Szerzők: Báthori Ferenc, Tartally András, Pfliegler P. Walter, Vas Zoltán Fotók: Pfliegler P. Walter
A Laboulbeniales rendbe tartozó megközelítőleg 2000 tömlősgombafaj széles körben fertőz különféle ízeltlábúakat, azonban eddig e mikroszkopikus gombafajoknak csupán elenyésző százaléka került elő a Kárpát-medencéből. Ismereteink a gombák és a gazdáik kapcsolatáról még meglehetősen szegényesek, így például a gombák parazita vagy szimbionta mivolta sem teljesen tisztázott, habár az elmúlt években jelent meg néhány erre vonatkozó publikáció. Éppen ez az alulkutatottság adott motivációt és számos kutatási ötletet dr. Tartally Andrásnak és kutatócsoportjának (Debreceni Egyetem), akik a hangyákat (Formicidae) fertőző Laboulbeniales -fajokkal foglalkoznak, egy Marie Curie CIG és egy Bolyai ösztöndíj támogatásával.
Az Európában honos hangyákat fertőző gombák közül az egyik legkutatottabb a Myrmica gazdákon élő Rickia wasmannii. Ezt a gombafajt Európa számos országából kimutatták már a 19. század végén, ugyanakkor hazánkban és Európa más országaiban csupán a 2000-es években sikerült megtalálni. Az Európából ismert további 3 hangyákat fertőző Laboulbeniales-fajról, a Laboulbenia formicarum-ról, a L. camponoti-ról és a 2014-ben leírt Rickia lenoirii-ról is kevés az információ, javarészt csak elterjedési adatok állnak rendelkezésünkre. Azonban e fajok egyike sem került még elő a Kárpát-medencéből. Egészen addig, amíg Báthori Ferenc, dr. Tartally András doktorandusz hallgatója, vendégkutatói látogatást nem tett a Magyar Természettudományi Múzeum Hártyásszárnyú Gyűjteményében.
Rickia wasmannii-val fertőzött kétbütykös vöröshangya (Myrmica scabrinodis) (a) és a gomba telepei (talluszai) (b).
A hangya testén a hangya szőrei mellett láthatók a szőröknél nagyobb gombatalluszok
Báthori Ferenc és a kutatócsoport célja a Hártyásszárnyúak Gyűjteményében őrzött, potenciálisan gombával fertőzött hangyafajok egyedeinek alapos átvizsgálása volt. E munkát 2014-ben kezdték meg a Laboulbenia camponoti gombafaj keresésével, amelyhez a szőrös lóhangya (Camponotus aethiops) múzeumi egyedeit vizsgálták át. Itt meg kell említenünk egy fontos „problémát”, ami egyben érzékelteti a tüzetes átvizsgálás munkaigényét is: ezek a gombák nagyon kicsik. Ugyanakkor a gombagazdaként szolgáló lóhangyafajok (Camponotus) határozása általában kisebb nagyítás mellett történik, így e „hangyányinál is hangyányibb” gomba könnyen elkerülheti a figyelmet. Ezért számos új gazdafaj és előfordulási adat maradhat rejtve a mürmekológusok (hangyakutatók) és a mikológusok (gombakutatók) elől.
A gyűjteményi kutatómunka örvendetes sikerrel zárult. Az átvizsgálás során két Kárpát-medencei lelőhelyről is előkerült a Laboulbenia camponoti gombafaj: Bécs közelében és a romániai Báziáson (Baziaş) gyűjtött hangyák testén. E gombafaj eddig mindössze négy országból volt ismert: Indiából, Spanyolországból, Bulgáriából és Törökországból. Ráadásul a két új lelőhely közül a bécsi a jelenleg ismert legészakibb előfordulási adat. Ez számos újabb kérdést vet fel, hiszen eddig ezek a gombák (a Rickia wasmannii kivételével) jellemzően mediterrán, illetve trópusi területekről voltak ismertek.
A kutatócsoport szép eredményei megerősítik a múzeumi gyűjtemények fontosságát, és felhívják a figyelmet arra, hogy milyen sokrétű kutatási és mintavételezési lehetőségként lehet felhasználni a gyűjteményekben megjelenő diverzitást. Az értékes „terhüket” cipelő hangyák átköltöztek a múzeum Hártyásszárnyú Gyűjteményéből a Mikrogomba Gyűjteménybe.
Az Ausztriában és Romániában újonnan megtalált Laboulbenia camponoti gombafaj
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
