A csonttollú (Bombycilla garrulus) az északi területek költő madara, Skandináviától Finnországon át az orosz tajgákon egészen Kamcsatkáig költ, sőt Észak-Amerika fenyőerdeiben is költ. Fészkelésre a tajga nedvesebb, lápos, folyók melletti területeit részesíti előnyben. Nyugaton cirbolya és lucfenyő, Kelet-Szibériában a vörös fenyő állományokban fészkel inkább.
Hazánkban téli vendég, felbukkanására október és április között számíthatunk. Egyes években csak kis számban érkezik, de az úgynevezett inváziós években, mint az idei tömegesen fordul elő. 2012-2013 telén a budapesti parkokban, köztemetőkben, város körüli gyümölcsösökben több száz fős csapatai láthatók. A fák és bokrok bogyóit fogyasztják. A csonttollú tollazata színpompás, fejét tollakból álló gesztenyebarna bóbita, farkát sárga szegés díszíti. A szárnyain található apró, vérvörös, viasz-szerű képződményekről kapta nevét. Az öreg madarak másodrendű evezőinek hegyén a tollgerinc megnyúlt, ezek alkotják az élénkpiros lemezkéket.
Szerző és kép: Fuisz Tibor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
