Szerző: Dudás Magdolna (Bóbita Óvoda)
Az egyik szülő, aki a Magyar Természettudományi Múzeumban dolgozik, felajánlotta: szívesen hoz az óvodába bogarakat és lepkéket, hogy a gyerekek közelebbről is megismerkedhessenek ezekkel a nehezen észrevehető, de mégis a közelünkben élő állatokkal.
Az előtérben rendeztük be a minimúzeumot. Mivel a program fél 8-kor kezdődött, még nagy volt a jövés-menés, de éppen ez volt a jó, mert így a szülők is belekukkanthattak a tárlókba, sőt az iskolás vagy bölcsődés testvérek is. Természetesen mindenki óvodás szeretett volna lenni, legalább erre a délelőttre.
A gyerekek 5-10 fős csoportokban jöttek. Életkoruktól és temperamentumuktól függően vették birtokba a kiállított állatokat és a csodákat rejtő mikroszkópokat. Természetesen ez volt a foglalatosság fénypontja. Ámulva fedezték fel, hogy mi mindent láthatnak a mikroszkóp segítségével, amit szabad szemmel észre sem vettek. Például az icipici cincér hátára aranyporból mintát rajzolt a természet, vagy azt, hogy a levélbogár lábán szőrök vannak. Életkoruktól függetlenül minden csoportban volt 4-5 gyerek, aki alig tudott elszakadni a mikroszkópban látott csodálatos világtól. Persze olyan gyerek is akadt, aki visszahőkölt a hirtelen szeme elé táruló óriási bogártól.
Azt is megtudhattuk, hogy a lepkéken belül a pillangók milyen érdekes módon mozgatják a szárnyukat. A gyerekek a ráismerés örömével kiáltottak fel, amikor meglátták a gyönyörű szarvasbogarat vagy hőscincért. Bebizonyosodott, hogy a bogarak között is a fiúk a harciasabbak, hiszen a szarvasbogárfiú rágója jóval nagyobb, mint a lányé. A legviccesebb az volt, mikor Zoli bácsi elmondta, hogy ezek a szarvasbogarak “óvodáskorúak”, mert kb. 5 év kell ahhoz, hogy ilyen szép nagy bogarakká fejlődjenek. Az iskolába készülők már a “cukorbogár” elnevezés humorát is értették, hiszen pont olyan fényes, fekete ez a bogár, mint egy éppen szopogatott Negró cukor.
Zoli bácsi fáradhatatlanul magyarázott egész délelőtt, például arról, hogy honnan kapta a nevét a pattanóbogár és melyik lepke/pillangó melyik országban él. És miért van nagyon fontos szerepe a biológiai körforgásban ezeknek a szinte észrevétlenül velünk élő, gyakran alaptalanul félelmetesnek és csúnyának látott rovaroknak.
lepkék a Magyar Természettudományi Múzeumból
Minden gyerek kiválaszthatta a számára legszebb példányt. Mondanom sem kell, hogy ebben a láthatatlan versenyben a hihetetlen színekben tündöklő pillangók aratták le a babérokat. Akinek kedve volt, délután megörökíthette a neki legjobban tetsző állatot.
A gyerekek munkái az óvoda előterében.
Azt hiszem, ez a délelőtt nagyon sok ismeretet és élményt adott. Annak ellenére, hogy ezek a gyerekek már a 21. század technikai bravúrjaival nőnek fel (3D természet filmek, különböző tudományos csatornák), nyugodtan kimondhatjuk, hogy az igazi rácsodálkozást és életre szóló élményeket mégiscsak a megtapasztalás és a saját élmény adja.
További képek a galériában!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
