szerző és képek: Sinigla Mónika
Az „érzékeny szemek” a Dunántúl több pontján felfigyelhetnek egy erdei szamócához kísértetiesen hasonló növényre, a díszeperre, vagy másik nevén indiai szamócára. Előfordulása megegyezik az erdei szamócáéval: a fényben gazdag erdőszegélyeket kedveli, így a csemegézni vágyó kirándulóknak fokozottan figyelniük kell a szamócagyűjtésnél. Korábban mérgezőnek, szájgyulladást kiváltó növénynek tartották, valószínűbb inkább hashajtó hatása,emiatt fogyasztása kerülendő. Termésének íze jelentéktelen, szivacsos állagú, élvezeti értéke nincs.
A nagy intenzitással terjedő indiai szamócát Ázsiából hozták az európai botanikus kertekbe az 1800-as évek elején. Hazánkban 1926-ban észlelték először jelenlétét. A kertekből való spontán terjedésén túl a madarak segítségével településtől távol eső pontokra is eljuthat.
Külső megjelenésében hármasan összetett levelei alapján összetéveszthető az erdei szamócával. Virága sárga színű és kettős csésze jellemzi, amin a később képződő termés felálló, szemben az erdei szamóca fehér virágával és bókoló termésével.
További képek a galériában:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.