Szerzők: Görföl Tamás, Csorba Gábor, Németh Attila, Horváth Tibor
képek: Görföl Tamás
A földikutyák hazánk legritkább emlősei közé tartoznak. A fokozottan védett állatok egész életükben földalatti járataikban élnek, ezért gyakorlatilag teljesen vakok. Magyarországon a legújabb kutatások szerint jelenleg három földikutyafaj (a magyar, az erdélyi és a délvidéki földikutya) fordul elő, melyek egymástól elszigetelt populációkat alkotnak az Alföldön.
A Hajdúhadház melletti földikutya kolónia a legnagyobb és az egyik legrégebb óta ismert Magyarországon, de a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Emlősvédelmi Szakosztálya, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak most egy néhány kilométerre fekvő új területen sikerült bizonyítani előfordulását.
A zsebkendőnyi élőhely, melyen a túrásokat 2014-ben megtalálták, kb. 10x100 méter nagyságú, egy sertéstelep, illetve egy nádas közé beékelve maradt fenn. A helyszíni vizsgálatkor kiderült, valószínűleg csak egyetlen állat élt túl a területen, mely azonban az eddig Magyarországon fogott legnagyobb példánynak bizonyult. Annak eldöntése érdekében, hogy genetikai állománya milyen mértékben tér el a már ismert földikutya-populációk egyedeitől, szövetminta vételére is sor került.
Képekért kattints a gallériára!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
