Szerzők: Fuisz Tibor és Lőkös László kép: Fuisz Tibor
A hóvirág (Galanthus sp.) az egyik legismertebb virág, hiszen már a tél végén gyakran a hóból előbújva, éjszaka megdermedve, nappal felolvadva hirdeti a tavasz közeledtét.
Az egyszikűek körébe sorolható hóvirág az Amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozik, Magyarországon a nemzetség több fajával is találkozhatunk: a kikeleti hóvirággal (Galanthus nivalis), mely vadon is él, valamint a kertekben virító redős levelű hóvirággal (Galanthus plicatus) és a pompás hóvirággal (Galanthus elwesii). Utóbbiak Dél-Ukrajnában, Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos növények. A hóvirágok fagytűrését az magyarázza, hogy a talajból felszívott vízbe kevert cukroknak köszönhetően fagyálló folyadékkal töltik fel edényrendszerüket.
És persze a növények óvatos duhajok, csak akkor kezdődik meg kihajtásuk és virágzásuk, ha a talajhőmérséklet emelkedik, a gyorsan változó léghőmérséklet emelkedése nem elégséges a folyamat megindításához.
A képen látható tövet február végén, apró hódarát hintő szélben fényképeztem, és nagyon örültem, hogy a növény mellett az elszáradt tölgy levélen sikerült egy hókristályt is megörökítenem. Aztán másnap 15 cm hó fedte be a növényeket, de a gyorsan jött-gyorsan ment hó eltűnése után azóta is vidáman virítanak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
