Egy kupac mamut és ami mögötte van…

szerző és fotó: Virág Attila (segédmuzeológus - Őslénytani és Földtani Tár)

Az elmúlt néhány napban múzeumunk két munkatársa, Gasparik Mihály főmuzeológus és Virág Attila segédmuzeológus izgalmas eseményeknek lehettek részesei. A történet úgy kezdődött, hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. beruházása keretében megindultak a 21-es főút bővítési munkálatai. Az ehhez kötelezően kapcsolódó megelőző régészeti feltárás során augusztus 21-én a mai Jobbágyi és Szurdokpüspöki határában egy késő rézkori, vagyis hozzávetőleg 5300-5200 évvel ezelőtti település maradványai közelében a régészek érdekes csontokra bukkantak, amelyekről nem sokkal később kiderült, hogy mamutmaradványok lehetnek és jóval korábban pusztulhattak el, mint ahogy az általuk kutatott település létrejött volna.

Zandler Krisztián, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársa, valamint Szilágyi Márton, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének munkatársa és egyben a területen dolgozó ásatásvezető régész még aznap értesítették a múzeumunkban dolgozó, fent említett geológus kollégákat, akik már másnap a helyszínre siettek. Eredetileg úgy tervezték, hogy még aznap, vagyis pénteken kiemelik a maradványokat, de végül sokkal több csontra bukkantak, mint azt előzőleg gondolták, így az utolsó leletek begyűjtésére végül csak augusztus 26-án, kedden került sor. A begyűjtött csontok néhány nappal később a múzeumunkba kerültek (erről bővebben itt olvashat).

Összesen 5 lapocka, 3 összefüggő csigolyákból álló hátgerincszakasz, néhány izolált hátcsigolya és borda került elő. Ezek kiemelése igen nehéz feladatnak bizonyult, gyakran gipszes vásznak segítségével kellett megerősíteni a csontokat, mielőtt azokat biztonságosan ki lehetett szabadítani az üledékből. A leletekről a gipsz és az üledék egy része azóta sem került le, így ezt a munkafolyamatot szeptember 26-án, pénteken, 17.00 órától a nagyközönség is megtekintheti a Magyar Természettudományi Múzeumban a Kutatók Éjszakája program keretein belül.

Habár maguk a maradványok is rendkívül érdekesek, a kutatókat rendszerint a hozzájuk köthető történet és az egykori környezet rekonstruálása foglalkoztatja. Ezekről a leletekről egyelőre annyit lehet tudni, hogy nem egyetlen állathoz tartoztak. Az öt lapocka alapján legkevesebb 3 különböző mamuttal kell számolnunk. A lapockák méretéből úgy tűnik, hogy habár nem is kicsi, de még nem teljesen kifejlett példányok lehettek. Mivel a mamutok a Kárpát-medence területéről hozzávetőleg 16 000 - 15 000 évvel ezelőtt eltűntek, ennél valószínűleg régebben kerülhettek ide. A dátumot később majd radiometrikus kormeghatározás segítségével lehet pontosítani. A csontok finomszemű, agyagos, helyenként homokos löszből kerültek elő, amit alacsony energiájú szél, vagy vízmozgás hordhatott össze. Ilyen környezetben, ha egy állat természetes módon pusztul el, többnyire az összes, vagy majdnem az összes csontját megtalálhatjuk a közelben, ha csak a ragadozók, vagy a dögevők egy-egy csontot el nem hordtak. Itt azonban nem ez volt a helyzet, a három mamutnak igen hasonló részei kerültek elő, amelyek ráadásul egyetlen kis kupacba voltak halmozva és egy a beágyazó üledéktől kissé eltérő színű beásási folt vette őket körül. A gödörbe helyezéskor egyes csontokat még hús, inak és lágy szövetek tartottak össze, ezért kerülhettek elő a csigolyák anatómiailag rendezett sorokban. Ezek alapján igen valószínű, hogy az egykori emberek a vadászzsákmányuk egy részét feltehetően élelmiszerraktárként halmozhatták egy gödörbe, később azonban nem tértek vissza, így a gödör idővel fokozatosan feltöltődött, a csontok pedig betemetődtek.

2012 tavaszán kollégáink hasonló együttest tártak fel Feldebrő határában (bővebben itt olvashat róla), ott azonban égett csontok és kőeszközök is előkerültek, a Szurdokpüspöki mellől begyűjtött csontok esetében azonban sajnos ilyet nem találtak kollégáink. A csontokon eddig egyértelmű vágásra utaló nyomok nem látszanak, de a további preparálást követően még ilyenek is előkerülhetnek.

IMG_2026.jpg
Így néznek ki a csontok a gipszelést követően, aki kíváncsi mit rejt a gipszburok, látogasson el a Magyar Természettudományi Múzeumba a Kutatók Éjszakáján. Fotó: Virág Attila.

IMG_2016.jpg
A régészeti feltárás során a régészek olyan áldozati gödröket is találtak, amelyekben a rézkori emberek egész szarvasmarhák maradványait helyezték el. A képen egy ilyen látható, amelyet a mamutleletektől csak néhány 10 méter, korban azonban legalább 10 000 év választ el. Fotó: Virág Attila.

IMG_1981.jpg
Szilágyi Márton, ásatásvezető régész, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének munkatársa dokumentálja a mamutcsontok pontos helyzetét. A háttérben kollégánk, Gasparik Mihály, főmuzeológus. Fotó: Virág Attila.

IMG_1977_web.jpg
Gasparik Mihály, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa szemléli a mamutleleteket. A képen a csontkupac teteje látható, a maradványok alól később újabb leletek kerültek napvilágra. Fotó: Virág Attila.

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr996669143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása