szerző: Vásárhelyi Tamás

A Magyar Természettudományi Múzeum a Tudós természetábrázolók című kiállítás szabadtéri anyagának bemutatása mellé vállalta, hogy vejszét is állít Mecséren, a Ladikos fesztiválon. 

A vejsze ősi halászfurfang révén létre jött eszköz. Nádfallal terelik a halat egy kör alakú fogórekeszbe (a kürtőbe), ahonnan időről-időre kiemelik a száknak nevezett nyeles hálóval.

Régóta betiltott eszköz, ebben az évezredben tudtunkkal ez az egyetlen vízben felállított vejsze az országban. Június 13-án, pénteken (e baljós előjel ellenére) elszántan fogtunk a vejszeépítésbe. 72 méter nádfal kellett a vejszéhez, melynek kürtője jó 2 méter átmérőjű volt. Velünk volt Herman Ottó is, irányította a közönséget, illetve beszállt egy ladikba az Emlékév Kuratóriumának tagjai (Vida Antal, Kelebercz Gábor és munkatársunk Vásárhelyi Tamás) mellé.
Hamarosan meglett az első, nem várt fogás: egy vízisikló .

A fesztiválozók nagy érdeklődése közepette drónról készültek légifelvételek, amikor ladikkal közelítettük meg a kürtőt. Vida Antal ujjongott, amikor kiderült, hogy egyik fogott hal nagyobb volt a másiknál. Hm…, képünk mindenesetre a másikat mutatja….

Gyerekekkel, helyben szedett anyagokkal elkészítettük a vejsze makettjét, amelyben pingponglabdát gurigatva mindenki megértette, mennyivel könnyebb bejutni a kürtőbe, mint kijutni onnan.

Éjfélkor fáklyák gyúltak a vejsze-tartó cölöpökön, és ez a látvány végképp felejthetetlenné tette a vejszeállítást. A Ladikos fesztivál így lett a Herman Ottó Emlékév emlékezetes eseménye.

KATTINTS A KÉPRE ÉS NÉZD MEG A KÉPEKET!