MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Szerzők: Angyal Dorottya, Forró László, Murányi Dávid, Szél Győző, Balázs Gergely

Fotók: Balázs Gergely, Dányi László

Lezárultak „Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt világörökség barlangjainak kezelése” kutatási project keretei közt végzett barlangi gerinctelen zoológiai elővizsgálatok. A Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének specialistái 2014 márciusa és júniusa között a Baradla,- a Vass Imre- és a Kossuth-barlangban végeztek gyűjtéseket, ezek eredményeiről szólnék röviden. A project során az alábbi csoportok részletes felmérését végeztük el: kaszáspókok (Dr. Murányi Dávid, MTM), evezőlábú rákok (Dr. Forró László, MTM), vakbolharákok (Angyal Dorottya, MTM és Balázs Gergely, ELTE), bogarak (Dr. Szél Győző, MTM).

A kaszáspókokat (Opiliones) gyakran az álkaszáspókokkal tévesztik össze, azonban jó tudni, hogy a látszólagos hasonlóság ellenére a kaszáspókok egy külön alosztályt képviselnek. A pókokkal ellentétben elő- és utótestük széles alappal illeszkedik egymáshoz, oldalszemek helyett két egyszerű középszemet viselnek, csáprágójuk ollós. Nevüket védekező öncsonkító mechanizmusukról kapták: képesek a csípő ízek mentén leválasztani a ragadozó által fogvatartott lábat, mely a támadás után percekig tovább mozog. A Mitostoma chrysomelas (Hermann, 1804) az Aggteleki-karszt egyetlen eutroglofil, vagyis barlangi és felszíni élőhelyeken egyaránt stabil populációkat kialakítani képes kaszáspókfaja. Az 1920-as években Dudich Endre által koordinált gyűjtések során számos példány került elő a Baradla-barlangból. Azóta állománya igen lecsökkent, kiszállásaink során az intenzív keresés ellenére a faj mindössze két példányát sikerült megtalálnunk egyetlen élőhelyen, a Baradla-barlang Denevér-ágában (1. kép).

1. kép: Mitostoma chrysomelas hím példánya a Baradla-barlangban (Fotó: Balázs Gergely)

A korábbi gyűjtésekből származó, a Magyar Természettudományi Múzeumban megőrzött példányok alapján elvégeztük a felszíni és a barlangi példányok alaktani összehasonlítását, melynek során azt kaptuk, hogy a fajon belüli nagyfokú morfológiai változatosság miatt nem dönthető el hagyományos módszerekkel, hogy a barlangban élő populáció bír-e taxonómiai értékkel, illetve, hogy a Baradla-barlangból leírt Mitostoma hadzii Roewer, 1951 a M. chrysomelas fajjal azonosnak tekinthető-e. Molekuláris és bioakusztikai vizsgálatok alkalmazásával azonban várhatóan eredményre lehet jutni a kérdés tisztázásában. Taxonómiai értékétől függetlenül, a populáció jelenleg fokozottan veszélyeztetett, tehát a szélesebb körű állományfelmérés feltétlenül indokolt lenne. A Vass Imre-barlangból és a Baradla-barlangból további, a barlangok faunájára új kaszáspókfajokat mutattunk ki, ilyen faj a trogloxén -tehát a barlangba leginkább a véletlen folytán került- Egaenus convexus (C.L. Koch, 1835) (2. kép).

2. kép: Egaenus convexus a Baradla-barlangban (Fotó: Balázs Gergely)

A földalatti vizekben az evezőlábú rákok (Copepoda) fajgazdag csoportot képviselnek. A barlangi vízi ökoszisztémában nagy jelentőséggel bírnak, hiszen a táplálékszegény környezetben a ragadozó gerinctelenek élelemforrásául szolgálhatnak. Barlangokban főként a Cyclopoida és a Harpacticoida csoportok fajaival lehet találkozni. A három vizsgált barlangban planktonhálós mintavétel, szemcseközti víz átszűrése és csepegővíz gyűjtő edények alkalmazása során 65 mintából 37-ben fordultak elő kisrákok. A Baradla-barlangból csaknem az összes korábban kimutatott evezőlábú rákfajt sikerült megtalálnunk, és egy további fajjal (Cyclops vicinus Ulyanin, 1875) bővítettük a Baradla-barlang faunalistáját. Az evezőlábú rákok mellett egyéb kisrákok, így egy ágascsápú rákfaj és kagylósrákok is előkerültek a gyűjtött anyagból.

A vakbolharákok (Niphargus) a felemáslábú rákok (Amphipoda) többnyire szubterrán vizekben élő képviselői. Az európai elterjedésű nem hozzávetőleg 350 fajt tartalmaz, melyek közül számos faj egy-egy karsztterületre vagy barlangra endemikus (bennszülött). Az Aggteleki-karszt barlangjainak karakterisztikus vakbolharákfaja a Niphargus aggtelekiensis Dudich, 1932 (3. kép). Míg vizsgálataink során a Vass Imre-barlangból nem került elő a faj, a Baradla-barlangban szinte minden víztestben, különösen az áramló vizekben nagy számban észleltük jelenlétét. A Kossuth-barlangban a vakbolharákok a gyorsan áramló vizekben is jelen vannak, legkönnyebben azonban az áradások után visszamaradó kisebb tócsákból gyűjthetőek. Vizsgálatunk során a N. aggtelekiensis tíz példányáról 230 morfológiai/morfometriai bélyeget vettünk fel, melyek alapján elkészítettük a faj részletes leírását. A Baradla-barlangból és a Kossuth-barlangból származó egyedek összehasonlításakor az eredmény meglepő volt: 8 konzekvensen eltérő bélyeget kaptunk, melyek akár fajszintű elkülönülést is jelezhetnek. A különbségek főként a fogólábak első ízének alakjában, a rágó tapogatójának sertézettségében és a harmadik farokláb tüskézettségében mutatkoznak meg. Arra a kérdésre, hogy az elkülönülés a genom szintjén is észlelhető-e, további példányok variábilis génszakaszainak összehasonlítása adhat választ. A project folytatásaként minél több barlangot szeretnénk bevonni a vizsgálatba az Aggteleki-karszt területéről, hogy teljesebb képet kapjunk a faj elterjedéséről, és hogy megtudjuk, hogy az egyes populációk milyen mértékű elkülönülést mutatnak, s ezek mennyiben magyarázhatóak a karszthidrológiai viszonyokkal.

3. kép: Niphargus aggtelekiensis a Baradla-barlangban (Fotó: Balázs Gergely)

A bogarak (Coleoptera) az ismert élőlények legfajgazdagabb csoportja, hiszen minden ötödik élőlény bogár, és a rovarok kb. 40%-a is a bogarakhoz tartozik. Mérsékelt övi barlangokban főként barlangidegen (trogloxén) és barlangkedvelő (eutroglofil) faunaelemekként vannak jelen, azonban számos valódi barlanglakó (troglobiont) faj is ismert. Ezek egy része feltehetően a korábbi földtörténeti korok kedvezőtlen klímaváltozásai következtében húzódtak az állandó létfeltételeket kínáló barlangokba, ahol generációk hosszú során át alaktani módosulásokon mentek keresztül: szemük többé-kevésbé elcsökevényesedett, színezetük halvány lett, tapintósertéik erősen kifejlődtek. Ilyen maradvány- (reliktum-) fajokat foglal magába a Duvalius génusz, melynek a Baradla-barlangból ismert képviselője a magyar vakfutrinka, tudományos nevén Duvalius hungaricus (Csiki, 1903) (4. kép). E hazánkban védett, 50.000 Ft eszmei értékű, Natura 2000 jelölőfaj a magyarországi Vörös Könyvben is szerepel, mint „aktuálisan veszélyeztetett” faj. Míg a korábbi évtizedekben összességében jelentős példányszámban került elő, jelen vizsgálataink során a Baradla-barlang főágában csak igen alacsony egyedszámban tudtuk kimutatni. Éppen ezért indokolt lenne a faj monitoring vizsgálata a karszt minél több barlangjában, hogy pontosabb képet kaphassunk állománynagyságáról. A Vass Imre-barlangból korábban 10, míg a Baradla-Domica-barlangrendszerből 46 bogárfaj előfordulását közölték. Vizsgálataink során előbbi barlangból 8, utóbbiból 11 további faj került elő, melyek zöme a futóbogarak (Carabidae), a holyvák (Staphylinidae), a pecebogarak (Leiodidae), az álganéjtúrók (Geotrupidae) és az ormányosbogarak (Curculionidae) képviselői.

4. kép: Duvalius hungaricus a Baradla-barlangból (Fotó: Balázs Gergely és Dányi László)

Kiszállásaink során a legnagyobb egyedszámban észlelt troglobiont gerinctelen a szemercsés vakászkarák (Mesoniscus graniger Frivaldszky, 1865) volt (5. kép). A vizsgált barlangok mindegyikében jelen volt, legtöbbször a különféle szerves korhadékokon, denevérguanón lehetett megpillantani kisebb-nagyobb csoportjaikat. Szélesebb barlangi elterjedése és magas egyedszáma miatt a faj alkalmas lehet további ökológiai jellegű kutatásokra.

5. kép: Mesoniscus graniger a Baradla-barlangban (Fotó: Balázs Gergely)

Olyan ritkaságok is előkerültek azonban a project kapcsán, mint a troglobiont Pygmarrhopalites aggtelekiensis (Stach, 1929) ugróvillás faj (6. kép), vagy a Vass Imre-barlangban gyűjtött, jelenleg leírásra váró Typhloiulus ikerszelvényes faj (7. kép).

6. kép: Pygmarrhopalites aggtelekiensis a Baradla-barlangban (Fotó: Balázs Gergely)

7. kép: Typhloiulus sp. a Vass Imre-barlangban (Fotó: Balázs Gergely)

Az eddigi eredmények figyelembevételével mindenképp fontos lenne egy nemzetközi összefogással megvalósuló, hosszabb távú, több barlangot és több gerinctelen csoportot érintő zoológiai felmérés az Aggteleki-karszt teljes területén.

Köszönetnyilvánítás:
Köszönetünket fejezzük ki Makranczy György és Merkl Ottó kollégáinknak a bogarak határozásában nyújtott segítségükért.

TOVÁBBI KÉPEK A GALÉRIÁBAN!!