tudományos és Ipari Kutatási Szervezet) rovartani főosztályára került. Az 1950-es és 60-as években sikeres amatőr filmes is volt.
Bornemissza 1951-ben megfigyelte, hogy az ausztrál legelőkön a marhatrágya nem bomlik le olyan ütemben, mint szülőföldjén, Magyarországon. Arra következtetett, hogy az erszényesek ürülékének feldolgozásához alkalmazkodott ganéjtúrók nem alkalmasak erre a feladatra. A CSIRO munkatársaként 1965 és 1985 között vezette azt a programot, melynek során idegenhonos ganéjtúrókat telepítettek az ausztráliai legelőkre.
Az afrikai Copris elphenor (balra) és az európai Copris hispanus (jobbra) nagytestű, hatékony trágyaeltakarító bogarak, amelyek sikeresen megtelepedtek Ausztráliában (fotó: Németh Tamás)
A száznál is több jelölt közül 43 faj került Ausztráliába, és 20 sikeresen meg is telepedett. A főként Afrikából, kis részben Európából származó bogarak lebontották a legelőkön hátramaradt marhatrágyát, ezzel javították a talaj tápanyagforgalmát, és megszüntették a tömegesen szaporodó bozótlegyek tenyészhelyét is. Korábban Ausztrália sok vidékén egy kávét is képtelenség volt meginni a vendéglők teraszain a rengeteg vérszívó légy miatt – ma már ennek semmi akadálya, hiszen a kellemetlen legyek száma 90 százalékkal csökkent.
Bornemissza György, már nyugdíjasként több mint 25 éven keresztül járta a világ magán- és közgyűjteményeit, hogy gazdagítsa bogárgyűjteményét. Ebből olyan kiállításokat rendezett, melyek a bogarak bemutatásán túl a színek, formák, struktúrák összefüggéseit is megvilágítják. Ezekhez a Magyar Természettudományi Múzeumból is kért hazai bogarakat, amelyekért mindig bőkezűen kárpótolt minket válogatott ritkaságokkal.
Dél-amerikai óriásbogár (Dynastes neptunus) Bornemissza György gyűjteményéből (fotó: Németh Tamás)
Bornemissza György rovartani tudományos munkásságáért 2001-ben átvehette az ausztrál érdemrendet (Medal of the Order of Australia), 2008-ban pedig az Év Természetvédője volt Ausztráliában.
Kapcsolatát Magyarországgal sohasem szakította meg. Jelentős adományokkal gyarapította a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményét is; nem csak ausztráliai, hanem afrikai és fidzsi-szigeteki példányokat is szép számmal küldött. A legutolsó, főleg látványos cincér- és lemezescsápú-fajokat tartalmazó összeállítás 2012 tavaszán érkezett, melyet az akkor már nagybeteg tudós kívánságára a családja küldött el. Ezt a múzeum még abban az évben be is mutatta a Leltárba véve: 9 625 847 tárgy – egy élő nemzeti természetrajzi gyűjtemény című kiállításán.
Virágbogarak, szipolyok és elefántbogár Bornemissza György gyűjteményéből
(fotó: Katus Magdolna)
Bornemissza György 2014. április 10-én halt meg Hobartban. Hagyatékának egy része özvegye jóvoltából a Magyar Természettudományi Múzeumba került. Néhány, kultúrtörténeti szempontból értékes könyv mellett a múzeumé lett többek között írógéppel írt doktori dolgozata, melyet 1950-ben nyújtott be német nyelven az Innsbrucki Egyetemen.
A hagyatékkal két kisebb csomag is érkezett a Bogárgyűjteménybe. Az egyik megsárgult papírzacskóban apró, száraz darabokat találtunk Bornemissza György utolsó, 1948-ban Magyarországon vásárolt kenyeréből, a másik csomag négy fiola földet rejtett...
(fotó: Németh Tamás)
(fotó: Németh Tamás)
Az utolsó kenyeret, a négy fiola földet, valamint néhány, Bornemissza György által nekünk ajándékozott, látványos bogarat májusban megtekinthetik a múzeum Ludovika téri fogadócsarnokában.
(fotó: Katus Magdolna)
Galériánkban azokból a bogarakból láthatnak válogatást, melyeket Bornemissza György a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékozott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
